Férfi vízi ob I: tíz év után érem, a Vasasé a bronz

Talán még a legvérmesebb Vasas-szurkolók sem számítottak arra, ami egy héttel ezelőtt a Tiszaligetben történt, Szlobodan Nikics együttese a vártnál jóval könnyebben múlta felül a Szolnoki Dózsát a bronzcsata első mérkőzésén. A szakember és játékosai nem győzték hangsúlyozni, hogy a második összecsapás egálról indul, ugyanakkor bizonyára ők is érezték, milyen lehetőség adódott a klub előtt, amely hazai medencében harcolhatta ki, hogy tíz év után újra a Bajnokok Ligájában szerepelhessen.

A Komjádi üvegfalán beszűrődő napsugarak a bemelegítésnél még megdolgoztatták Braniszlav Mitrovics szemét, ám a kezdésre elbújtak a budai hegyek mögé, a Vasas olimpiai bajnok szerb kapusa pedig ott folytatta, ahol egy héttel ezelőtt abbahagyta, ezúttal is nagyszerű formában védett. A bejátszásokba mindkét oldalon gyakran hiba csúszott, a szolnokiak szoros védekezése némileg meglepte a házigazdát, de az átlövésekkel szemben tehetetlen volt Bányai Márk, így a fővárosi alakulat fokozatosan növelte előnyét.

A Szolnok ugyan az első támadásból betalált, a folytatásban azonban több mint tíz percen át nem tudott, Zsivko Gocics időkérése után Nagy Ádám törte meg a hosszas gólcsendet. A második negyed a szolnoki mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is döntőnek bizonyult, a Vasas befűzte az oktatófilmet, Erdélyi Balázs vezérletével a nagyszünetre ötgólos előnyt építettek ki a hazaiak.

Szlobodan Nikics tanítványai a látványra is adtak, a térfélcsere után Gárdonyi Andrást is gyorsan felavatták, a lényegi kérdések ekkora már eldőltek. Jószerével minden összejött a fővárosiaknak, még Gárdonyi fejéről is a kapuba pattant a labda, amin mindkét edző csak nevetett – Gocics kínjában, Nikics örömében… A harmadik negyed feléhez érve 11–3-ra vezetett a Vasas, éppen úgy, mint egy héttel korábban Szolnokon, ám ezúttal már hét perccel a vége előtt kialakult a tízgólos különbség.

„Hol a labda?” – kérdezték a hazai szurkolók a szebbnél szebb gólok után, nem sokkal később pedig már vastapssal köszöntötték kedvenceiket, akik végül 15–8-as győzelmet arattak a Szolnok felett, így tíz év után ismét érmet szereztek az élvonalban. Akkor arany, most bronz került a nyakakba, de a lényeg ugyanaz: a Bajnokok Ligájában indulhat a Vasas, ahová egy évtized elteltével tér vissza, s ahol a harmadik helyért vívott párharc két mérkőzésén mutatott játékával bőven lehet keresnivalója.

VÍZILABDA
FÉRFI OB I
A 3. HELYÉRT, 2. MÉRKŐZÉS
A-Híd VasasPlaket–Szolnoki Dózsa 15–8 (3–1, 5–2, 4–1, 3–4)
Budapest, Komjádi uszoda, 800 néző. Vezette: Kollár, ifj. Kenéz Gy.
VASAS: B. MITROVICS – BÁTORI 4, ERDÉLYI 4, Zerinváry 1, Mezei, Drasko Brguljan, Sedlmayer. Csere: Mizsei (kapus), RANDJELOVICS 4, Vadovics V. 1, Szatmári 1, Bedő, Simon R., Sipos Balázs. Edző: Szlobodan Nikics
SZOLNOK: Bányai – Kovács Gergő, Konarik 1, Jansik D. 1, Gbadamassi, Zovic, Milakovic 1. Csere: Gárdonyi (kapus), Angyal 3, Schmölcz, Teleki, Nagy Ádám 1, Szeghalmi 1, Pető A. Edző: Zsivko Gocics
Gól – emberelőnyből: 12/7, ill. 7/ 2. Gól – kettős emberelőnyből: –, ill. 2/2. Gól – ötméteresből: 1/1, ill. –. Kipontozódott: Erdélyi (32. p.)
Az egyik fél második győzelméig tartó párharc végeredménye: 2:0 a Vasas javára.
MESTERMÉRLEG
Szlobodan Nikics: – Mindkét meccsen nagyon jól játszottunk, az idény végére összeálltunk, remek volt az öltözőben a légkör, jól is edzettünk. Nagyon jó eredmény a harmadik hely, a következő idényben megpróbálunk főtáblára jutni a Bajnokok Ligájában, ami nagyon nehéz lesz, és sokat kell dolgoznunk érte. A Szolnok mindent megpróbált, de az első két negyedben megfogtuk őket, nagyon jól védekeztünk, ez volt a győzelem kulcsa. A két meccsen lőttünk harminc gólt, a támadójátékunk is megfelelő volt, nagyon örülök, hogy így zártuk az idényt.
Zsivko Gocics: – A vereség benne van a játékban, de a módja egyáltalán nem tetszett. Közrejátszott ebben az eredményben, hogy a fél csapat tudta, hogy eligazol, az is, hogy nagyon hosszú idő telt el az elődöntő és bronzcsata között, és ezt nem tudtuk fejben helyretenni. Benne volt az is, hogy sokkal motiváltabb ellenféllel játszottunk, és benne voltam én is, mert nem tudtam a csapatomat rendbe rakni és motiválni erre a párharcra. A Vasastól nem szégyen kikapni, mióta Boban az edző, látszik rajta a fejlődés, de nekünk sokkal többet kellett volna mutatnunk.