26 pontos hátrányból, drámai végjátékban verte a Houstont a Boston

Orlando Magic–Detroit Pistons 102–89

Vége a szériának. Sorozatban kilenc vereség után tudott újra nyerni az Orlando, méghozzá elsősorban azért, mert Bismack Biyombo és Marreese Speights kiválóan pótolta a hiányzó Nik Vucsevicset – a jó labdajáratás mellett őket emelte ki Frank Vogel a meccs után. Biyombo a védekezést kapta össze a festékben és 12 pontos, 13 lepattanós dupla duplát szállított, jót birkózott Andre Drummonddal, míg Speights elsősorban támadásban hozott extrát: a harmadik negyed végén ő dobta csapata utolsó kilenc pontját, majd egy triplával és egy gólpasszal indította a záró etapot. Ez volt az az időszak, amikor sikerült fölénybe kerülniük a hazaiaknak, 71–68-as detroiti vezetés után emeltek a tempón és állva hagyták ellenfelüket - a harmadik negyedet már egy 9–2-vel zárták az említett Speights révén, majd a negyedik játékrészt egy 9–0-val nyitották, az itt megszerzett előnyt pedig könnyedén beosztották a végéig. A győzelem mellett a visszatérő Aaron Gordon játékának is örülhettek, így hétvégén jó szájízzel mehetnek bele a Miami elleni találkozóba.

Nem csak Jackson hiányzott. Arra lehetett számítani, hogy Reggie Jackson sérülése megviseli majd a Detroitot, de most nem csak az ő hiánya jelentett gondot a társaságnak. Már a meccs elején tíz pont feletti hátrányba kerültek, de innen még Harris, Drummond és Ish Smith vezetésével visszakapaszkodtak, a vezetést is átvették, a harmadik negyed végén bekövetkezett összeomlásból viszont már nem tudtak felállni – a záró etapban összesen 5/20 mezőnykísérletük esett be, védekezésben pedig rendre lemaradtak a kinti dobásokról. A cseresor 3/22-es mezőnymutatója gyakorlatilag értékelhetetlen, Stan Van Gundy szerint pedig ugyan nincs szükségük mindenkire ahhoz, hogy játsszanak egy jó meccset, de ez az erőtlen kosárlabda, amit most többen is bemutattak, nem férhet bele.

A Magic legjobb dobói: Payton 19/3, Fournier 17/9, Speights 16/6
A Pistons legjobb dobói: Harris 21/6, Smith 18, Drummond 17

Boston Celtics–Houston Rockets 99–98

Honnan nyerte ezt meg a Celtics? A mérkőzés elején nem úgy tűnt, hogy lesz bármi esélye a Bostonnak, a hazai alakulat összesen tizenkét pontot tudott dobni az első negyedben és kereken hússzal veszítette azt el, sőt, volt már huszonhat egység is a Rockets előnye. A fordulás után azonban nagy változás állt be, működni kezdett a bostoni védekezés, a Houston egyébként is sokat romlott támadásban, a különbség elkezdett apadni, a hazai önbizalom pedig nőni, izgalmasan alakult a hajrá. A texasiak foggal-körömmel őrizték az előnyüket, tizenegy másodperccel a vége előtt még három ponttal vezettek, de Tatum zsákolása után támadófaultot fújtak Hardenre, a Celticsnek adták a labdát, Al Horford pedig egy horogdobással megszerezte a győzelmet jelentő kosarat. Érdekes, hogy itt fújtak még egy támadót Hardenre (mindkettőt Smart harcolta ki, amikor próbálta megakadályozni a labda bedobását), mindenesetre a Boston élt az eséllyel és remekül védekezve, óriásit küzdve, az utolsó pillanatban fordítva behúzta a játéknap rangadóját, így már három meccsel vezeti Keletet.

