„50 évenként születik ilyen versenyző”

A XII. téli olimpiai játékok helyszíne eredetileg Denver lett volna, ám ott a környezetvédők népszavazást írtak ki, és a választók nem akarták, hogy erdőket irtsanak ki az új sípályák miatt. Innsbruck az amerikaiak visszalépése után vállalta a szervezést, 1964 után újra otthont adott a játékoknak.

Alpesi sí: Sailer leírja, Klammer mégis aranyat szerez Ausztriának

Az osztrákok elvárták, hogy ha már „megmentették" az olimpiát, a lesiklás aranyérme az övék legyen, reményeiket Franz Klammerre alapozták. A címvédő Bernhard Russi azonban alaposan feladta a leckét, remek időt ment, az osztrák pedig a nagy nyomás miatt ideges volt, és az „ökörcsapás" elnevezésű pontnál a részidők alapján csak a harmadik helyen állt. Temette őt már a hazaiak legendás síelője, Toni Sailer is, aki a rádió élő adásában annyit mondott: Franznak vége! Franz azonban nagyot jött a végén, és háromtizedes előnnyel diadalmaskodott.

Óriás-műlesiklásban két svájci, a győztes Heini Hemmi és Ernst Good is megelőzte a nagy esélyes Ingemar Stenmarkot, míg műlesiklásban hiába vezetett az első futam után a liechtensteini Willi Frommelt, kettős olasz siker született.

A hölgyeknél egy nyugatnémet versenyző kápráztatta el a világot: Rosi Mittermaier pályafutása tíz éve alatt egyetlen vk-futamot sem nyert lesiklásban, az olimpián azonban meglepetésre megnyerte a számot. Műlesiklásban megismételte elsőségét, igaz, ott riválisai közül az első sorozatban a világbajnok Fabienne Serrat bukott, Monika Kaserer kihagyott egy kaput, míg Marie-Theres Nadig csak az egyik botjával ért célba.

A triplázás nem sikerült a 25 éves versenyzőnek, óriás-műlesiklásban a második helyre szorult a kanadai Kathy Kreiner mögött.

Sílövészet: Tyihonovnak újra a váltó nyújt vigaszt

Harmadik olimpiáján vett részt a szovjet Alekszandr Tyihonov, ám az egyéni aranyéremről ezúttal is le kellett mondania, pedig jól kezdett, két sorozat után 26 másodperces előnyre tett szert, sőt a finn Heikki Ikolával szemben a harmadik lövészet után már több mint egy perccel vezetett. A szovjetek jobb futóknak számítottak, így Ikola inkább a jó lövészetében bízhatott, ám míg a harmadik helyen álló Kruglov csak egy perc büntetést kapott, addig a finn kettőt, s ezt a hátrányt már nem tudta ledolgozni. A győztes az orosz Kruglov lett, Tyihonov pedig összeomlott az utolsó lövészetnél, hat percet szedett össze, s ezzel kiszállt az érmekért folyó harcból.

Ahogy az előző olimpiákon, Tyihonov a váltóban kárpótolta magát. A szovjet csapat volt a nagy esélyes annak ellenére is, hogy az 1975-ös vb-n kikapott Finnországtól. Jól is kezdtek Kruglovék, a finnek viszont csak a hetedik helyen váltottak, s bár a 37 éves Esko Saira feltornázta őket a második helyre, a szovjetek hibátlanul lőttek, és fölényes sikert arattak.

Bob: „Ötvenévenként születik ilyen versenyző”

Az NDK bobcsapata kettesben és négyesben is besöpörte az aranyérmet. Hiába állt a nyugatnémet Wolfgang Zimmerer a legjobb pilóta hírében, hiába vezette a svájciakat a rutinos Erich Schärer, Meinhard Nehmer és Bernhard Germeshausen kettesben pályacsúccsal nyert, és a négyessel sem találtak legyőzőre.

