Indul az NBA-szezon: leesik-e az aranygyűrű Jamesék ujjáról?

1. Mikorra áll össze a Los Angeles Lakers, és milyen állapotban lesz, mire ez megtörténik?

A legnagyobb vihart kavaró események idén nyáron talán az aranysárga-lila együttes körül zajlottak, hiszen egyrészt a semmiből, surranópályán megszerezték Steve Nasht a nyári szabadügynökök közül, másrészt sikerült nyélbe ütniük egy cserét Dwight Howardért. A kiváló húzások után azonban rendesen „elhalkultak”, nagyjából ennyiben ki is merült a Lakers nyarának pozitív része.

Az edzői stáb átalakult: az Európába visszatérő Ettore Messina helyett Eddie Jordan tevékenykedik majd a csapatnál, vele együtt pedig megérkezett a „Princeton offense” nevű támadásformáció is. Hiába nem egy „Triangle”, ahol mindenkinek a pontosan, előre meghatározott négyzetcentimétereken kell helyezkednie, egy új taktika elsajátítása mindig időt vesz igénybe. Az sem segít, hogy a padon nem csupán a szakemberek képviselnek megkérdőjelezhető szintet, de a cserejátékosok közül is maximum két-három ember nevezhető hasznosnak.

A legnagyobb baj az, hogy ezáltal a kezdőkre nagyobb szerep hárul, a túl sok játéktól pedig hamar elfáradhatnak és/vagy lesérülhetnek, akkor pedig mit sem ért az egész nagy nyári bevásárlás. Mike Brown vezetőedző már az előszezonban is többször 30 percnél is több játékidőt biztosított kulcsjátékosainak, akik így sokat játszottak egy-egy semmit nem jelentő meccsen – úgyhogy a játékidő jó menedzselése egyelőre csak álom lehet a Lakersért szorítóknak.

Nincs könnyű dolguk, mert pihentnek is kell maradniuk, ugyanakkor a lehető leggyorsabban összeállni is. Hogy miért kellene sietniük? Mert nyugaton nem csak az Oklahoma, de több olyan csapat is van, amelynek pályahátrányból való kiverése – ha nem is bravúr, ám – igen komoly feladat, Kobe-ék pedig nem lőhetik el a puskaport az első körök alatt, ha tényleg bajnokok akarnak lenni.

2. Mennyit jelent majd az Oklahomának James Harden elvesztése?

Az utóbbi napok legnagyobb szenzációja volt, hogy Hardent elcserélte az Oklahoma City Thunder. Az érkezők közül rövidtávon mindenképpen Kevin Martin az érdekesebb, a draftjogokból nyilván nem lesz semmi még legalább egy évig, de ez várható Jeremy Lambtől is. A döntés hátterében több dolog mellett leginkább a pénz állt, ám kérdés, hogy vajon ettől hirtelen erősorrend-változás történt-e nyugaton?

Harden elcserélése akkor vált aktuálissá, amikor nem fogadta el a Thunder négy évre szóló, 54 milliós ajánlatát, így jövő nyáron korlátozott szabadügynök lett volna. A levegőben lógó hosszabbítás nem biztos, hogy jó hatással van egy kosarasra – tudat alatt a kelleténél jóval többet gondol arra, hogy neki egyénileg teljesítenie kell a sok pénz érdekében. Így bármennyire is jó barátok voltak Russell Westbrookkal és Kevin Duranttel, Harden elcserélése talán még nyugtatóan is hat majd a csapat egészére. Sam Presti a pénzügyi szempontok, illetve a csereérték maximalizálása mellett ezt is figyelembe vehette.

Martin van annyira hatékony és sokoldalú pontszerző, mint Harden. Sérülékeny, de ebben a játékoskeretben jóval kisebb figyelmet kap majd a védelmektől, mint kapott korábbi karrierje során. Védekezésben és játékszervezésben biztosan nem tud annyit hozzátenni, mint az elődje, ebben azonban kisegíthetik társai, míg a legfőbb kérdést, a pontokat képes lesz szállítani. Hiába tehát sztárjuk elvesztése, nyugaton továbbra is a Thunder a legesélyesebb a nagydöntőre.

