Egy sorban a három Howe – amikor megvalósult Mr. Hockey álma

Vannak ezek a klasszikus apa-fiú tevékenységek, amelyek során a család férfi tagjai megerősítik amúgy is szoros kapcsolatukat: közös horgászat, vasútmodellezés, kirándulás a természetben, szerelgetés a fészerben, vagy éppen ugyanabban sorban pályára lépni egy NHL-hokimeccsen.

Jó, ez utóbbi talán nem annyira gyakori. Valójában eddig egyetlen kis családnak sikerült, de hát kinek sikerüljön, ha nem annak a famíliának, ahol az apa beceneve szerényen csak Mr. Hockey, és az egyik fiú is háromszoros NHL All Star?

EGY SORBAN HÁROM HOWE

Bizony, pontosan 38 évvel ezelőtt, 1980. március 9-én, egy máskülönben elég unalmas 1–1-gyel végződő Hartford Whalers–Boston Bruins találkozón vált valóra minden kicsit is hokibarát apuka nagy álma: a Whalers csapatában jobb szélen minden idők egyik legjobb jégkorongozója, a csodálatos Gordie Howe, míg a bekkpárban két profi játékossá lett fia, Mark (aki ezután még 15 éven át szerepelt sikeresen a nagy ligában) és Marty (akiből nem lett NHL-klasszis, de így is játszott 197 meccset). Ez volt az első alkalom a világ legjobb bajnokságában, hogy apa és két fia egyszerre legyen a jégen, és később még nyolc találkozón suhant együtt a család, mielőtt a fater, Gordie végleg visszavonult volna.

Csekély 52 évvel a háta mögött búcsúzott, utolsó szezonjában azért még simán összerakva 41 pontot és 42 kiállításpercet, mert hát az öreget nem kellett félteni, ha egy kis sunyiságról volt szó. Az ő korában például már nyilván nem tudott olyan sebességgel visszakorizni védekezni, mint a körülötte csúszkáló ifjoncok, de ha kartávolságra ért, csak beszúrta a botot a hónod alá és kicsit megpiszkálta a nyakadat az ütő tollával, amitől rögtön magad is lelassultál egy kicsit.

Gordie Howe legenda lett a sportágában:

A PÁLYA TÚLVÉGÉRŐL KILŐTTE A KÖLYKÖT

Gordie Howe a jégkorongnál csak a gyerekeit imádta jobban, és utóbb is azt mondta, arra a legbüszkébb életében, rekordot jelentő 1767 NHL-meccs és 23 All Star-szereplés ide, hat gólkirályi cím és négy Stanley-kupa-győzelem oda, 26 NHL-szezon amoda, hogy együtt játszhatott a fiaival.

És már kiskorukban is szó szerint játszott velük. Amikor egyikük ötéves korában épp vidáman suhant az üres jégpályán Gordie csapata, a Detroit Red Wings edzése előtt, elképzelve, ahogy a nem létező közönség ovációja mellett mindjárt bombagólt lő a nem létező ellenfél kapusának, miután kicselezett két nem létező hátvédet, egyszer csak mintha kirántották volna alóla a korcsolyát. Mikor feltápászkodott, csak azt látta, ahogy édesapja a pálya túlsó sarkában áll egy ütővel, még utcai ruhában, és a két karját magasba emelve mutatja a gól nemzetközi hokis jelzését: egy pillanattal azelőtt ő lőtte ki ugyanis a fia alól a korcsolyát egy egész pályás, tökéletesen pontos, bivalyerős csuklólövéssel… Gordie Howe számára ugyanis a jégkorong elsősorban szórakozás volt, és a fiúknak is azt tanította, hogy élvezzék a játékot: kölyökmeccseik során sosem kiabált a lelátóról, hanem mindent az edzőkre bízott, a lefújás után pedig sosem szúrta le a srácait, csak megkérdezte, jól érezték-e magukat, mindig keresett legalább egy dolgot, amiért megdicsérhette őket, majd vett nekik egy-egy fagyit. „Ha azt akarod, hogy a fiad jobb játékos legyen, akkor nem edzened kell őt – mondta egyszer. – Csak annyi a dolgod, hogy éreztesd vele, hogy büszke vagy rá.”

