Vezér volt a vízben, vezér a parton is – Varga Zsolt-portré

Édesanyja inkább birkózni vitte volna, Varga Zsolt mégis a vízilabdát választotta – centerként később birkózott eleget a vízben. A magyar válogatott új szövetségi kapitánya egykoron Kőnigh György és Pék Gyula kezei alatt nevelkedett a KSI-ben, ahol mesterei hamar felfedezték tehetségét, elvégre a jó balkezesek már akkor is aranyat értek, ráadásul Varga Zsolt több volt, mint egy jó balkezes. Megválasztották az év legjobb ifjúsági játékosának, tizennyolc évesen gyerekkori barátjával, Benedek Tiborral bekerültek a felnőttválogatottba, a barcelonai olimpián pedig annak ellenére dicserő jelzőkkel illette őket a szakma, hogy a csapat a várakozásokat alulmúlva a hatodik helyen végzett.

A szakember neve mára egybeforrt a Ferencvárossal, így talán kevesen gondolnák, hogy annak idején az Újpesti Dózsa játékosa volt – igaz, csak egyetlen idényen át, 1990-ben a BVSC-hez igazolt. S milyen jól tette! Korszakos csapatban vált alapemberré, klubjával magyar bajnok és kupagyőztes lett, a döntőkben pedig szinte kivétel nélkül klasszisteljesítményt nyújtott, számtalan emlékezetes, káprázatos találat fűződik a nevéhez. Miközben a zuglóiakkal a nemzetközi porondon is letette a névjegyét – 1996-ban egészen a döntőig meneteltek a KEK-ben –, a válogatottal ekkor még elmaradtak az igazán nagy sikerek, márpedig neki játékosként is a nemzeti csapat volt a legfontosabb.

Két Európa-bajnoki ezüstérem után Kemény Dénessel az arany is összejött, ráadásul sorozatban kétszer, egy évvel a sydney-i olimpia előtt már esélyesként emlegették a mieinket. A második világháború után egészen az 1980-as, moszkvai játékokig minden olimpiáról hozott érmet férfiválogatottunk, majd a következő húsz évben egyszer sem, így érthető módon a szurkolóktól a vezetőkön át a játékosokig mindenki nagyon várta az áttörést. Varga Zsoltból egy csapásra valódi vezér lett, akire nem csak a medencében, de azon kívül is érdemes volt figyelni, amikor megszólalt, azonnal csend lett az öltözőben. Nem csak szerették, tisztelték is, amikor pedig Kemény Dénest eltiltották az olaszok elleni negyeddöntőre, kezébe vette a karmesterpálcát.

„Kósz Zoli volt a csapatkapitány, de talán én voltam a legalkalmasabb a vezérszerepre, mert Benedek Tibor akkor még visszahúzódóbb volt – mondta egy korábbi interjúban Varga, aki a szóban forgó találkozó előtti estét is felelevenítette. – Elmentünk lazítani, kibeszéltük a problémákat, ekkor mondtam a fiúknak, hogy ne aggódjanak, mert ugyan kikaptunk kétszer, de az olimpia csak most kezdődik. Eddig csak bemelegítettünk, cserébe sok mindent megismertünk, a hátralévő három meccset viszont nyerjük meg, és olimpiai bajnokok leszünk."

Olimpiai bajnokok lettek, s ezzel együtt ünnepelt sztárok is, noha Varga Zsolt sosem vágyott igazán a rivaldafényre. A Mladosttal megnyerte a LEN-kupát, majd Olaszországba igazolt, amikor pedig a légiósélet előnyeiről kérdezték, azt felelte, örül, hogy kevesebben ismerik fel az utcán. Hiába ért fel a csúcsra, továbbra is a munkában hitt, példát mutatva ezzel a fiataloknak. Már akkoriban is könnyen megtalálta velük a közös hangot, s nem volt ez másképp a korosztályos válogatottaknál sem, amelyeknél a 2010-es évek elején másodedzőként dolgozott.

A Posillipoból még játékosként tért haza a Ferencvárosba, ám két idény után az utánpótlás szakmai igazgatójaként folytatta, majd újabb egy évre rá, 2013-ban kinevezték a felnőttcsapat élére. Az alapoktól kellett kezdenie az építkezést, de ezt zöldfülű edzőként aligha bánta, az évek során a szakma minden csínját-bínját kitanulhatta. Első évében kilencedik lett a Fradi, majd egymás után háromszor negyedik, mígnem a 2017-18-as évadban a dobogó tetejére repítette csapatát. Magasra helyezték a lécet a zöld-fehérek, de átvitték, miután a következő idényben megvédték bajnoki címüket, ráadásul a Bajnokok Ligájában is felértek a csúcsra. Az FTC-Telekom az elmúlt néhány évben a magyar klubvízilabda zászlóshajójává lépett elő, amiben elévülhetetlen érdemei voltak a kormányosnak. Varga Zsoltot a BL-győzelem után az év edzőjének is megválasztották, a mögöttünk hagyott idényben pedig ismét megnyert mindent a Fradival, amit itthon meg lehetett nyerni.

Szövetségi kapitányként újabb kihívások várnak az ötvenéves szakemberre, ám nincs könnyű dolga, súlyos örökséget vesz át Märcz Tamástól, akivel Sydney-ben együtt nyertek olimpiát. A feladat adott, de ahogyan Varga Zsolt nagy kedvence, Victor Hugo írta A párizsi Notre-Dame-ban, „az idő az építész”, s ha nincs türelem, akkor valójában bizalom sincs.

Márpedig, ha valaki, ő megérdemli a bizalmat.