„A harmadik negyed közepéig elsőrangúan játszottunk, utána viszont a negyedik végéig túl sok ajándékot adtunk ellenfelünknek, akik vannak annyira jók, hogy ezt kihasználták. A hosszabbítást, akit érdekel a vízilabda, látta, így nem kommentálom...” – értékelte az elődöntőt Kemény Dénes.

„Fáj... A mérkőzés nyolcvan-kilencven százalékában jobbak voltunk, uraltuk a játékot, kézben volt a meccs, de sajnos néhány hibánk megbosszulta magát. A hosszabbítást hagyjuk, arról annyit mondanék, hogy van néhány görög, akit nagyon nem szeretek...” – mondta Szivós Márton.

„Meg kellett volna csinálnunk... Túl jó csapat a szerb ahhoz, hogy ne használja ki azokat a hibákat, amelyeket három-négygólos vezetésnél kezdtünk el csinálni. A végére pedig elfogytunk, nem bírtuk elviselni a sok hátrányt” – nyilatkozta Madaras Norbert.

„Megbeszéltük, hogy megpróbálunk jól kezdeni, előnnyel zárni az első negyedet, aztán növelni ezt a folytatásban, hátha megtörnek. Nos, ez megvolt, egyértelműen uraltuk a meccset, nyugodtan mondhatom, osztálykülönbség volt ekkor a két csapat között. Aztán elkezdtünk hibázni, ők meg vérszemet kaptak, így sikerült egyenlíteniük. Más csapat talán megtört volna, de a szerb nem ilyen. A hosszabbításról annyit, hogy 1986 óta vízilabdázom, de még nem láttam olyat, hogy ilyen meccsen öt hármas fórarányt ítéljenek a ráadásban... Nem bírtuk el. Nagyon jó és szerethető csapatunk van, döntőt érdemeltünk volna, de ilyen a sport...” – mondta Kiss Gergő.