Milwaukee Bucks–Boston Celtics 90–112
Kijózanító pofon. A megnyert alapszakasz és a sétagaloppnak bizonyuló első playoff-kör után most megtapasztalhatta a Milwaukee, hogy milyen az, amikor a liga egyik legjobb edzője feltárja minden gyengeségüket és tökéletesen felkészíti erre a csapatát, ugyanis az első kiemeltnek gyakorlatilag esélye sem volt ezen az estén. A hazai alakulat védekezése az első percekben rögtön megborult, amikor szinte minden labdabirtoklásnál Brook Lopezt támadta Boston, a túloldalon pedig Gianis Antetokounmpo mintha falba ütközött volna Al Horford személyében – minden onnan indult, hogy a görög MVP-jelölt csak árnyéka volt önmagának, a 22 pont, 8 lepattanó nem rossz, de a 7/21-es mezőnymutató és az 5/10 büntető az, ráadásul ez a 22-8 sincs köszönőviszonyban azzal, amire tőle szükségük lenne. Innentől kezdve nem jöttek a jó ütemű kiosztások, Eric Bledsoe és az említett Lopez összesen egy-egy kosarat tudott szerezni és bár az első félidőben még hol Khris Middleton, hol a padról extrát hozó Nikola Mirotic-George Hill páros megtolta a szekeret, a fordulás után már ebben sem bízhattak. A második negyedben az említettek miatt azért még átvették az irányítást és visszajöttek a meccsbe, de a harmadik játékrészben összeomlottak, azt 15 ponttal vesztették el és a záró etapban már nem volt kérdés a győztes kiléte, csak a különbség – 22 lett közte, úgyhogy óriási pofont kapott otthon Mike Budenholzer együttese. A második derbin ha nem is az életükért, de valami hasonlóért fognak küzdeni, hogy ha a pályaelőnyük el is veszett, legalább válaszolni és egyenlíteni tudjanak majd…
Parádés Boston. Szinte tökéletesen hozta le ezt a mérkőzést a vendégcsapat, nagyon agresszíven, nagyon tudatosan, nagyon határozottan játszottak rá a Bucks gyengeségeire és ennek köszönhetően a második negyed egy részét (15–0-s hazai futás) leszámítva az is történt a pályán, amit ők akartak. Folyamatosan kontrollálni tudták a Milwaukee játékát és olyan dolgokban verték meg ellenfelüket, amely alapvetően az ő gyengeségüknek számított inkább (festék, lepattanózás) és a fegyelmezett, hatékony csapatjátékot olyan kiváló egyéni teljesítmények tették igazán jóvá, mint Kyrie Irving (26 pont, 7 lepattanó, 11 gólpassz), vagy Al Horford (20 pont, 11 lepattanó, 3 gólpassz, 3 blokk) estéje. Az 54%-os mezőnymutató és a 42 százalékos triplázás emelte igazán magabiztossá a győzelmüket, ezúttal tényleg minden úgy alakult, ahogy ők szerették volna, amellyel rögtön elvették a pályaelőnyt és kézbe vették a szériát.
A Bucks legjobb dobói:Antetokounmpo 22/9, Middleton 16/9, Mirotic 13/9
A Celtics legjobb dobói:Irving 26/6, Horford 20/9, Brown 19/9
A párharc állása: 1–0 a Celtics javára.
Golden State Warriors–Houston Rockets 104–100
Nagy győzelem a Warriorstól. Steph Curry és Klay Thompson sem százszázalékos állapotban lépett pályára a címvédőnél, amely másfél napja még Los Angelesben meccselt az előző körben, úgyhogy pihenni sem nagyon tudott a már napok óta ellenekészülő Houstonnal ellentétben. Steve Kerr nem is vacakolt, Andre Iguodalát tette a kezdőbe és gyakorlatilag a Hamptons Five játszotta végig a találkozót, a padról nem sokan kaptak érdemi játékpercet és ez az ötös főleg védekezésben bizonyult megfelelőnek – kőkeményen elvették Clint Capela helyzeteit és James Harden kedvenc játékait is erősen limitálni tudták. Támadásban érezhető volt rajtuk, hogy nincsenek csúcsformában, a meccs elején rengeteg labdát adtak el és veszélytelenek voltak kintről, de ahogy jobb ritmusba kerültek, úgy kilencpontos előnyt építettek fel – hogy aztán három hibával az egészet leadják és egálra álljanak a nagyszünetben. A második félidőben is inkább ők jártak előrébb, de eldönteni nem tudták a küzdelmet, a végjátékban aztán mégis ők bizonyultak pontosabbnak: továbbra is parádésan védekeztek, a csendesebb Curry (18 pont, 5/12 mezőnyből, 4 gólpassz) bevert egy clutch triplát már az utolsó percben és bár Kevin Durant +3-nál, 17 másodperccel az órán kiharcolt fault helyett elvesztette a labdát, ezt végül megúszták, Harden dobása ugyanis kimaradt. Összességében nagyon nagyot harcoltak, jól védekeztek, elöl pedig Durant klasszisa (35 pont, 11/25 mezőnyből, 12/15 büntető) megint kidomborodott, mindezzel ellensúlyozni tudták a problémáikat és nagy meccsen megőrizték a pályaelőnyüket.
Frusztrált volt a Rockets. Feszülten kezdte és egyre feszültebben folytatta a mérkőzést a vendégcsapat, James Harden pocsékul nyitott mezőnyből, a visszalépős dobásainál pedig rendre néma maradt a síp, amit egyre nehezebben viselt ő és csapata is. Voltak azért nagy pillanatai és később valamivel pontosabbá vált, végül 35 pontig jutott 11/28-as mezőnymutatóval, 4/16 triplával és 13/14 büntetővel, de a Rockets játéka nem működött úgy, ahogy szokott, vagy legalábbis csak egy-egy rövid időszakban – Clint Capela (egyetlen mezőnykosár) teljesen elveszett a GSW védekezésével szemben, Chris Paul sem élete meccsét játszotta, PJ Tucker konkrétan pontot sem szerzett, csak az agresszív Eric Gordon tudott valamelyest felnőni Harden mellé. A hatékony kosárlabdától viszont ezúttal nagyon-nagyon messze voltak, amit a Jazz elleni szériához hasonlóan ismét a nagyon harcos védekezéssel igyekeztek ellensúlyozni és ez kis híján sikerült is, de a Warriorsban így is volt annyi tűzerő, hogy ez ne jöjjön össze – a végén ráadásul Harden elrontott egy büntetőt, eladott egy labdát, majd a hosszabbításért elengedett visszalépős dobása is kimaradt. A vendégek mindezek után azért eléggé beleálltak a játékvezetőkbe, Paul már a pályán megkapta a második technikaiját és az ezért járó kiállítását, D'Antoni is kapott egyet korábban, Harden pedig a nyilatkozatában vette elő a „sporikat" azzal, hogy ő csak fair játékvezetést akar – meglátjuk, hogy mit értek el mindezzel a második találkozóra, de ennél kulturáltabb támadójátékra és nem 30 százalék alatti triplázásra lesz szükségük ahhoz, hogy ellophassáka pályaelőnyt.
A Warriors legjobb dobói:Durant 35/3, Curry 18/9, Green 14, Iguodala 14/3
A Rockets legjobb dobói: Harden 35/12, Gordon 27/12, Paul 17/9
A párharc állása: 1–0 a Warriors javára.