MLS: az NFL-t imádja, de a labdarúgással ért fel a csúcsra

Lennart Johansson-i mélységeket járt meg Arthur Blank, az Atlanta Falcons NFL- és az Atlanta United MLS-klub tulajdonosa.

1999-ben minden idők leghihetetlenebb végű labdarúgó Bajnokok Ligája-fináléjában a Manchester United fordított a Bayern München ellen, és a legenda szerint az UEFA akkori elnöke még úgy szállt be a liftbe, hogy majd a Bayernnek adja a kupát – csak mire leért, tájékoztatták, hogy a Manchester győzött.

Ezek után az NFL 2017-es Super Bowljában már 28–3-ra is vezetett az Atlanta Falcons a New England Patriots ellen, és bár fogyott az előnye, a harmadik negyedre is maradt belőle, ezért logikusnak tűnt, hogy Arthur Blank elinduljon a díjátadóra. Csakhogy mire leért, megfordult az állás.

Aztán eljött a 2018-as MLS Cup, amelyen az Atlanta United 2–0-ra vezetett a Portland Timbers ellen a második félidőben, és akkor szóltak Blanknek, hogy menni kéne...

„Én meg közöltem, hogy nem megyek sehova, túl korán van – mondta Blank. – Csakis akkor indultam el, amikor már nagyon kellett, és akkor sem magamtól, hanem mert erősködtek. De végül is jól alakult.”

Bizony, az Atlanta United nem szórakozta el a végét, magabiztosan játszva győzött, és megnyerte a bajnokságot, noha tavalyelőtt még nem is létezett.

Ám ilyen apróságok eddig sem tántorították el Blanket semmitől.

Egyszobás garzonból a milliárdokig

Amikor tavaly a Falcons bejutott történelme második Super Bowljába, már írtunk a kedves öreg bácsiról, akinek Blank kinéz, de csak annyit szokás tudni róla, hogy a Home Depot barkácsáruházlánc kitalálója, alapítója és tulajdonosa volt. Azt kevesebben fújják, hogy amikor 76 éve, 1942. szeptember 27-én megszületett Queensben, a család egyszobás garzonban tengődött, a szülők kihúzható heverőn aludtak a lépcsőházban, hogy jobban elférjenek. De még ilyen szűkös időkben is segítettek a még inkább rászorulókon.

„Mindig is téma volt, hogy mit tudnánk visszaadni a közösségünknek, még akkor is, amikor alig volt valamink – emlékezett Blank, aki ortodox zsidó családban nevelkedett. – Ez a vallásunkban gyökerezik. A nagyszüleim Európából emigráltak, nehéz körülményeket hagytak hátra, elképesztő sokat dolgoztak.”

Később a família odébbköltözött Flushingba, ahol a tenisz US Openeket is rendezik, a cseperedő Arthur középiskolába Manhattanbe járt, főiskolára pedig már Massachusettsbe, de a négy helyett csak három évig, mert annyi idő alatt már végzett is. Kitanulta a könyvelőszakmát, és diplomával a zsebében megkezdte felemelkedését az üzleti világban, persze nem zökkenők nélkül. Mert hiába volt már pénzügyi osztályvezető egy gyógyszerészeti cégnél – valamelyest igazodva patikus édesapja pályájához –, amikor jöttek a megszorítások, tőle is elköszöntek, miként vezérigazgató cimborájától is. Ám dacból vele és New York-i befektetőkkel megalapította a sorsfordító vállalkozásnak bizonyuló Home Depot-t.

Ekkor 1978-at írtak, és mire 2001-ben Blank nyugdíjba ment, a barkácsáruház már százmilliókat ért, úgyhogy volt miből NFL-csapatot vennie. Az MLS viszont más, ott nem egy több évtizedes szervezetet kellett ráncba szednie, hanem egy újat felépíteni a semmiből.

Ami pláne nem könnyű, ha a tulajnak gőze sincs a sportág mibenlétéről.

Fogalma sem volt a fociról

„Életemben nem fociztam. Az egyetlen alkalom, amikor a labdarúgással találkoztam, akkor volt, amikor egyszer hajnali háromkor bekapcsoltam a tévét, és a szemcsés közvetítésben emberek rohangásztak egy labda körül valahol Európában– emlékezett Blank, elismerve, hogy kellett neki egy gyorstalpaló. – Az én gyerekkoromban a labdarúgás nem volt fontos Amerikában, és ma is főleg Joshua fiamtól tanulok, illetve a szakosztályelnökünktől és -igazgatónktól. Amit ők nem tudnak, azt én sem fogom soha... De már vannak olyan apróságok, amiket néhány éve nem értettem, ma viszont igen, érzem a játék lüktetését, felfogom, mi történik és mi nem, hogy miből lesz helyzet, és hol vannak a lehetőségek.”