Ezt nagyon elrontotta a Rockets. Chris Paul és Clint Capela hiányában is oktatott a mérkőzés első részében a vendégcsapat, de nem volt elég a 26 pontos előny, képes volt ezt is elszúrni Mike D'Antoni alakulata – a második félidőben összesen kilenc (!) mezőnykosarat dobtak Gordonék és mindössze 25 százalékkal céloztak, ezek azért elég vállalhatatlan számok. Persze így is a kezükben volt még a győzelem, mert a Boston sem villogott támadásban, de Smart pár másodpercen belül kétszer is eladta a támadófaultot Hardenen, ami egyszerűen eldöntötte a mérkőzést–- Szakáll ugyan botrányosan (7/27) dobott, de 15/15 büntetőt vert be, nem sokkal korábban is 2/2-t, ha ott megkapja a labdát egypontos előnynél, maximum a hosszabbításra lett volna esélye a Celticsnek. Nem így történt, a Rockets sorozatban negyedszer is kikapott és már két meccsre van a Golden State-től, miközben csak másféllel előzi meg a San Antoniót, ráadásul most back-to-backre utazik Washingtonba.

A Celtics legjobb dobói: Irving 26/3, Tatum 19, Smart 13/3, Rozier 13/6
A Rockets legjobb dobói: Harden 34/15, Gordon 24/12, Ariza 11/9

Milwaukee Bucks–Minnesota Timberwolves 102–96

A végére kifulladt a Minnesota. A back-to-backet vívó vendégcsapat kiválóan kezdett és tíz ponttal nyerte az első negyedet, majd tartotta is előnyét annak ellenére, hogy Jeff Teague nem léphetett pályára – a Bucks egy másodpercig sem vezetett, sőt, a különbség volt húsz pont is a harmadik játékrészben. A záró etapra azonban érezhetően elfáradtak Tom Thibodeau játékosai, támadásban teljesen elfogyott az ötlet, nem ültek a dobások és bő két perccel a találkozó vége előtt fordítani tudott a Milwaukee – Butler utolsó másodperces triplája előtt bő négy percig nem dobtak pontot a vendégek, ez pedig nem fért bele. Összességében 27–12-re bukták el ezt a negyedet Townsék, akik így zsinórban öt győzelem után szenvedtek vereséget – Thibodeau szerint nem csak Teague volt sérült, de Wiggins és Jones is problémával küzdött már a végén, így tulajdonképpen nem meglepő, hogy elfogyott az erejük.

Ez nagyon kellett a Bucksnak. A húszpontos hátránynál már finoman szólva is elégedetlen volt a hazai publikum, egyre erősödött a pfújolás, amiről Jason Kidd azt mondta a meccs után, hogy nem hallotta, bár az ünnepléssel is ugyanígy volt – nagyon kellett nekik, hogy fordítsanak, így legalább ideiglenesen visszanyerték a szurkolók bizalmát. A siker kulcsa a dupla-duplázó (22 pont, 10 lepattanó) Antetokunmpo mellett a végjátékban több clutch játékot (tripla, 2+1-es játék, gólpassz, ezekkel fordítottak) bemutató Eric Bledsoe (26 pont, 6 lepattanó, 5 labdaszerzés) volt, de érdemes megemlíteni, hogy komoly kezdő center nélkül is 62–32-re nyertek a festékben Townsék ellen, ami megsüvegelendő teljesítmény. Összességében ez volt az idei legnagyobb fordításuk, amelyet győzelem koronázott meg, így mehetnek tovább Oklahoma Citybe.

A Bucks legjobb dobói: Bledsoe 26/6, Antetokunmpo 22, Henson 14, Middleton 14/6
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 22/12, Wiggins 21/12, Butler 20/3

