NFL: a Los Angeles Rams jelszava – megvédeni a harmincast!

„A harmincashoz hozzá se nyúljatok! A harmincashoz hozzá se nyúljatok!” – harsogta Jeff Fisher, a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokságban, az NFL-ben szereplő Los Angeles Rams egykori vezetőedzője a 2016-os idény előtti, nyári felkészülési időszakban.

A rendre hat-hét győzelmet számláló gárdája körül nemcsak azért forrt a levegő másfél évvel ezelőtt, mert a csípősebb éghajlatú St. Louisból visszaköltözött a korábbi otthonába, a napsütötte Los Angelesbe, hanem azért is, mert végre úgy tűnt, minden adott egy sikeres szezonhoz. Szolgálatra jelentkezett a liga talán legjobb védőjátékosa, Aaron Donald, megérkezett az edzőtáborba a tavaszi draft első helyén kiválasztott irányító, Jared Goff, és nem utolsósorban kikocogott a pályára az a bizonyos harmincas, akinek az egészségét Fisher annyira féltette: a futó Todd Gurley, aki a 2015-ös évad legjobb támadóújoncaként a csapat éke volt.

A KÖRNYÉK LEGJOBBJA

A tréner elképzelései közül legalább az egyik igaznak bizonyult azóta: Gurley valóban a csapat legjobb és legfontosabb játékosa, akit mindenáron óvni kell. Ahhoz viszont egymaga kevés volt, hogy rájátszásba vezesse a 2004 óta böjtölő társaságot, megmentve Fisher állását. Persze épp a szakember gátolta abban, hogy kiteljesedjen…

Az első évében berobbanó ígéret 2016-ban azt sem tudta, merre van az előre, egyszer sem érte el a 100 futott yardot, a 16 meccséből 12-t elveszítő gárda egyik leggyengébb tagja volt. Fisher edzőt közben ki is rúgták, és az is kisebbfajta csodának számított, hogy nem járt így már korábban.

Az edzőváltás viszont Gurleyre és a csapatra is megtette a hatását: a liga legfiatalabb trénere, a 31 éves Sean McVay 11 sikerhez vezette az együttest a 2017-es idényben, a sztárfutó pedig még a liga legértékesebb játékosának járó MVP-díjra sem esélytelen, pedig ezt az elismerést az utóbbi tíz évben kilencszer egy irányító zsebelhette be. Szóval ismét bizonyította, mennyire fontos játékos – nem véletlen, hogy annak idején még Fisher edző is képes volt felismerni, hogy melyik emberét kell óvnia, mint a szeme fényét.

Persze Gurleyről gyerekkora óta köztudott, mi mindenre képes. Ahogy sok NFL-játékos, úgy a még mindig csak 23 éves spíler is majd' minden sportágban bohócot tudott csinálni ígéretesebb társaiból is. A sprintszámokban rendre az ország legjobbjai közé tartozott, a kosárpalánk alatt sorra nyerte a meccseket gimnáziumi csapatának, a futballpályán pedig védő- és támadójátékosként is besegített, állami bajnoki címig vezetve társait. Az ország ötödik legjobb középiskolás futóját jó néhány egyetem csábította, az Észak-Karolinában nevelkedő srác azonban nem akart messzire költözni otthonról, a környék legjobbja, a Georgia Egyetem így magától értetődő választás volt.

9 YARD, SÉRÜLÉS, 9 HÓNAP, 144 YARD

Hősünknek az egyetemen egészen pontosan egyetlen mérkőzésre volt szüksége, hogy kitúrja a kezdőből a méltán nem ismert Ken Malcome-ot. Az első meccsén csupán kilencszer került a kezébe a labda, de ő ebből kihozott 200 yardot és három touchdownt, így nem is lehetett kérdés, melyik futót illeti a főszerep. A következő szezonban sem vett vissza a tempóból, a szabályokkal azonban nem sikerült megbarátkoznia: ahogy egyre több olyan rajongója akadt, aki pénzt adott volna az aláírásáért, úgy jutott egyre nagyobb bevételhez a szignójával. Ezzel csupán az volt a probléma, hogy az egyetemi játékosok semmilyen ajándékot vagy fizetséget sem fogadhatnak el, ami a pályán nyújtott teljesítményükhöz köthető, így Gurley potom háromezer dolláros, azaz nagyjából 770 ezer forintos kalandja négymeccses eltiltással végződött. Az egy hónapos „szabadságáról” visszatérve aztán rögtön az első meccsén elszakította a keresztszalagját, véget vetve az egyetemi pályafutásának. Nos, ezért kellett volna és kell óvni a harmincasban futkorászó játékost…

És bár az NFL-csapatok ódzkodnak attól, hogy sérült focistákat válasszanak, Gurley bátran bedobta a nevét a kalapba, hogy már a 2015-ös draft során elkeljen és ősszel pályára léphessen. Nem is kellett csalódnia, a tizedik helyen választó Rams lecsapott rá – ő lett az első draftolt futójátékos abban az évben.

Ahogyan korábban az egyetemen, úgy Gurley az ekkor még St. Louisban tanyázó együtteshez érkezve a profi ligában is azonnal megmutatta, milyen fából faragták. Szokatlanul gyors, kilenc hónapos felépülését követő bemutatkozó meccsén még csak 9 yardot tudott összeszedni, de második összecsapásán már 144-ig jutott, csak a második félidőben! A következő három mérkőzés hasonlóan alakult, Gurley pedig minden idők legjobb négymeccses bemutatkozásával büszkélkedhetett, ami előtt főleg Jeff Fisher edző általános bénázását figyelembe véve nehéz volna nem kalapot emelni.

MINDEN PROBLÉMA MEGOLDÓDOTT

Az év támadóújonca-cím bezsebelése, a fiatal irányító, Goff leigazolása és a Los Angelesbe költözés után semmi sem utalt arra, hogy Gurley teljesítménye alaposan visszaesik. Hősünk a sérülten kezdett újoncévét több hatpontossal és szerzett yarddal zárta, mint a makkegészségesen végigküzdött második szezonját. Idén azonban kiderült, nem volt rossz ötlet félteni az egészségét: a kerékkötő Fisher távozása és a több mint ígéretes McVay érkezése megoldott minden problémát. Gurley a liga egyik legjobb játékosaként – a legtöbb scrimmage (futott+elkapott) yardot termelte, és a legtöbb futott TD-t jegyezte a szezonban – rájátszásba segítette csapatát, ahol az első körben a tavalyi nagydöntős Atlanta Falconsszal kellene elbánni magyar idő szerint vasárnap hajnalban.

Ha pedig társai megvédik a harmincast, ahogyan az egész szezon során, akkor vélhetően ezúttal sem fogja tudni senki az útját állni.

KI NYERI MEG AZ 52. SUPER BOWLT? SZAVAZZON!