NHL: csak egy a sok közül a Stanley-kupa-győztes kapus sokkoló halála

RAY EMERY (1982–2018)

Az NHL történetének egyik legjobb színes bőrű játékosa volt, érdemeit tovább növeli, hogy sikereit kapusként érte el, amely poszton – már csak egyedisége nyomán is – még nagyobb a rivalizálás, és még nehezebb érvényesülni, mint a mezőnyjátékosoknál. Sokszor a verekedéstől sem riadt vissza, úgyhogy agresszív stílusa miatt csak „Sugar Raynek” becézték a legendás afroamerikai ökölvívó, Sugar Ray Robinson után.

De a ketrec előtt is brillírozott: a 2006–2007-es idényben a Stanley-kupa-döntőig vezette az Ottawa Senatorst – az újjáalapított kanadai együttes 1927 után jutott el ismét a fináléig! –, és bár ott még vereséget szenvedtek az Anaheim Duckstól, 2013-ban már megérdemelten lett bajnok a Chicago Blackhawks aranycsapatának tagjaként. Azok után, hogy túlélte a poklot: 2009 decemberében a csontszövetek elhalásával járó avaszkuláris csontelhalást diagnosztizáltak nála, a szerencséje az volt, hogy időben elkapták a betegséget, így teljesen felépült.

A sors furcsa fintora, hogy végül egy ártalmatlan szórakozásnak indult búvárkodásba halt bele: a hétvégén egy barátját látogatta meg szülővárosában, a kanadai Hamiltonban, az ő hajójáról ugrott az Ontario vizébe a Royal Hamilton Yacht Clubnál – a felszínre azonban már nem önerőből tért vissza, holttestét csaknem kilenc órával később vetette partra a víz...

TERRY SAWCHUK (1929–1970)

Egy másik kapus, méghozzá minden idők egyik legnagyobbja, a játék hőskorának arca. A sportág leghíresebb fényképei között van a róla készült portré: mai fejjel már felfoghatatlan, de még az ötvenes-hatvanas években is mindenki sisak nélkül játszott, a LIFE-magazin legendás fotóján ennek eredményeként Sawchuk szinte modern kori Frankensteinnek tűnik az arcát borító rengeteg, korong ütötte hegtől. És bár azóta kiderült, a fotózás előtt profi sminkmesterek rásegítettek a végeredményre, a kép így is jól mutatja, sokáig mennyire kegyetlen volt a kapusok élete a védtelenül a fejükre záporozó korongok korában.

A Detroit, a Toronto és a NY Rangers legendás, ötszörös Stanley-kupa-győztes portása pályafutása végén már súlyos depresszióval küzdött – nyilván nem függetlenül a fejét ért számtalan ütéstől –, amely elől az alkoholba menekült. Közvetve ez okozta halálát is: az 1969–70-es szezon lezárultával alaposan berúgott csapat- és lakótársával, Ron Stewarttal, a két férfi részegen összeveszett a közösen bérelt lakásuk díján, ami odáig fajult, hogy csúnyán összeverekedtek, és Sawchuknál többek között belső vérzés alakult ki. A kórházban kétszer is megoperálták bevérzett veséjét, de néhány nappal az eset után 40 évesen elhunyt – 447 győzelemmel az NHL történetének legsikeresebb kapusa volt ekkor...

BILL MASTERTON (1938–1968)

Az NHL 1968 óta minden évad után kiosztja a legállhatatosabb és legkitartóbb játékosnak járó Bill Masterton-trófeát – a dátum és az elnevezés sem véletlen.

1968. január 13-án hunyt el ugyanis a névadó, a winnipegi születésű, de válogatottként már amerikai William John Masterton, a liga történetének egyetlen olyan játékosa, akinek halálához közvetlenül egy a pályán elszenvedett sérülés vezetett. Esztendővel korábban az NHL-ben véget ért az „Original Six”-éra, azaz az alapító hatok kora, vagyis az 1967-es bővítés nyomán a liga megduplázta, 12-re növelte csapatai számát. Az egyik új belépő volt a mai Dallas Stars elődje, a Minnesota North Stars: itt mutatkozott be az óriási tehetségnek tartott Masterton is, az ő nevéhez fűződik a franchise első gólja. Pályafutása azonban fájóan fiatalon véget ért.