San Antonio Spurs–New York Knicks 119–107

Nem kell ide teljes keret. Ugyan legutóbb idén először volt mindenki bevethető a Spursnél, most megint nem ez volt a helyzet, Kawhi Leonardnak pihenőt adott a szakmai stáb, Rudy Gay pedig megsérült a harmadik negyedben, ő akkor vált ki a meccsből. Ennek ellenére hozta a kötelezőt Gregg Popovich alakulata, elsősorban a megint kiválóan játszó Pau Gasol (17 pont, 11 lepattanó, 7 gólpassz) és LaMarcus Aldridge (25 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz) vezetésével, bár az első félidő még nagyrészt azzal telt, hogy próbáltak megoldást találni a Knicks tempójára. Az első negyedben ez Tony Parker remek dobóformája miatt sikerült, a másodikban kevésbé, de a fordulás után ismét fölénybe kerültek és bár nem a megszokott módon, de legyűrték ellenfelüket – 50 százalék feletti mezőnymutatóval, 45 százalékos triplázással, 28 gólpasszal és csak kilenc eladott labdával zártak, ezzel 17–2-re javították hazai mérlegüket.

Nem volt rossz a New York. A pocsék idegenbeli mérleg és a back-to-back ellenére nem játszott alárendelt szerepet a Knicks, Michael Beasley (23 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz) és Frank Ntilikina (9 pont, 11 gólpassz, 3 labdaszerzés) is extra játékkal szállt be a kispadról, a szerkezet pedig alacsonyra módosult, Enes Kanter ezúttal csak 17 percet játszott – Porzingis élvezte a center posztot, 18 pontja mellett kiosztott hat blokkot is és csapatszinten 31 gólpasszig jutott a jól működő gépezet. Hátul azonban nehezen boldogultak a Spurs labdajáratásával, míg elöl nem tudtak olyan jól dobni, mint a hazaiak, az 5/14 hármas kevésnek bizonyult, így hiába múlták felül a várakozásokat, újabb vereséget szenvedtek – a hajrát már a kipontozódó Porzingis nélkül vívták meg, igaz, eddigre eldőlt a küzdelem.

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 25, Gasol 17/3, Anderson 16
A Knicks legjobb dobói: Beasley 23, Lee 18/6, Porzingis 18/3

Portland Trail Blazers–Philadelphia 76ers 114–110

A végére sikerült pótolni Lillardot. Sérült szupersztárja nélkül kicsit másképp kellett játszania a Blazersnek, többet vállalt CJ McCollum (34 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz), gyakrabban ment be a labda Jusuf Nurkicnak (21 pont, 12 lepattanó, faultgondok miatt csak 28 perc), de a harmadik negyedben úgy tűnt, hogy ez is kevés lesz, tíz pont feletti hátrányt szedett össze a gárda. A záró etapra azonban megérkezett a Lillard helyén kezdő Shabazz Napier is, szezoncsúcsot jelentő 23 pontjából 15-öt ekkor szerzett, ez a tűzerő pedig már elég volt ahhoz, hogy túldobják a Phillyt – 42 egységet rámoltak be az utolsó negyedben, 17-et vertek ekkor ellenfelükre és megfordították a találkozót. A hajrában már ők jártak előrébb és a brutálisan sok kiharcolt büntetőnek (33-mal dobhattak többet, mint a Sixers) köszönhetően végül megtörték az átkot és sorozatban hat hazai vereség után végre nyerni tudtak saját közönségük előtt.

Ezt megint elszúrta a Sixers. Kézben volt már ez a találkozó a Phillynek, a kiváló kinti dobóforma (16/32 tripla) és két extra egyéni teljesítmény elég volt ahhoz, hogy még a harmadik negyedben is 18 pontos előnyben legyen az együttes. Hiába villogott azonban Embiid (29 pont, 9 lepattanó, 6/12 tripla) és Saric (25 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz, 5/6 tripla), hiába szórt be még 19 pontot Redick is, védekezni ezúttal sem sikerült és ahogy már oly sokszor idén, most sem tudták megtartani a magabiztos vezetést – amíg nem tanulják meg lezárni a meccseket, addig komoly céljaik nem igazán lehetnek, az utóbbi tizenkét meccsükből ez már a tizedik vereségük volt.

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 34/6, Napier 23/6, Nurkic 21
A 76ers legjobb dobói: Embiid 29/18, Saric 25/15, Redick 19/12