A pénz most sem számít – letaszítanák az Astrost az MLB trónjáról

Amíg kosarasok és a hokisok már javában pörögnek, s az amerikai futballisták éppen az előző szezonban összeszedett sebeiket nyalogatva készülnek a szeptemberben kezdődő idényre, addig a tengerentúli profi baseball-ligában (MLB) március 29-én indul a majd az október végi World Series-zel, azaz a nagydöntővel és az új király megkoronázásával záruló móka. Tavaly a Houston Astros ülhetett fel a trónra, amelynek 1962-es alapítása óta korábban egyszer sem jött össze ez a siker, s amely egyébként az idei bajnokságnak is a legnagyobb esélyesei közé tartozik. Persze, ebben nincs is semmi meglepő, mondhatnánk, arra azonban már fel kell kapnunk a fejünket, hogy nemcsak a címvédés van benne a pakliban, hanem tulajdonképpen a kihívók köre sem igazán változott, a tavaly rájátszásba jutó brigád a legesélyesebb, hogy megcibálja José Altuve-ék bajszát.

Az Astrosnak a saját, öt csapatból álló divíziójában nem sok félnivalója van, a négy rivális közül ugyanis egyik sem tekinthető méltó kihívónak, sőt, a Los Angeles Angelesen kívül egyikük számára sem mutatkozik sok esély, hogy több győzelemmel zárja az évet, mint ahány vereséggel. Az Amerikai főcsoport rájátszása felé kacsingatva azonban már előkerülnek azok az együttesek, amelyekkel meggyűlhet majd a houstoni legénység baja. Azok számára, akiknek nem teljesen ismeretlen a sportág, nem lesz meglepetés, hogy a 27-szeres rekordbajnok New York Yankees már megint ott van a nagyágyúk között és tenne egy újabb lépést a harmadik iksz felé, hiszen New Yorkban már 2009 óta bajnoki aszály van, az meg mégsem járja a baseball csúcsragadozójának háza táján.

Persze, a Yankees sikereinek felemlegetése során kár lenne megfeledkezni arról, hogy az északkeleti város csapatánál rengeteg pénz áll a tulajdonos rendelkezésére. Ez nem számítana, ha mondjuk az NFL-hez hasonlóan az MLB sem engedné, hogy egy általa megszabott felső limitnél többet egyik gárda vezetősége se utalhasson át a játékosai számlájára. Ám a faütőket lóbálók világában nem olyan szigorú a korlát: ha valaki hajlandó kifizetni a túllépésért járó büntetést, akkor tulajdonképpen azt csinál, amit csak akar. A lehetőséggel az elmúlt 15 év mindegyikében élő, s így a legnagyobb sztárokat New Yorkba csábító és ott tartó Yankeesnek márpedig meg sem kottyan, ha ezt a luxusadónak nevezett sarcot meg kell fizetnie. Másfél évtized alatt 320 millió dollárnyi, azaz több mint 80 milliárd forintnyi összeget utalt át a ligának. Ennek a közelébe sem ér a csupán az elmúlt öt idényben rosszalkodó, feleennyi büntetést benyelő Los Angeles Dodgers, vagy a dobogó harmadik fokára felérő, összesen 25 millió dollárt, azaz hatmilliárd forintot kicsengető Boston Red Sox. És akkor azt eddig meg sem említettük, hogy 2003 óta csupán nyolc csapatnál nem számított a pénz ahhoz, hogy átlépje a határt, és közülük is mindössze öten vállalkoztak erre több mint egyszer.

Ezek után talán az sem meglepő, hogy a szabályokat néha szintén csak ajánlásnak tekintő és inkább a ráfizetést választó Red Sox a másik Góliát, amely visszavágóra hívná a tavaly révbe érő Dávidot, a Houston Astrost. Hiába szerezte meg azonban a Yankees decemberben a hazafutások királyát, Giancarlo Stantont a Miamitól, és a Red Sox hiába rakott egy öt évre szóló, összesen 110 millió dolláros, közel 30 milliárd forintos szerződést az egyből repülőre pattanó J. D. Martinez elé, Altuve-ék legkomolyabb ellenfele az Amerikai főcsoportban a Cleveland Indians, amely 1948 óta nem nyert bajnokságot, és amely tavaly csúcsot jelentő 22 meccset söpört be egyhuzamban. Az ohiói alakulat már két idénnyel ezelőtt sem járt messze a hét évtizede keresett Kánaántól, de akkor a Chicago Cubs a négy győzelemig tartó World Series döntő meccsének hosszabbításában lenyúlta a bajnoki trófeát. Tavaly az alapszakaszban összegyűjtött 102 győzelem után boldog-boldogtalan visszavárta a nagydöntőbe az Indianst, de a jó pénzért összevásárolt, s végül egészen a fináléig menetelő Yankees már a rájátszás első körében megálljt parancsolt az egyébként bomba formában menetelő együttesnek.