Utóbbival sosem volt gondja persze, most is megérezte, mit hoz a jövő. Elbeszélése szerint Don Garber MLS-komisszár messze nem látott bele annyit Atlanta és a foci kapcsolatába, mint ő, aki megjósolta, hogy változik a demográfiai helyzet, hogy felfejlődik a belváros, ahova nem is húszezres stadionocskát kell lerakni, hanem egy hatalmasat.

Mindenben igaza lett.

Atlantában temérdek ifjú focizik, a város a déli államok gazdasági központja, így minden tekintetben beleillik a Mercedes-Benz Stadium, amely 1.6 milliárd dollárból készült, és lakótárs benne az NFL-es Falcons meg az MLS-es United, amely a hétvégén itt, hazai pályán játszhatta és nyerte meg a bajnoki döntőjét.

„Sokan szkeptikusan voltak, de nem igazán foglalkoztam velük. Világra segítettünk egy új klubot, amely az első naptól jó döntéseket igényelt, ám mindig is úgy véltem, ha jó terméket állítunk elő, jó játékot produkálunk, a drukkerek jól érzik magukat a stadionban, akkor jönni fognak. A labdarúgás globális sport, tisztelem a szurkolóit, akiknek nem azzal az érzéssel kell a stadionba jönniük, hogy ez az NFL-es Falcons otthona, mert ugyanennyire otthonos az MLS-es United is. Nehéz megfogalmazni, mit is jelent az a szenvedély, érzelem és energia, amely átjárja a labdarúgást. Semmilyen más sportágban vagy helyszínen nem tapasztaltam ilyet, és nagyszerű dolog a részesének lenni!” – részletezte Bank, aki 2014-ben kapta meg a csatlakozási engedélyt az MLS-től, ebből 2017-re lett valóság, 2018 végére pedig nemcsak kupagyőztes, hanem a Forbes gazdasági magazin szerint a legértékesebb franchise is vált az Atlanta Unitedből.

Van tehát siker, pénz, csillogás – Blank mégsem ebben leli fő örömét.

Mert igaz ugyan, hogy imád a csapataival ünnepelni – most például nem a United csapatkapitánya, hanem ő maga vette át a bajnoki trófeát, majd búvárszemüvegben pezsgőzött az öltözőben –, de fő életcélja immár mások segítése és boldogítása, nem csak a sporton keresztül.

2012-ben aláírta a kiáltványt, amelyben ő is megígérte, hogy vagyona több mint felét jótékony célra fordítja. Ez arányában és összegében sem kevés, mert a háromszor házasodó hatgyermekes üzletember vagyonát 4.7 milliárd dollárra becsülik.

Ebből futja olyasmikre, hogy például egy korábbi Super Bowlra a Falcons teljes személyzeti állományát, úgy négy-ötszáz embert elutaztatott másfél-kétmillió dollárért, illetve, hogy legyen saját alapítványa is, amelynek egyik fő projektje, hogy a gyermekeket az óvodától az érettségig „elkísérő” pedagógusokat lát el eszközökkel, tananyaggal, fizetéssel, hogy a tudománnyal, technológiával, mérnöki dolgokkal és matematikával megismertessék a szegény rétegek fiataljait.

„A legnagyobb boldogságom, ha a Falcons vagy a United örömöt csempész az emberek mindennapjaiba. A legjobb, amit tehetünk, hogy esélyt teremtünk és lehetőséget adunk, aminek révén az emberek képesek jól élni a saját életüket. Az én vagyonom kilencvenöt százaléka a jótékonysági alapomba folyik– fejtegette Blank, aki viszont minden egyéb mellett az ünneplésre is szorít időt. – Naná, hiszen Atlantának kilencvenöt óta nem volt bajnok sportcsapata! Ki fogjuk élvezni ezt a hetet, mert a profi sportban a következő szezon hamarabb eljön, mint gondolnánk. A hétvégén telt ház volt a stadionban, annyian jöttek ki, amennyien csak tudtak, ami világosan jelzi, mennyit jelent ez a siker Atlantának. Úgyhogy most én is ünnepelni fogok, mint mindenki más. És ezért rendkívül hálás vagyok.”