A 35 éves Nehmer egyébként csupán három éve bobozott még ekkor, de Anderl Ostler, aki 1952-ben szintén duplázott, úgy vélekedett róla: ötvenévenként születik ilyen versenyző.

Sífutás: Koché a sportág egyetlen amerikai érme

A sífutók 30 km-es számában egy amerikai versenyző szerzett meglepetést. A holland szülőktől származó Bill Koch ugyanis egyre feljebb kapaszkodott a futam folyamán, és ezüstéremmel gazdagodott, csak a szovjet Szergej Szaveljev tudta megelőzni. Szaveljev sem számított esélyesnek, hiszen jelentősebb nemzetközi győzelme nem volt korábban. Sikeréhez az is kellett, hogy Juha Mieto és Ivar Formo is gyenge napot fogjon ki.

Szaveljev 15 km-en nem indult el, itt Bazsukovot „koronázták" meg, aki 30 km-en is vezetett a táv kétharmadánál. 50 km-en a címvédő Pal Tyldum még a dobogóról is lemaradt, ám így is örülhettek a norvégok, ugyanis Ivar Formo végzett az élen. A szovjetek ebben a számban csak a negyedik helyig jutottak.

Bill Koch remekelt a váltóban is, ám hiába futotta az egész mezőnyben a legjobb időt, az Egyesült Államok az utolsó tíz kilométeren nem tudta megtartani a harmadik helyét. Finnország nagyon biztosan nyert, majdnem két perccel előzte meg Norvégiát.

A hölgyeknél egy finn hiúsította meg a szovjet triplát: a mindössze 157 centiméter magas Helena Takalo harmadik olimpiáján indulva megnyerte az 5 km-t, pedig Raisza Szmetanyina az utolsó 500 méterig vezetett. A harmadik helyen befutó Galina Kulakovát kizárták tiltott szer használata miatt, ám meglepetésre a többi futamon hagyták indulni.

Szmetanyina 10 kilométeren visszavágott, bár a táv felénél még tíz másodperces hátrányban lévő Takalo itt is majdnem beérte. A váltóban is a szovjetek diadalmaskodtak, Kulakova megszerezte pályafutása negyedik olimpiai aranyérmét.

Műkorcsolya: a Regőczy, Sallay jégtánckettős színre lép

Első ízben került az olimpia műsorára a jégtánc, amely hatalmas sikert aratott Innsbruckban. A győzelmet a Pahomova, Gorskov házaspár szerezte meg, a duó 1970-től 1976-ig csak az 1972-es Eb-n nem tudott nyerni. A szovjet kettős ezúttal is megnyerte mindhárom szakaszát a versenynek, győzelméhez nem férhetett kétség. Remekül szerepelt Regőczy Krisztina és Sallay András, az ötödik helyen végeztek.

A párosok versenyében kevés jó teljesítményt láthattak a nézők, Irina Rodnyina és Alekszandr Zajcev produkciója viszont nagy sikert aratott. Rodnyina megvédte címét, négy évvel korábban még Alekszej Ulanovval nyert aranyat. A szovjet kettős 1973 és 1978 között valamennyi vb-n és Eb-n első lett, és az 1980-as kontinensbajnokságon is az élen végeztek, pedig Rodnyina egy évvel korábban szült.

A női egyéni versenyben az amerikai Dorothy Hamill nyert, a férfiaknál pedig a brit John Curry, az először hátraszaltót bemutató amerikai Terry Kubickát csak a hetedik helyre sorolják.

Jégkorong: a csehszlovákok már a zsebükben érzik az aranyat, de jönnek a szovjetek

A csehszlovák jégkorongcsapat újra a régi fényében tündökölt, és kevés hiányzott ahhoz, hogy letaszítsa a szovjeteket a trónról. Kanada ezúttal sem indult el.

Influenza és pozitív doppingteszt: ez is befolyásolta a cseheket, akik mindössze tizenkét játékost tudtak nevezni a lengyelek elleni meccsre. Ráadásul a megnyert találkozó után az egyik jégkorongos pozitív doppingtesztet produkált, így a mérkőzés pontjait elvették tőlük, igaz, a lengyelek sem kapták meg.