Tavaly is a Yankees, a Red Sox és az Indians maradt talpon a legtovább az Astrosszal szemben az Amerikai főcsoportban, de végül egyikük sem tudott túlnőni az egyébként a 168 centis Altuve vezette Houstonon. Minden esély megvan rá, hogy idén sem lesz ez másként, hiszen a regnáló bajnok egy fokkal sem lett a tavalyinál gyengébb, sőt, visszakapja Carlos Correát, akinek 2017-ben végig kellett szenvednie egy hathetes kényszerpihenőt. Azt is kár lenne elfelejteni, hogy helyben maradt a még mindig csak 23 éves Alex Bregman, aki a tavalyi idény második felében ijesztően jó formában lóbálta az ütőjét, s aki ha már egy erre akár csak nyomaiban is emlékeztető teljes szezont tudna futni, akkor a houstoni faütőktől mentsd meg, Urunk, a tengerentúliakat.

Címvédésre egyébként utoljára éppen a már emlegetett New York Yankees volt képes, méghozzá 2000-ben, ráadásul a sztáralakulat akkor nem is másodszor, hanem egymás után harmadszor rakta zsebre a liga többi együttesét. Joe Torre edző legénysége akkortájt olyan simán lekörözött mindenkit, hogy a három World Series során a tizenkét győzelem mellett csupán egy vereséget nyelt be, ráadásul nagy pofonba éppenséggel akkor sem futott, hiszen az nyolcadik, utolsó előtti játékrészben szerzett két egységgel bizonyult nála jobbnak a városi rivális New York Mets.

Nem kell azonban húsz évet visszautazni az időben, hogy ilyen sikeres együttesre akadjunk: ugyan a címvédés nem jött össze egyszer sem, de a Nemzeti főcsoportban portyázó San Francisco Giants a 2010–2014-ig lefutó öt kiírás során háromszor is a csúcsra ért. A 2010-ben az év újoncának, 2012-ben pedig a liga legértékesebb játékosának választott Buster Posey fémjelezte gárda azonban tavalyra elveszett a süllyesztőben, s öt csapatból álló divíziójának utolsó helyén végzett. Idénre némileg sikerült javítani a helyzeten, Andrew McCutchen, Evan Longoria (nem, nem rokona a hasonló nevű színésznőnek) és Austin Jackson importálása, illetve a tavalyi évben a betegszobát előszeretettel látogató kulcsjátékosok visszatérése akár még reményre is adhatna okot. Ám a helyzet az, hogy ha be is csúszna a Giants a rájátszásba, ott bizony a Los Angeles Dodgers várna rá előbb-utóbb, amely messze kiemelkedik a Nemzeti főcsoport mezőnyéből, s amely a legnagyobb veszélyt jelenti az Astros címvédésére.

A nyugati part Yankeese, a vastag pénztárcáját szintén rendre előszeretettel megvillantó Dodgers idén még csak fel sem ajánlotta a fele királyságát minden nagynevű játékosnak, aki arra tévedt, de így is olyan együttessel várja a 2018-as rajtot, hogy az összes New York-i szurkoló éppen most gondolkozik az átpártoláson – hadd mondhassák el magukról majd a szezon végén, ők bizony már azóta Dodgers meccsekre járnak, amióta az eszüket tudják. Az elmúlt öt év mindegyikében a csoportját megnyerő Los Angeles-i csapat már tavaly is több, szám szerint 104 győzelemmel zárta az idényt, mint mindenki más, s a World Seriesben is csak egy hajszállal, a döntő meccsen maradt alul a Houstonnal szemben. Így egyáltalán nem volna meglepő, ha idén az MLB történetének egyik legjobb dobójává érő Clayton Kershaw már végső sikerre vezetné a Dodgerst.

Persze nem szabad a szintén veszélyes, 2016-ban bajnoki címig menetelő Chicago Cubsról, vagy a végső győzelmet még sosem arató, de a jelenlegi egyik legjobb játékost, Bryce Harpert felvonultató Washington Nationalsről megfeledkezni, de a költekezési limitet rendre túllépő és a szerényebb lehetőségekkel és múlttal rendelkező együttesek fenti keveréke adja a legnagyobb esélyeseket. Ha a korábban sosem nyerő, de tavaly révbe érő Astrosnak sikerülne megvédenie a címét, ki tudja, akár még a New York Yankees által 1998–2000-ig elért triplázásra is adódhat esély, hiszen, mint tudjuk, három a houstoni igazság.