Gordie Howe pedig igazán büszke volt a gyermekeire. Amikor azonban 1971-ben 43 évesen, már sportági legendaként, sérült csuklóval, az agyrázkódások mellékhatásaitól örökös izomrángással küzdve visszavonult, még fel sem vetődött, hogy majd egy sorban játszik velük. Erre csak egyszer volt példa: amikor a kiváló üzleti érzékkel megáldott felesége megvette a detroiti juniorcsapatot, amelyben a srácok játszottak, és összehozott egy telt házas, 18 ezer nézős jótékonysági meccset a nagy Detroit Red Wingsszel, Gordie együttesével, csak az öreget betette a fiai mellé. „Azt kívántam, bárcsak igazi, éles meccs lenne” – mondta az apuka, és ennek végül 1973-ban jött el az ideje.

AZ ASSZONY EZT IS ELINTÉZTE

Gordie Howe akkor már két éve szögre akasztotta a korit, de nem tudott mit kezdeni magával, a Red Wings csak ajtódísznek alkalmazta, aki protokollrendezvényeken rázogatta a leendő támogatók kezét – természetes, hogy Mr. Hockey ennél többre vágyott. Eközben a felesége szépen egyengette fiai karrierjét: mivel az akkori szabályok szerint az NHL-be 21 éves korukig nem mehettek, ügyesen mozgatva a szálakat elintézte, hogy az épp csak elinduló ellenligába, a WHA-be draftolják őket 18 és 19 esztendősen – és mivel a Houston Aeros menedzsere, Bill Dineen Howe csapattársa volt a Detroit Red Wingsben annak idején, csakhamar megszületett a nagy ötlet: ha nem is az NHL-ben, de egy másik profi ligában együtt szerepelhetett a 45 évesen visszatérő legenda és két fia.

Howe első idényében kezdésnek szerzett 70 meccsen 100 pontot, majd 46 évesen a WHA gólkirálya lett és két bajnoki címet is begyűjtött, miközben bárkit épp úgy kent fel a palánkra, vagy döfött be a bordái közé a bottal, mint fénykorában, és közben imádta, hogy a fiaival játszhat. „Azt mondta nekem, csak korizz üresbe, tedd a botot a jégre és kapni fogod a korongot, csak be kell lőnöd” – emlékezett vissza Mark fia, aki akkor még balszélsőt játszott, és csak az NHL-ben faragtak belőle hátvédet, amikor a WHA 1979-ben csődbe ment. Mert bár profi liga volt, a csapattulajdonosoknak egyszerűen nem volt elég pénzük működtetni, volt olyan bajnoki döntő, amelyet egy 2000 fős kis kutricában játszottak le, miután a chicagói nagycsarnok gazdáinak nem volt kedvük visszarakni a jeget egy Pán Péter meseelőadás után…

A WHA bedőlése után azonban négy életképes csapatot átvett az NHL, köztük a Hartford Whalerst, amelyben akkor a Howe család is szerepelt, úgyhogy Gordie Howe 51 évesen visszatért régi sikerei színhelyére. Szó szerint: amikor az All Star-gálán Detroitban játszott, a közönség hét percig ünnepelte felállva a hazatérő helyi legendát, akinek végül le kellett korcsolyáznia a jégről, hogy egyáltalán el lehessen kezdeni a mérkőzést. A Whalersben túl az ötvenen már nem ő volt a pontkirály, de vénemberként is a csapat hetedik legeredményesebb hokisa lett, miközben a harmadik helyen az egyik fia, Mark mosolygott le a házi pontlistáról. Amikor pedig az idény hajrájában a másik srácot, az addig a farmcsapatban karistoló Martyt is felhívták a nagyokhoz, végre megvalósult Mr. Hockey legszebb álma: két fiának passzolhatott egy NHL-találkozón.