Férfi vízi ob I: a Szolnok megnyerte a bajnokságot

Zsivko Gocics ebben az idényben annyiszor járta meg a Nyéki uszoda medencéjét, mint amikor még aktív játékosként riogatta az ellenfeleket. A Szolnok edzőjének egészen biztosan kedves lesz az OSC uszodája, hiszen az Eurokupa után a bajnoki címet is itt nyerte meg a csapatával, így kétszer is csuromvizesen ünnepelhetett.

Nem volt olyan egyértelmű, hogy a Dózsa már a második mérkőzésen lezárja az egyik fél második győzelméig tartó párharcot, az OSC ugyanis szívét-lelkét beleadta az összecsapásba, és mindent megtett azért, hogy kiharcolja a mindent eldöntő, harmadik mérkőzést.

Az első negyedben a csapatok nem óvatoskodtak, mindenki ment, mint az őrült, és a filmbéli cowboyokhoz hasonlóan nem töltöttek, csak lőttek. Az első negyedben tíz gólt láthattunk, egyenlő eloszlásban, és bár szokás szerint most is volt egy olyan találat, amelynél a labda éppen hogy átszédült a vonalon, a többségük remekbe szabott gól volt. Filip Filipovics csavart ejtése vagy Erdélyi Balázs betörése méltó volt a döntőhöz.

A második szakaszban az OSC rántotta össze a védekezését, támadásban pedig előbb Manhercz Krisztián, majd Hárai Balázs járt túl az egyébként jól védő Nagy Viktor eszén. Ez nem kifejezetten tetszett Gocicsnak, a szolnokiak edzője kétgólos hátrányban időt is kért. „Nincs gond, csak nem védekeztek” – közölte játékosaival, a helyzethez képest viszonylagos nyugalommal. Szerdán mindenesetre ennél sokkal jobban üvöltött az övéivel, pedig akkor éppen ők vezettek kettővel...

Ehhez képest megint Manhercz lőtt gólt, 8–5-nél pedig a négygólos vezetésért is támadott Varga Dániel együttese. Ezzel a lehetőséggel nem tudtak élni az újbudaiak, és ez már akkor is kulcsjelenetnek tűnt, amikor még fogalmunk sem volt a folytatásról. A kihagyott helyzet közvetlen következménye mindenesetre az ismét nagyot játszó Angyal Dániel szépítő találata lett, így 8–6-os hazai vezetésnél érte a csapatokat a térfélcsere.

Az OSC két kapufával indított, és ez volt az első jele annak, hogy az elődöntőben kettővel több meccset játszó újbudai együttes kezd fáradni. Aztán a bekkek villantak mindkét oldalon, a vendégektől Jansik Dávid, a hazaiaktól Várnai Kristóf lőtt bravúrgólt – az OSC sérült játékosa, Csacsovszky Erik az egészséges karját magasba emelve őrjöngött az utóbbi találatot követően.

Ekkor Filip Filipovics megunta a kihagyott támadásokat, és azt, hogy hiába ad forintos labdákat, csapattársai nem tudnak mit kezdeni vele. A szolnokiak világklasszis balkezese két bombagólt lőtt, a vendégek 9–9-nél utolérték az OSC-t.

Mi több, az utolsó negyedre egygólos vezetéssel fordult a Dózsa. Az újbudaiak az utolsó erőtartalékaikat mozgósították, és folyamatosan tapadtak ellenfelükre, de a sorminta az volt, hogy vezetett a Szolnok, majd egyenlített az OSC. Így érkeztünk el az utolsó percig, amikor is a hazai kapufa a vendégekkel volt.

Kétszer is.

Angyal – ki más? – lövése a kapufáról Lévai Márton fejére, onnan pedig a kapuba pattant, míg a túloldalon az elképesztően jól játszó Salamon Ferenc lövése kifelé jött ugyanonnan. A Szolnok 14–13-ra nyert, és 2–0-s összesítéssel megnyerte a bajnoki címet, négy év után újra. Az OSC az Eurokupa fináléja után ismét hajszállal maradt alul a Dózsával szemben, de ez a két ezüstérem egy nagyon szép történet kezdete Újbudán.

FÉRFI VÍZILABDA OB I
DÖNTŐ, 2. MÉRKŐZÉS
OSC ÚJBUDA–SZOLNOKI DÓZSA 13–14 (5–5, 3–1, 2–5, 3–3)
Nyéki uszoda, zárt kapuk mögött. V: Kun Gy., Csanádi Zs.
OSC: Lévai – Várnai 1, SALAMON F. 3, Erdélyi 2, HÁRAI 3, MANHERCZ K. 3, Burián 1. Csere: Tóth M., Bundschuh, Sziládi, Dala D., Almási. Edző: Varga Dániel
SZOLNOK: Nagy V. – Jansik D. 1, Konarik 1, Kovács Gergő 1, ANGYAL 3, F. FILIPOVICS 3, Nagy Ádám 2. Csere: D. Pijetlovics, DRASOVICS 2, Szeghalmi, Schmölcz 1, Teleki, Dőry. Edző: Zsivko Gocics
Gól – emberelőnyből: 11/5, ill. 13/6
Gól – kettős emberelőnyből: 1/1, ill. –
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. –
Kipontozódott: Bundschuh (28. p.)
MESTERMÉRLEG
Varga Dániel: – A Szolnok a bajnok, de úgy érzem, hogy a legjobb csapatom nekem van. Amennyi nehézséggel, sérüléssel és betegséggel megküzdöttek a játékosaim, az túl van a hősiességen. Nagyon sok utolsó negyedes feltámadásunk volt korábban, ma végül ezüstérmet nyertünk, de ahogyan a fiúk reagáltak az elmúlt időszak minden megpróbáltatására a medencében és azon kívül is, megmutatja, hogy győztes mentalitásúak, és ennek beérik még a gyümölcse.
Zsivko Gocics: – Nagyon büszke vagyok a csapatomra, hiszen bajnokok lettünk, ami a játékosok elképesztő munkájának köszönhető. Mondhatják rám, hogy jó edző vagyok, de ilyen társasággal a hátam mögött lehet, hogy túlzásnak érezném ezt. Az OSC is megérdemelten nyert volna, de a sportban a szerencsére is szükség van, amiből nekünk még az utolsó másodpercekben is kijutott.