Ijedtség ellen mosolygós UB-emlék

Tekintettel arra, hogy a vírus ennyire bekeményített, nem merek a szokott futótársakkal edzeni, inkább egyedül járok el mostanság. Legutóbb, amikor letettem a kocsimat, hogy a Duna partján futhassak, nekiálltam bemelegíteni. Korán volt még – mondjuk én azt hittem, nyolc óra van, de már kilenc is elmúlt, csak nagyvonalúan átlendültem az óraátállításon –, a parkolóban csak egyetlen autó állt, egy távoli kertben dolgoztak, ezt leszámítva sehol senki. Ahogy ott tornázgatok, egyre hallom, hogy valaki a vezetésről beszél, s hogy menjünk egy kört, de nem is figyeltem rá, mert biztos voltam benne, nem nekem szól. Aztán egyre közelebbről hallottam a szürreálisnak tűnő mondatokat: „Na, ülj be a jobb oldalra, add ide a slusszkulcsot, majd én vezetek. Gyerünk, induljunk!”

Felnéztem, és ott állt előttem egy elég rossz kinézetű, ámde alacsony férfi, és a kocsikulcsomat kérte. Mivel egyedül volt, nem tartottam veszélyes ellenfélnek, ha arra kerülne sor, és azt tettem, amit mindig, ha esetleg ilyen helyzetbe kerülök: jó hangosan, szinte kiabálva beszéltem, hogy más is meghallja. Ettől láthatóan elment a kedve a közös kocsikázástól, eloldalgott, azonban feszülten figyeltem, ahogy távolodik, s vacilláltam, elinduljak-e futni. Aztán eltűnt a szemem elől, én pedig elstartoltam. Az első két kilométerem természetesen azzal telt, hogy aggódtam, visszamegy, és kárt tesz a kocsimban. Mivel hosszabb futást terveztem, meggyőztem magam, most másra kell koncentrálnom, nem fordulok emiatt vissza.

Kerestem a gondolataimban pozitív emlékeket, így kötöttem ki az első Ultrabalatonom mellett – hogy én mennyit nevettem a Club Aligában a kollégáimmal akkor!

Az a fajta röhögőgörcs kísérte végig azt a pár napot, amikor már nem kap az ember levegőt, fáj a hasa, de csak nem múlik. Nagyon vidám napok voltak, és valami új, ismeretlen versenyközegbe csöppentem akkor. Eszméletlen jó volt! Aztán ahogy ezekre a napokra gondoltam, szép lassan megnyugodtam, lefutottam a Duna partjára, s bár erős, hűvös szél fújt, gyönyörködtem a látványában. Visszatérve a kocsimhoz, lassan körbejártam, és örömmel konstatáltam, hogy nincs semmi baja.

Nem mondom, hogy legközelebb nem nézek alaposan körbe, ha leparkolok, de természetesen várom, hogy újra ott legyek, s gyűrjem a kilométereket!

HOSSZUTAVFUTONAPLOJA.BLOG.HU

A szerző két évvel ezelőtt lefutotta élete első és eddigi egyetlen maratoniját, s most jött el az idő, hogy a beszámolóját megossza másokkal is. Az elmaradt Balaton Szuper Maratoni (BSZM) kapcsán jött el a pillanat, hiszen a maratonit is ennek keretében futotta annak idején. S hogy miért pont Kispállal futotta? Kiderül a beszámolóból!

KMKOVEK.BLOG.HU

Belus Tamás idén nem futóként, hanem segítőként vett volna részt a Salomon Ultra Trail Hungaryn, azonban ez a verseny is elmarad. Hogy ne maradjunk beszámoló nélkül, megosztotta a 2018-as és 2019-es UTH-blogbejegyzéseit: 2018-ban harmadikként végzett a dobogón, a következő évben pedig meg is nyerte a versenyt!

ULTRAKELEK.WEBNODE.HU

A Black Hole-kihívás eltolása miatt más terepezési lehetőség után nézett a szerző, s végül a Vércse elnevezésű, 103 kilométeres távot teljesítette párban. A pozitív szintemelkedés ezen a terepen 2800 méter, így a kihívás már megköveteli a pontos tervezést és szervezést. Remek beszámolót olvashatunk a táv teljesítéséről, és szokás szerint a csodaszép fotók sem maradtak el!