NBA: nem volt kispályás – 25 éve vonultatta vissza a Celtics a mezét

Ha a Google keresőjébe beírják a Kevin McHale nevet, első találatként egy 30 éves amerikai színészt ad ki, mi azonban a 61 éves korábbi kosárlabdázóval foglalkozunk. Január 30-án lesz éppen 25 éve, hogy a Boston Celtics visszavonultatta 32-es számú mezét – úgyhogy biztosak lehetünk benne, nem volt kispályás.

A NAGY HÁRMAS EGYIK OSZLOPA

Hitünkben csak megerősít, ha a McHale-hez hasonlóan a Hírességek Csarnokába beválasztott Charles Barkley nyilatkozatát olvassuk: „Kevin McHale a legjobb, aki ellen valaha játszottam. Támadásban megállíthatatlan volt, védekezésben árnyékként követett.”

Az erőcsatár McHale az NBA történetének egyik legjobb támadósorát alkotta a kiscsatár Larry Bird és a center Robert Parish társaságában. A „nagy hármas” ötször juttatta be az NBA nagydöntőjébe a Celticset, amely hármat meg is nyert ezek közül.

Karrierje első öt évében McHale padozott a zöld-fehér-feketéknél, ám 1984-ben és 1985-ben is elnyerte a legjobb hatodik embernek járó díjat, majd elpasszolták Cedric Maxwellt és a kezdő ötösben találta magát, 21.3 pontot átlagolt. Viszont a nagyobb terhelés következtében megtalálták a sérülések. Tizennégy meccset kellett kihagynia (előtte öt év alatt összesen hármat), de a rájátszásra összekapta magát: 24.9 pontra tornázta fel az átlagát és a Hakeem Olajuwon nevével fémjelzett Houston Rockets legyőzésével újabb bajnoki címet szerzett, már a harmadikat.

1984-ben nyerte a másodikat, a Bill Fitch helyére lépő, játékosként nyolcszoros bajnok K. C. Jonesszal szárnyalt a Boston, McHale a padról beszállva is 31 percet kapott mérkőzésenként, először válogatták be az All Star-csapatba (összesen hétszer részesült ebben a megtiszteltetésben), együttese 62/20-as győzelem/vereség mérleggel zárta az alapszakaszt, végül a Boston a nagydöntőben a korszak másik meghatározó csapatát, a Los Angeles Lakerst gyűrte le.

A SÉRÜLÉSEK ELNYŰTTÉK

Csapatával utoljára 1986-ban ért fel a csúcsra, de egyéni teljesítménye szempontjából a következő évadban jutott a zenitre: 26.1-es pontátlag, 9.9 lepattanó és 2.6 gólpassz állt a neve mellett, ő volt az első játékos, aki képes volt legalább 60 százalékos pontossággal tüzelni a mezőnyből és bedobni büntetőinek 80 százalékát.

Egymás után negyedszer is nagydöntős lett a Celtics, azonban alulmaradt a Lakersszel szemben. McHale csonttöréssel a jobb lábában nyomta le a playoffot, nem törődve az orvosok véleményével, akik figyelmeztették, hogy erre rámehet a pályafutása is. Nem ment, legalábbis azonnal, de innentől rengeteget szenvedett. Nyáron megműtötték, visszatérése után remekelt, ismét a legpontosabb dobója lett a mezőnynek és húsz pont felett termelt mérkőzésenként, elérte a tízezer pontos álomhatárt az 1987–1988-as szezonban, a bokája viszont már nem gyógyult meg teljesen, az 1993-as playoff után 35 évesen bejelentette, hogy visszavonul. A Boston Gardenben 1994. január 30-án 18 perces műsor keretében vonultatták vissza a dresszét.

„Úgy játszottuk ezt a játékot, ahogy kell – mondta a Boston Globe nevű lapnak. – Messze ezek voltak a legszebb napok az életemben.”

