Összeomlott a végén a vendég

Egy Sitku-tripla, majd egy Sitku-dupla és sokáig semmi más. Mintha csak a paksi tizenötös számára kezdődött volna el az idei bajnoki finálé. Aztán beköszönnek a többiek is, Fodor Gergely (távolról) és Davis (a fellegekből leereszkedvén).
Odaát a zavarodottság jelei. Madison labdát veszít, talán mert annyira igyekszik. Biztosak lehetünk benne, bizonyítana az ismerős közegben, aki esetleg nem tudná, esztendeje még itt játszott. És jutott el a bajnoki ezüstig.
Hanem Pakson most jobbra, szebbre vágynak. És úgy is kezdenek a fiúk, mint akik hamarjában nyomatékosítani kívánják, kié a főszerep. Már a negyedik percben járunk, amikor megtörik a vasi átok, Madison labdáját Mujanovics gyömöszöli a gyűrűbe közvetlen közelről. Egy másik körmendi légiós, Edmonson viszont továbbra is csak erőlködik, azután pedig dühöng – legszívesebben Bodnár spori fejét venné –, tudvalevő, e kettő gyakorta együtt jár. Tény, a száguldó Pakssal nehéz tartani a lépést, habár a nyitány 10–0-ja után egészen "emberivé” változtatja a hátrányát a Körmend.
És itt az újabb fordulat: a tizennegyedik percben már Edmonson sem ideges, és ez már önmagában sokat ér a vendégeknek. A lassan tősgyökeres vasiként számon tartott amerikai előbb zsákol egy hatalmasat, majd pattanót szed, és hozza kihagyhatatlan helyzetbe csapattársát, Némethet. Három pontra apad ekkor a hazai előny, azaz "visszahozza” a mérkőzést a Patonay-együttes. Feltűnő, hogy fault szinte alig-alig akad, sportszerű és kifejezetten jó a meccs.
Még mielőtt igazán szorossá válna az eredmény, kapcsol az ASE, személy szerint Sitku és Davis. És hogy teljes legyen a paksi öröm, Czigler zsákol hatalmasat, bizonyára elleste a figurát a vendégek "Eddyjétől”. Lohol a Körmend, de célba nem ér, egyebek mellett például azért, mert Zsebe és Mujanovics képes egy támadáson belül két ziccert is elrontani. Közte hatnál életveszély az effajta baki, odaát Fodor Gergely büntet, a harmadik tripláját elsüllyesztve a gyűrűben.
Valamelyest bizonyára fáradnak a felek, hiszen nő a hibák száma, szintúgy a feszültség. Tartja öt-hatpontos előnyét az Atomerőmű, amikor Németh erősen faultgyanús helyzetben hibáz. Aztán kis híján felrobban dühében. Kivált, amikor az ellentámadásból Davis ér el pontokat. Ezt már Patonay sem bírja, egészen a félpályáig üldözi a szürkeruhásokat, miközben csak mondja, mondja a magáét. A vége: technikai a körmendi kispad ellen. Az már más kérdés, hogy a paksiak elrontják az ölükbe pottyant dobásokat, nem sokkal később viszont a remekül játszó Mujanovics csuklója villan.
Egyenlő.
Úgy tizenöt másodpercig. Amíg a nemrég beállt Rajkó nem köszön be a hárompontosvonalon túlról. Fodor Péter szerkezetmódosítást rendel el: Márton fia helyett a bátyus, azaz Gergely irányít. A túloldalon beszáll Grebenár is, de csak megmutatja magát, nem újdonság, ebben az idényben meglehetősen kevés lehetőség jut neki. Patonay tanácstalan, merthogy csapata reprodukálja a nyitó negyedet.
Horrorisztikusan, 0–15-tel nyitnak a vasiak. A fehéreknél Rajkó (a második triplája), Czigler és Davis felel a pontokért, és minthogy fogy az idő, megkockáztatható, e trió mondhatja büszkén, eldöntötte a meccset. Aztán – hogy végérvényesen bizonyítást nyerjen, hogy az első negyedbeli forgatókönyv került elő ismét – Mujanovics töri meg a gólcsendet.
Csakhogy ekkor már mindenki tudja, a párharc első ütközete eldőlt. Patonay sem tombol már. Áll az oldalvonal mellett, csípőre tett kézzel, és nem hisz a szemének.
Öt perc alatt összeomlott a csapata.