Vizes vb: Üvölteni egy órán át – Csurka Gergely véleménye

DRÁGA JÓ KŐNIGH GYURI BÁCSI a vízbe vetette magát örömében – holott még csak az elődöntőt nyertük meg. Róma, 1994: a magyar lányok őrült csatában legyűrték az olaszokat, így a történelem során először vb-döntőre készülhettek. Másodedzőnk korát meghazudtoló, habkönnyű startfejese jelezte, micsoda fegyverténynek számított mindez – és akkor még nem is sejtettük, hogy másnap heroikus küzdelemben sikerül legyűrnünk a női póló első másfél évtizedének uralkodóit, a hollandokat is.

Miután a férfiak egy elbukhatatlan meccset veszítettek el az oroszokkal szemben, és így csupán az ötödik helyért játszhattak, a lányoknak kellett megmenteniük a sportág becsületét. Megtették aztán ezt hét évvel később is, amikor a frissiben olimpiát nyerő Kemény-gárda lemaradt a döntőről, viszont a lányok új kapitányuk, Faragó Tamás irányításával nem csupán a fináléig szaladtak, de megszerezték az aranyérmet, megmentve az egész budapesti Eb hangulatát. Ismerős?

Egyébként Faragó doktor mágiája komolyan dolgozott – az Eb után Fukuokában, majd négy évvel később Montrealban is világbajnoki döntőig vitte a gárdát. 2005-ben a világszínvonalat akkorra elérő (és azóta is tartó) amerikaiakat egy végletekig kiélezett, hosszabbításos fináléban sikerült legyőzni.

Azóta viszont csak sűrűbbé vált a mezőny, a világversenyek döntőibe egyre nehezebb bejutni, elvégre egy hely úgy nagyjából 2012 óta állandóan foglalt, olimpián és vb-n az amerikaiak rendre ott vannak, és mindig győznek is, azaz egy együttes számára nagyon ki kell jönnie a lépésnek, hogy a másik finalista helyre odaérjen. Mi ugye épp Montreal óta várunk arra, hogy vb-n döntőzhessünk, és láthattuk, mennyin múlt, hogy Keszthelyi-Nagy Ritáék végül bejussanak – két brutálisan kiélezett, egyetlen góllal megnyert meccsen. Legalább ennyit számít, hogy valahára sikerült túljutni az elődöntőn. A Faragó-éra óta, azaz 17 év alatt négy olimpián négyszer, hét vébén háromszor, nyolc Eb-n hétszer jutott négy közé a csapat, ám csak egyetlenegyszer, 2016-ban Belgrádban tudott túljutni az elődöntőn. 14-ből 1-szer.

Meg most. Kellett az az ötezer torok ehhez. És kell szombat este is. Ellentétben a férficsapatokkal, a hölgyeknél a létező legritkább, hogy nemzeti csapatok nagy versenyen igazán átéléssel szurkoló tömeggel, az egész arénát beterítő őrülettel szembesüljenek. Az amerikaiaknak egyszer volt abban részük, hogy fontos meccsen a hazai gárdával játsszanak, 2013-ban Barcelonában a spanyolokkal találkoztak a negyeddöntőben. Tíz év alatt ez volt az egyetlen vereségük egyenes kieséses szakaszban.

Tudjuk hát, mi a feladat este nyolctól: kiüvölteni őket a medencéből, egy órán át. A többit megoldják a csodálatos csajok.