Elképesztően hosszú kezeivel és lábaival kitörölhetetlen nyomot hagyott a világ legszínvonalasabb kosárlabda-bajnokságában.

„Ha nála volt a labda, a legnehezebben lefogható játékosok egyike volt az NBA történetében – dicsérte őt a korábbi edző, Hubie Brown. – Gyorsasága, cseles mozdulatai miatt egyszerűen nem lehetett megállítani, hosszú kezei segítségével a magasabb és a jó rugójú ellenfeleket is át tudta dobni.”

McHale-nek megvoltak a módszerei, hogy eljusson a büntetődobó-vonalhoz, emellett bátran oda lehetett neki adni a labdát a szoros végjátékokban, mert biztos kezű ítéletvégrehajtó volt. A Celtics történetének negyedik legjobb pontszerzőjeként és hatodik számú lepattanózójaként fejezte be 1993-ban.

Pályafutása 13 évében csak a Celticset erősítette, de edzőként már próbálkozott a Minnesota Timberwolvesnál és a Houston Rocketsnél is.

De a Wolvesnál nem trénerként vált híressé: pozitív mérleget produkált 31 mérkőzésén, de nem hozta lázba a munka. Általános igazgatóként viszont 1995-ben kiválasztotta a drafton a franchise későbbi legjelesebb alakját, Kevin Garnettet. Kétezerhétben pedig már azon ügyködött, hogy elcserélje a Bostonhoz (hova máshova), ami nehezen sikerült. Garnett nyomban bajnoki címhez segítette új csapatát, ráadásul a legjobb védőnek választották és az alapszakasz harmadik legértékesebb játékosa lett... A 2008–2009-es idényben McHale ismét edzőként gardírozta a „farkasokat”, de újabb regnálása felejthetőre sikeredett.

FESZÜLT KAPCSOLAT AZ MVP-VEL

2011 és 2015 között a Houston Rocketsnél munkálkodott, egészen addig, amíg a 2015–2016-os idény elején produkált 4–7-es kezdés után ki nem vágták, noha nyáron 12 millió dollárért hosszabbított három évre... Háromszor vezette rájátszásba a gárdát, 2015-ben, amikor 40 év után a Golden State Warriors első bajnoki sikerét szerezte meg, a Rockets konferenciadöntőt játszott ellene, de nem volt esélye, 4–1-re kikapott.

Dolgozott a keze alatt a legutóbbi MVP, James Harden is, akiről 2017-ben azt állította egy elemző műsorban, hogy nem jó vezető típus. A pletykák szerint Hardennek elévülhetetlen érdemei voltak a kiebrudalásában, ezt persze a Rockets menedzsmentje cáfolta. Harden mindenesetre a kritikák után bohócnak nevezte McHale-t: „Mindent megtettem, amit kért tőlem, minden nap megpróbáltam vezetni a csapatot, amióta betettem a lábamat Houstonba, erre lehúz engem, pedig soha nem tanított semmit, amit meg kellene csinálnom, hogy jó vezető lehessek – mindez megmutatja, milyen ember is ő.”

McHale erre úgy reagált, hogy nehezen lehet valaki hiteles, ha nem tud rendesen védekezni...

McHale a 2009–2010-es alapszakasz óta már a TNT tévétársaság és az NBA TV elemzőjeként dolgozik, tavaly nyáron pedig feltűnt hazája elnöke, Donald Trump egyik kampányrendezvényén, feleségével együtt támogatják a politikust. Ez bizonyos körökben kiverte a biztosítékot, sokan nem bánták volna, ha kirúgják a szakkommentátori állásából is, mások szerint viszont a korábbi legendás játékosnak minden joga megvan, hogy az elsősorban az amerikai major sportok színes bőrű játékosai körében nem túl népszerű Trump mellett tegye le a voksát.

Bárhogy legyen is, McHale ragyogó pozíciós játékával, innovatív trükkjeivel, dobásai precíz kivitelezésével beírta nevét a nagykönyvbe.