3. Van-e még bármi a Spursben, vagy az évek óta várt visszaesése idén sem fog megtörténni?

Évek óta kérdés minden szezon előtt, vajon a Spurs túl öreg-e már ahhoz, hogy komolyan számolni lehessen vele, vagy még mindig van annyi Gregg Popovich legénységében, hogy a rájátszás során is megverje a liga legjobb csapatait. Eddig a válasz felemás volt, hiszen a legutóbbi két évben ők nyerték Nyugatot az alapszakaszban, a rájátszás során viszont mindkétszer idő előtt buktak.

A korábbi tendenciához képest óriási változásokon ment át a San Antonio az utóbbi esztendőkben. Bajnokcsapatainál a kőkemény védekezés számított a legnagyobb fegyvernek, és az óriási brusztolás mellett másodlagos volt a támadójáték. Tavaly aztán felmérte Popovich mester, hogy játékosállománya már képtelen arra, amire korábban, úgyhogy változtatott. A Spurs mára a liga egyik legszebben játszó együttese, ilyet pedig tíz évvel ezelőtt istenkáromlás volt mondani.

Ezzel párhuzamosan a keret összetétele is megváltozott. Korábban a húzónevek mellett volt négy-öt hasznos kiegészítő ember – abból viszont a legjobbak –, most viszont a keret össze játékosa nyugodtan pályára küldhető és használható. Ez az alapszakaszban sokat ért, hiszen az egymás utáni napokon lejátszott meccseken sem fáradt el a gárda, de a playoffban jóval kisebb jelentősége van, és ez ütött vissza az elmúlt években.

Az a játék viszont, amit tavaly mutatott a Spurs, szemkápráztató volt, és nagyon hosszú ideig eredményes is. Bár továbbra is inkább tűnik alapszakaszcsapatnak a San Antonio, amennyiben idén még tovább tudja javítani a kohéziót (és miért ne tudná – egyetlen játékoscseréje sem volt a nyáron), s az utószezonban jobban képes reagálni bizonyos helyzetekre, akkor idén is reménykedhet egy jó szereplésben.

4. Ki lesz még az a plusz kettő nyugaton?

Hat együttest egyértelműen a többi elé helyeznek minden Nyugati főcsoportról szóló erősorrendben. Ezek a már tárgyalt Thunder, Lakers és Spurs trió mellett a Clippers, a Grizzlies és a Nuggets. Ezen csapatok mind minőségben, mind mennyiségben olyan szintet képviselnek, amivel hatalmas meglepetés lenne, ha nem kerülnének playoffba. Utóbbi kettőnek alig változott a kerete, a kisebbik Los Angeles-i együttes pedig jól erősített a nyáron a padra (kivéve a palánk alatt).

A maradék két helyre óriási csata várható, hiszen a Utah, a Minnesota, a Golden State, a Dallas, de még talán a Phoenix is eséllyel pályázik ezekre. Közülük a Utah tűnik az egyik legesélyesebbnek, mivel tavaly is bejutott a legjobb nyolc közé: Devin Harris helyett Mo Williams irányít majd, a „festékben" pedig a liga jelentős hányadánál kategóriával jobb a Jazz.

A Minnesota és a Golden State hasonló cipőben járnak. A Timberwolves és a Warriors is kitűnő nyarat tudhat maga mögött, az egyik oldalon azonban Ricky Rubio és Kevin Love hiányzik, a másik oldalon pedig Andrew Bogut és Stephen Curry. A Minnesota duója nagyjából december környékén térhet vissza, Curryék pedig akármikor, de náluk ez semmit nem jelent – Bogut és ő is rettenetesen sérülékeny.

A Dallas kilenc új játékossal kezdi az idényt, gyakorlatilag Dirk Nowitzkin kívül csak Rick Carlisle edző maradt a korábbi bajnokcsapatból. Ennek megfelelően pedig nagyon keresik még a játékukat, ráadásul a német sztár hetekre kidőlt térdműtétje miatt. A Phoenix az egész liga legmegjósolhatatlanabb alakulata, tele olyan kosarassal, akiknek a teljesítménye rendkívül ingadozó.