A Szovjetunió elleni döntő mérkőzésen hiába vezettek Hlinkáék 2–0-ra az első harmad után, a szovjetek egyenlíteni tudtak. Edouard Novak találata után újra a csehszlovákoknál volt az előny, és már aranyérmesnek gondolhatták magukat, amikor Jakusev és Harlamov megfordította az összecsapást.

Szánkó: három NDK-siker

Megtartotta sportági vezető helyét az NDK, amely – csakúgy, mint Szapporóban – mindhárom szánkóversenyt megnyerte Innsbruckban. A keletnémetek Hans Rinn győzelmére esküdtek, ám az 1973-as világbajnok nagyot hibázott, Dettlef Günther pedig élt a lehetőséggel.

Rinn párosban vigasztalódott Norbert Hahnnal az oldalán, akivel világbajnokságot és két Európa-bajnokságot is nyert az előző években.

A hölgyeknél Margit Schumann igazolta a papírformát, hiszen az előző olimpia bronzérme óta megnyerte mindhárom vb-t és mindhárom Eb-t. Schumann a második futamban gyengélkedett, és összetettben az ötödik helyre esett vissza, a verseny második felében azonban pályarekordot repesztett, és ezzel az első helyen végzett.

Északi összetett: Wehling megvédi címét

Ulrich Wehling volt a verseny esélyese, és az előző években szinte mindent megnyerő címvédő nem is cáfolt rá a várakozásokra.

Wehling már a síugrásnál nagy előnyre tett szert, hiszen mindhárom sorozatban a legjobbat ugrotta. A keletnémetre csak a négy évvel korábbi ezüstérmes Rauno Miettinen lehetett volna veszélyes az előzetes várakozások szerint, ám Wehlinget jobb futónak tartották.

Nos, az NDK-s meg is nyerte a futamot, Miettinen pedig nemcsak a második helyről, hanem a dobogóról is leszorult. Sífutásban az ugrás után még csak a 11. helyen álló nyugatnémet Urban Hettich volt a legjobb, a jutalma ezüstérem lett.

Síugrás: Aschenbach súlyos sérülése után is nyer

Hans-Georg Aschenbach a hetvenes évek közepének kiemelkedő síugrója volt, ám 1975-ben súlyos térdsérülést szenvedett. Innsbruckban azonban hibátlanul teljesített, 84.5 és 82 méteres ugrással szerezte meg a győzelmet. Az osztrákok csalódottak voltak, 17 éves reménységük, Anton Innauer ugyanis csak a hetedik lett.

A házigazdák a nagysáncon kárpótolták magukat, kettős osztrák siker született. Igaz, Innauer megint nem tudott aranyat szerezni, de a közönség ezúttal megbocsátott neki, hiszen honfitársától, Karl Schnabltól kapott ki.

Gyorskorcsolya: Tatjana Averjina duplázik

A legutóbbi olimpiához képest a férfiak Innsbruckban már öt számban mérték össze tudásukat. Nem volt már a mezőnyben Ard Schenk, így a férfiaknál a hollandoknak meg kellett elégedniük egy aranyéremmel.

A Schenk utódjának tartott Hans van Helden három bronzérmet szerzett, az egyetlen holland győzelem Piet Kleine nevéhez fűződik, aki tízezer méteren végzett az élen, pedig a havazás alatt a norvég világcsúcstartó, Sten Stensen kiváló időket futott. Kleine azonban 35 másodperces köreivel leszorította az élről a már ünneplő norvégot, aki három nappal korábban ötezren győzött.

A hölgyeknél Tatjana Averjina két aranyéremmel és két bronzéremmel zárta a játékokat, az amerikai Sheila Young pedig mindhárom éremből gyűjtött egyet, majd bejelentette visszavonulását, és férjhez ment.