MLS: jön a tavalyi döntő visszavágója – rekorder a címvédő ellen

Mintha már jártunk volna itt...

2016 után 2017-ben is Toronto FC–Seattle Sounders nagydöntőt rendeznek az MLS-ben, ami máris bizonyítja, hogy az észak-amerikai labdarúgó-bajnokság két legjobb csapata találkozik.

Következésképp aligha bánhatja akárki is – leszámítva a liga másik húsz klubját... –, hogy így alakult, mert forgatókönyvíró-kurzuson is hasonlóképpen tanítanák. Tavaly ugyanis az esélyesebb Toronto pályáján meglepetésre a Seattle nyert – a vesztes azóta vágyik a visszavágóra, a nyertes pedig nyilván a címvédésre.

Na de azóta sok víz lefolyt a Dunán, a az Ontario-tóba ömlő St. Lawrence-folyón meg a Seattle-t körülölelő tavak-öblök átfolyásaiban is.

Például mindkét játékoskeret átalakult, szombaton a TFC kezdőcsapatában négy-öt, a Soundersében két-három új igazolás lehet, és a kispadokon még néhány – ugyanakkor a sztárok és vezetőedzőik ugyanazok, úgyhogy ismerősök találkoznak.

NYUGATON KÖNNYEBB, MINT KELETEN?

Na de amíg ide eljutottunk, addig a Toronto megnyerte az idei kiírás alapszakaszát, új pont- és győztesmeccs-rekorddal méghozzá, sőt, az örökranglista dobogójára került a lőtt gólok és a gólkülönbség tekintetében is – azaz lenyűgöző évadot fut idáig. Ha nyerne a döntőben is, egyedülálló triplát csinálna, hiszen a kanadai bajnokságot megnyerte, ehhez hozzátette az MLS-alapszakasz trófeáját, és jöhet a legnagyobb kupa, ugye. Mindenesetre a rájátszásban egészen rögös út vezetett a fináléig (nem utolsósorban azért, mert az év öt legjobb mérlegű csapatából öt a Keleti főcsoportba tartozik...): a Toronto a New York Red Bullson csak idegenben lőtt több góllal, a Columbus Crew-n pedig 1–0-val jutott túl, miközben a főcsoportdöntő első mérkőzésén nélkülöznie kellett két legjobbját, mert Jozy Altidore és Sebastian Giovinco is eltiltatta magát az előző körben.

Ezenközben a Seattle szinte szanatóriumi nyugalomban sétált a döntőig: a Vancouveren kettő, a Houstonon ötgólos összesítéssel lépett át, de mondjuk a konferenciafináléban nyilván segített, hogy az oda- és a visszavágót is emberelőnyben fejezte be... Ettől még részben független és mindenképpen nagy tett, hogy a Sounders egymás után négy, kapott gól nélküli meccset játszott, ugye, sőt ez a makulátlan szakasza a tavalyi playoffig nyúlik vissza, hiszen legutóbb 647 játékperce, 2017-ben pedig október 1. óta egyáltalán nem vették be a kapuját!

„Jól védekezik a csapatuk: Sebastian Frei nagyszerű kapus, és kiváló évet fut, a bekkjeik is jók, jár nekik a dicséret –közölte a nyilvánvalót Greg Vanney, a Toronto edzője, mielőtt verbálisan bár, de páros lábbal szállt volna bele az ellenfélbe. – Mondjuk, ahogy a meccseik alakultak... Sosem kellett kinyílniuk, az ellenfelek nem támadták le őket, nem hozták zavarba, egyáltalán, semmiféle problémát nem okoztak. A Seattle annyit oldott meg, amennyit meg kellett. Amikor elkezdődött a rájátszás, tudtuk, hogy az öt legjobb mérlegű csapat a Keleti főcsoportban van, úgyhogy nagyon keményen kell küzdenünk, hogy ki ne essünk. Nem hinném, hogy a Seattle találkozott ekkora intenzitással. Úgyhogy érdekes lesz megnézni, mit csinál most, egy szuperintenzív meccsen.”

Mindezek után is túlzás volna azt képzelni, hogy Seattle-ben összecsinálták magukat.

GIOVINCO VS. DEMPSEY

„Az idény elején kicsit tartott még a másnaposságunk, de motivált a csapatunk, megvannak a rutinos embereink is, és minden nehézség dacára főcsoportmásodikok lettünk az alapszakaszban. Az egész azon múlik, hogy a játékosaink akarják a sikereket, akarjanak még egy bajnoki címet” – jelentette ki egyszerűen Brian Schmetzer, a Sounders edzője, amihez játékosa, Chad Marshall hozzátette: „Amikor ilyen tehetséges a játékoskeret, senki sem akarja elszalasztani az esélyeit, főleg, hogy itt van előttünk még egy hatalmas lehetőség. Természetesen remek csapattal játszunk, ráadásul a saját pályáján, de remélhetőleg tudjuk, mire van szükség az újabb győzelemhez.”

Nos, hogy kikre van szükség, azt feltétlenül.

Általános vélekedés szerint az MLS két legjobb felépítettségű klubjáról beszélünk a játékoskeretek, a felderítések, az utánpótlás és a sporttudomány terén. Ehhez jön még, hogy a tavalyi döntőből tanultak mindkét oldalon. A Torontónál a 2016-os fináléban megsérült, le kellett cserélni, ezért az elveszített tizenegyespárbajban nem lőhetett Giovinco, aki azóta füstölög, cserébe most él és virul – az más kérdés, hogy ékpárja, Altidore bokasérülés miatt a hét elejéig nem is edzett, mindennap gyógyítgatják, hogy pályára léphessen. A Seattle pedig esztendeje kapura sem lőtt a szétlövésig, úgyhogy nagybevásárolt a télen; legfontosabb igazolása mégis Clint Dempsey, az amerikai labdarúgás egyik legnagyobb alakja, aki tavaly ilyenkor szívritmuszavar miatt pihent, az idén viszont három rájátszásmeccsen ugyanennyi találatot szerzett, és nyilván ezúttal aktív részt szeretne vállalni a remélt sikerből.

MIT MOND A TÖRTÉNELEM?

Mindenesetre a történelemből mindenki azt olvas ki, amit csak akar.

Például harmadszor fordul elő az MLS-ben, hogy megismétlődik az előző idény döntője. 2006-ban és 2007-ben Houston–New England, 2011-ben és 2012-ben Houston–Los Angeles finálét rendeztek, de a Dynamo csak félig örülhet, mert ugyan az első kettő döntőben nyert, a második kettőben veszített, azaz olyan még nem volt, hogy az előző év vesztes nagydöntőse nyert volna a következő szezonban – ez nyilván rossz előjel a Torontónak.

Viszont az idei egyetlen találkozás alkalmával a TFC nyert, méghozzá Seattle-ben – ami nyilván rossz előjel a Soundersnek.

Szóval?