5. Eleget erősödött-e a Boston a nyáron?

A Celticsnél is előkerül minden évben, ami a Spursnél: túl öregek. Aztán minden évben kiderül, hogy mégsem. Tavaly úgy estek ki a Miami ellen a Keleti főcsoport döntőjében, hogy 3–2-re még vezettek, hazai pályán játszhattak, ám LeBron James minden idők egyik legjobb playoffmeccsét hozta le ebben a helyzetben, így sikerült kiegyenlítenie a Miaminak, majd otthon behúznia a párharcot.

Idén a Celtics egyetlen nagyobb nevet vesztett: a tavaly sokat sérült, és a csereszerepével elégedetlen Ray Allen pont a Heatet választotta a nyáron. Az ő helyére viszont érkezett Jason Terry, Leandro Barbosa és Courtney Lee, tehát nemcsak minőségileg, de mennyiségileg is bőven pótolták minden idők legjobb tripladobóját. Felépült szívműtétje után Jeff Green és Chris Wilcox is, a palánk alá megszerezték Darko Milicsicset, a draftról pedig az egyik legnagyobb stealt, Jared Sullingert.

Ezt a padot össze sem lehet hasonlítani azzal, amellyel tavaly rendelkeztek, mégsem biztos, hogy ez meghozza a várva várt sikert. A Miami is sokat javult két újabb kitűnő kinti dobó leigazolásával (Allen, Rashard Lewis), és nem szabad elfelejteni, hogy a Boston három legjobb játékosa közül kettő, Paul Pierce és Kevin Garnett már igencsak benne van a korban.

Az alapszakaszban rég nem látott jó formát mutathatnak erős keretüknek köszönhetően, és ez lehet a kulcs arra is, hogy a két „öreget” eleget tudják pihentetni a rájátszásra, ahol nekik igazán teljesíteniük kell.

6. Barclays Center vagy a Madison Square Gardenben összeülő nyugdíjasklub?

Ez tavaly még nem volt kérdés, a Brooklyn Nets vezérének számító Deron Williamsnek szinte semmilyen komolyabb játszótársa nem volt – nem úgy idén. Megtartották az év közben megszerzett Gerald Wallace-t, idecserélték Joe Johnsont, a padot pedig nagyon szépen felhúzták, hiszen veterán minimumért jött CJ Watson, Reggie Evans és Andray Blatche is, de egy európai sztár, Mirza Teletovic is őket fogja erősíteni.

Az „eredeti” New York-iak szintén alapos változtatásokon mentek keresztül, kezdve azzal, hogy elengedték Jeremy Lint (ilyenkor sír a marketingosztály és Chinatown...), viszont őt pótolták Raymond Feltonnal, Jason Kidd-del és Pablo Prigionival. A palánk alatti részleget is mélyítették, érkezett Marcus Camby, Kurt Thomas és Rasheed Wallace is, Iman Shumpert felépüléséig pedig Ronnie Brewer riogatja majd az ellenfél legjobb pontszerzőit.

A gond az, hogy a brooklyniak a teljesen új játékosállomány miatt egyelőre sem támadásban, sem védekezésben nem tudják, mi merre hány méter, attól a szinttől nagyon messze vannak, amit papíron képviselnek. Adni kell nekik időt, de Avery Johnson vezetőedzőnek ez itt már élesben megy: a trénernek nincs mire fognia, ha nem jönnek az eredmények, így az állása könnyen veszélybe kerülhet.

A túloldalon a Kidd-Prigioni-Camby-Thomas-Wallace ötös 191 éves összesen, és ez már az alapszakasz megkezdése előtt is kijött, többen sérültek közülük. Ez várható tőlük az egész szezon folyamán, valószínűleg a Knicks egyetlenegyszer sem fog kiállni a legjobbjaival. Tetézi a gondokat, hogy Amare Stoudemire térde most kezd egyre rosszabb állapotban lenni, legalább másfél hónapot kihagy a szezon elejéből.