Azon a tragikus napon a csapat egy másik újonccal, az akkortájt éppen Oakland Seals néven futó együttessel játszott, amikor az első harmadban két Seals-védő, Larry Cahan és Ron Harris – természetesen nem szándékosan – valósággal kivégezte a srácot: két oldalról egyszerre ütközték le nagy erővel, a kornak megfelelően sisak nélkül játszó, szendvicsbe került Masterton pedig azonnal elveszítette az eszméletét, majd a földre zuhanva irtózatos erővel bevágta a fejét a jégbe.

Hiába szállították azonnal kórházba, eszméletét már sohasem nyerte vissza, és harminc órával az esetet követően belehalt súlyos agysérüléseibe – Harris saját bevallása szerint sosem tudta magát túltenni az eseten, függetlenül attól, hogy a szándékosságnak a gyanúja sem merülhetett fel.

Masterton halála azonban nem volt hiába: innentől kezdve kezdték el a játékosok komolyan venni a sisak használatát, egyre többen hordták a fejfedőt, még úgy is, hogy a liga hihetetlen módon csak 11 évvel a tragikus eset után, 1979-től tette kötelezővé a viselését...

DUNCAN MACPHERSON (1966–1989)

A kora egyik legnagyobb védőtehetségének tartott kanadai srác abban az értelemben kakukktojás, hogy elsősorban sérülékenysége miatt végül nem váltotta be az ígéreteket, sosem jutott el az NHL-ig, de minekutána 1984-ben az első kör 20. helyén draftolta a New York Islanders, bátorkodtunk őt is a listánkra venni.

Az egykor nagy reményekkel induló, végül csak az AHL-ig jutó MacPherson 1989-re odáig süllyedt, hogy miután az Islanders kivásárolta szerződéséből, inkább átjött Európába, ahol játékosedzőként akart elhelyezkedni a jégkorong-nagyhatalomnak jóindulattal sem mondható Skóciában, a félprofi Dundee egyesületénél – de ezt már sohasem élhette meg. MacPherson ugyanis nem érkezett meg a klubhoz a megbeszélt időpontra, augusztus 12-re, így a családja keresni kezdte, eredménytelenül.

Hat héttel később a kölcsönkocsiját Ausztriában lelték meg, a Stubai-Alpoknál, ahova kikapcsolódni ment. Bérelt egy snowboardot, a kölcsönző alkalmazottja volt az utolsó, aki élve látta, mielőtt nekivágott volna a hegyeknek. A kanadai játékost azonban mintha csak a föld nyelte volna el, képtelen voltak a nyomára bukkanni, a rejtélyes összeesküvés-elméleteket pedig csak tovább fűtötte, hogy szóbeszédek szerint kapcsolatban állt az amerikai titkosszolgálattal, a CIA-vel, amely kémnek szerette volna beszervezni... Végül 14 esztendővel az eltűnése után az ottani síközpont egyik alkalmazottja az olvadó gleccserben egy kesztyűre bukkant, nem sokkal később pedig előkerült MacPherson holtteste is.

DMITRIJ TERTISNIJ (1976–1999)

Az orosz fiatalembert négy, a Traktor Cseljabinszknél eltöltött idény után draftolta az NHL-es Philadelphia Flyers 1995-ben, de ő sem mutatkozhatott be soha a legjobbak között egy elképesztő, fatális balesetnek „köszönhetően”.

Már javában készült az NHL-re, a Philly nyári edzőtáborában vett részt, amikor szabadnapján két csapattársával együtt motorcsónaktúrára indult az Okanagan-tavon. A nagy sebességgel száguldó hajót azonban megdobta egy hullám, az óvatlan Tertisnij kizuhant a jármű elejéből, egyenesen a csónak alá, amely átrobogott rajta, a motor propellere pedig elvágta a nyaki vénáját...