Rekord San Antonióban, Pistons-siker Chicagóban

Két jó negyed volt a Philly-ben. A hazaiak back-to-back léptek pályára, de az első negyedben ez nem érződött, fej-fej mellett haladtak a Pacers-szel. A második negyedben már kiütközött a csapatok közötti mélységbeli különbség, a vendégek CJ Miles (25 pont) és Rodney Stuckey (17 pont, 5 gólpassz) vezetésével 12 pontos előnyre tettek szert. A nagyszünet után a különbség már 18 pontnál is járt, amikor az irányító Ish Smith riadót fújt, Isaiah Canaan (24 pont) és Jerami Grant (20 pont, 9 pattanó) pedig elkezdte termelni a pontokat – a Sixers pedig 18 pontos hátrányból 3 pontos előnyt varázsolt. A záró játékrészben is jól tartotta magát a gárda, 98-98 után viszont teljesen elfogytak, és sima vereséget szenvedtek.

A kötelező a legnehezebb. A Pacersnek mindenképp kellett ez a siker, de sokáig úgy tűnt, hogy vért kell érte izzadniuk. A fent említett csere-hátvédsor mellett a szintén padról érkező újonc, Myles Turner (8 pont, 10 pattanó) és Ty Lawson (5 gólpassz) is nagyon kellett, mert a kezdők közül Monta Ellis és George Hill csak időnként tudott hozzátenni, Paul George (20 pont, 8 pattanó, 7 gólpassz) pedig nem igazán találta a dobásait. A végjátékban aztán előbb Ellis és Hill talált be, majd jött George, aki 18 másodperc alatt bevágott két triplát, eldöntve a meccset. A Pacers a Bulls vereségének köszönhetően 2 meccsnyi fórban van a playoff-ért folyó csatában, de egyenlő mérlegnél a Bulls jutna be, tehát nem dőlhetnek még hátra.

A 76ers legjobb dobói: Canaan 24/15, Grant 20/9, Landry 19/6.

A Pacers legjobb dobói: Miles 25/15, George 20/6, Stuckey 17/3.

A Pistons szokja a playoff-hangulatot. Stan Van Gundy vezetőedző azt mondta az összecsapás után, hogy kezdőjátékosainak valószínűleg ez volt élete eddigi legfontosabb NBA-meccse, és ezt Tobias Harris is megerősítette – nagyrészük ugyanis még nem járt a rájátszásban. Most viszont közel kerültek hozzá, mert a Bulls elleni sikerrel kétmeccses előnybe kerültek, ráadásul az egymás elleni mérleg is nekik kedvez egál esetén. A már említett kezdőötös átérezte a meccs súlyát, 83 pont érkezett tőlük: Tobias Harris volt az, aki minden szempontból extra volt (21 pont, 9/17 mezőnyből, 7 pattanó, 4 gólpassz, 2 szerzett labda), a többieknél azért akadtak gyenge pontok. Reggie Jackson adós maradt a jó dobásokkal és a passzokkal, Marcus Morris a lepattanókkal, Andre Drummond (11 pont, 11 pattanó) pedig csak 28 percet lehetett fent 1/10-es büntetőzése okán. A végén aztán Jackson lett a hős – bár egy labdát csúnyán eladott, utána nem hibázott a vonalról, és kulcsfontosságú lepattanót kaparintott meg az utolsó percben.

Jimmy Butler önmagában kevés. A Bulls alapembere átérezte a meccs súlyát, és bár nem dobott túl jól (10/25 mezőnyből), pályafutása első tripla-dupláját szállította (28 pont, 17 pattanó, 12 gólpassz, 3 szerzett labda, 2 blokk). Mellette viszont huzamosabb ideig csak Pau Gasol játszott jól (16 pont, 14 pattanó, 4 blokk), a padról pedig csak Aaron Brooks jelentett valódi segítséget, a mostanában extrát hozó Nikola Mirotic eltűnt. Ennek ellenére az utolsó percig meccsben volt a Chicago, de ott már kiütközött, hogy Butler mellett nincs másik gyűrűre veszélyes játékosuk – 2 meccses hátrányban vannak a rájátszáshelyekhez képest, a sorsuk pedig már nem a saját kezükben van.

A Bulls legjobb dobói: Butler 28/3, Gasol 16/6, Brooks 14/3.

A Pistons legjobb dobói: Jackson 22/6, Harris 21/3, Morris 16/6.

Becsülettel dolgozott a Raptors. Ahogy várható volt, a Toronto pihentette kezdő hátvédpárosát, DeMar DeRozant és Kyle Lowry-t, a kezdőbe kerülő Scola és Johnson is keveset játszott - ugyanakkor a kiegészítők ki is használták a lehetőséget, végig a Spurs nyomában voltak. A korábbi sikerei színhelyére visszatérő Cory Joseph (16 pont, 7 gólpassz) kiválóan fogta össze a csapatot, a fiatal Norman Powell, illetve Jonas Valanciunas nagyon pontos dobásokkal operált, a cseresorból pedig hárman is legalább 12 pontot dobtak. A Raptors-fakó kétszer visszajött 4 pontra még a negyedik negyedben is, Dwane Casey vezetőedző tehát a vereség ellenére maximálisan elégedett lehet a látottakkal.