Van tehát gond mindkét oldalon, de alapvetően mindkét New York-i gárdának bent kell lennie a rájátszásban. Ha ezt nem teszik meg, valószínűleg fejek fognak hullani.

7. Ki süllyed el és ki marad a felszínen kelet nagy átalakulói közül?

A két New York-i alakulaton kívül további négy, az utóbbi időben többnyire rájátszásban szereplő gárda is átalakult a nyáron. A Chicago Bulls nemcsak a kezdő irányítóját vesztette el szinte az egész alapszakaszra, de a padját is, mivel a tulajdonosok nem akartak luxusadót fizetni, ezért olcsóbb játékosokkal pótolták őket. A „szeles város” együttese azonban még így sem esélytelen a rájátszásra, leginkább vezetőedzője, Tom Thibodeau miatt.

Az Orlando Magic van a legnagyobb gondban. Ők nemcsak Dwight Howardot bukták el, de újonc vezetőedzővel, Jacque Vaughnnal vágnak neki a következő idénynek. A tréner egyetlen reménye az lehet, hogy mindenki leírja őket, és ez valamennyire motiválni tudja majd a leginkább középszerű játékosokkal teletűzdelt keretet.

Az Atlanta betonbiztos playoffcsapat volt évekig, de arra is nagy tételben lehetett fogadni, hogy nem jutnak el még a konferenciadöntőig sem. Most megszabadultak Joe Johnson hatalmas szerződésétől, a jövőjük sokkal jobban néz ki, mint korábban bármikor, ráadásul az ő távozása a csapatjáték térnyeréséhez is vezethet, ám azt se szabad elfelejteni, hogy legjobb pontszerzőjét és legjobb perimétervédőjét vesztette ezzel a gárda.

A Philadelphia Andre Iguodaláért Andrew Bynumot szerezte meg még a Howard-cserében. A center egyelőre sérült, de ez nem látszik meg a fiatal társaságon. Jól erősített a külső sorban, több kitűnő kinti dobó is érkezett (Jason Richardson, Dorell Wright, Nick Young) – ez krónikus hiányposzt volt a korábbiakban –, úgyhogy Bynum nélkül is fut a szekér. A kérdés az, mennyire fogja majd meg őket a center beépítése, ami a szezon közben időt is vesz majd igénybe, és teljesen meg is fogja borítani az eddigi futós játékot; cserébe komplettebb, nagy célok eléréséhez megfelelő taktikát biztosít.

8. Képes-e bárki is megszorítani a Miamit?

Mint már a Bostonnál említettük, a nyáron még erősödtek is, de ez csak egy dolog. Dwyane Wade és LeBron James még két társat kapott, akiknek ha kipasszolják a labdát, azok be tudják dobni a hármast, ezzel a játékuk minden bizonnyal még hatékonyabb lesz. Az viszont már egy másik kérdés, hogy bizonyos szempontok miatt minden matchup számukra jön ki jól.

A Thunder Kendrick Perkinsszel Dwight Howard és a tradicionális centerek ellen készült, de a Heat ellen semmilyen haszna nincs az ex-bostoni középjátékosnak, mert a Miami ellen nem hatékony az Ibaka, Perkins palánk alatti kettős (mivel a Heatnél négyen állnak általában a periméteren, az ötödik pedig Chris Bosh).

A Lakers ellen nagyon nagy gondjaik lehetnének a palánk alatt, ám az Oklahoma pont a Los Angeles-iek ellen „készült”, egyrészt két kitűnő belső védővel Gasol és Howard ellen, másrészt villámgyors fiatalokkal a nagyon idős lakerses külső sor ellen, így van rá esély, nem is kicsi, hogy Nashék a döntőbe sem jutnak el.

Az előbb említettek miatt a legnagyobb riválisuk előreláthatólag idén is a Celtics lesz. Tavaly majdnem kiestek ellenük, és a bostoniak többet erősödtek önmagukhoz képest, mint tette azt a Heat. Ettől még a floridaiak a legesélyesebbek a 2012–2013-as aranygyűrűre, de kettejük csatájában van arra a legkomolyabb sansz, hogy a Miami elvérezzen, és ne védje meg a címét.