A Spurs csapatrekordot döntött. 64 győzelmet még soha nem hozott össze az alapszakaszban a San Antonio – idáig, ráadásul 39. hazai meccsét is behúzta, így továbbra is megvan az esélye a hibátlan hazai mérlegre, amire még nem volt példa a liga történetében. Kawhi Leonard (33 pont, 6 pattanó, 7 gólpassz) és LaMarcus Aldridge (31 pont, 15 pattanó) igazi szuperduóként működött, velük nem tudtak mit kezdeni a vendégek, így az is belefért, hogy Tony Parker és a cseresor sem hozott extrát. Meg kell még említeni Tim Duncant, aki 5 pontja mellett 11 pattanót és 3 blokkot tett a közösbe, ráadásul 999. győzelmét szerezte meg a Spurs színeiben (régóta ő ebben a liga csúcstartója) – összességében azért az ő 29 játékperce is jelzi, hogy nem volt öldöklő az iram.

A Spurs legjobb dobói: Leonard 33/6, Aldridge 31, Parker 8.

A Raptors legjobb dobói: Powell 17/3, Valanciunas, Joseph 16-16.

Seth Curry és Collison extrájával nyert a Kings. Cousins és Rondo sem lépett pályára, így eléggé lecsökkentek a vendégek győzelmi esélyei, a Denver az első félidőben igyekezett is dűlőre vinni a dolgot – Seth Curry-vel viszont nem számoltak, a hátvéd a legszebb családi hagyományoknak megfelelően 17 pontot termelt be a 2. negyedben, meccsben tartva csapatát. Fordulás után Rudy Gay (25 pont, 9 pattanó) tette meg ugyanezt, a negyedik negyedben pedig érkezett Darren Collison (14 pont, 8 gólpassz) aki a pontszerzésből és az előkészítésből is kivette a részét, Ben McLemore pedig termelte a pontokat – mindig akadt tehát vezér a csapatban. Meg kell említenünk az újonc centert, Willie Cauley-Steint (14 pont, 9 pattanó), és váltótársát, Kosta Koufost (13 pont, 7 pattanó), akik remekül helytálltak a Nuggets centerei ellen.

Az utolsó negyedre elfogyott a tudomány. Az akarással nem volt gond hazai oldalon, az első félidőben 62 pontot szórtak, a záró játékrész előtt is előnyben voltak, a végén viszont nagyon gyengén játszott a csapat. Gary Harris jól teljesített a kezdőben, az újonc Mudiay már kevésbé, a magasemberek közül pedig Jokics csak védekezésben volt használható (6 pont, 13 pattanó, 2 blokk), Faried alig 16 percet kapott. A padról Lauvergne igyekezett, az ismeretlen Axel Toupane is szeretne megragadni a ligában (14 pont) - de például a kiváló csere, Will Barton egy 0/9-es mezőnyt hozott össze, a gárda pedig a végjátékot nagyon simán bukta el.

A Nuggets legjobb dobói: Harris 19/12, Mudiay 15/6, Lauvergne 15.

A Kings legjobb dobói: Gay 25/3, Curry 17/6, McLemore 14/6, Cauley-Stein, Collison 14-14.

Hamar eldőlt. Az első negyed kiegyenlített játéka után a másodikban bedurvult a Portland, és CJ McCollum (24 pont, 6/6 tripla, 7 assziszt, 4 labdalopás), valamint Gerald Henderson (17 pont) révén gyorsan 10 pont fölé növelték a differenciát – a végére megérkezett a meccsbe Damian Lillard is (18 pont), így a nagyszünetben 17 volt közte. Innen már nem állt fel a back-to-back játszó Heat, a különbség a 30 pontot is súrolta. A Portland ezzel a sikerrel megerősítette playoff-helyét, nagy csodának kellene történnie, hogy ne legyenek ott a rájátszásban (5 meccsből hármat kellene elveszteniük, a Houstonnak pedig hatból hatot nyernie) – de a Heat sem szomorkodhat, ők a vereségük ellenére ma bebiztosították helyüket Keleten.

Nem szakadt meg a Heat. Dwyane Wade továbbra is pihenteti fájó testrészeit, és nem is erőltették senki játékát, miután kialakult a nagyobb hátrány. Hassan Whiteside nagy meccse (20 pont, 13 pattanó, 4 blokk) érdemel említést, de ez is inkább csak statisztika-javító volt, érdemben ő sem tudott hozzászólni. A Miami most arra fókuszálhat, hogy vége a nyugati túrának, és 72 óra pihenőjük van következő, Pistons elleni hazai meccs előtt.

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 24/18, Lillard 18, Henderson 17/3, Plumlee 17.

A Heat legjobb dobói: Whiteside 20, Dragic 15, Deng 14/3.