MIÉRT OLYAN NAGY SZÁM A WORLD SERIES?MIÉRT OLYAN NAGY SZÁM A WORLD SERIES?
A World Series, vagyis az MLB döntője tulajdonképpen ugyanúgy működik, mint az NHL-ben vagy az NBA-ben a döntő, vagyis az a csapat mondhatja bajnoknak magát, amely először eljut a párharcban négy nyert meccsig.
És bár a baseball továbbra is „America's pastime”, vagyis az ország egyik kedvenc sportja, azért a finálé éléből elvesz egy picit az, hogy nem egy meccsen dől el minden.
Kivéve, amikor igen, mint most, mikor a hetedik, mindent eldöntő meccset játsszák: hivatalos adat még nincs, de olyan 30-40 millió tv-nézővel lehet számolni egy ilyen meccsen csak az Egyesült Államokban.
Viszonyításképp Amerikában a BL-döntőt például 2.9 millió ember nézte, de az NBA nagydöntőjének egyetlen meccse sem ment 20 milliós nézettség fölé legutóbb, mikor a Toronto lett a bajnok, az NHL pedig a kanyarban sincs az átlag 2-5 millió nézőt hozó Stanley-kupával.
Nem véletlen, hogy igazolást írt mindenkinek az MLB!
Security Check Required
HOGY JUTOTT EL IDÁIG AZ ASTROS?
Leegyszerűsítve? Úgy, hogy jelenleg az Astros a liga egyik legjobb csapata. Az 1962-ben alapított csapat (aminek egyébként eredetileg Houston Colt .45s volt a neve, ami a világ legamerikaibb dolga) a kezdeti szenvedést követően az utóbbi évekre a liga legerősebb csapata lett.
Ehhez hozzájárul például az, hogy egyetlen együttesnek sincsenek olyan dobói, mint jelenleg az Astrosnak.
Ha két igazán jó dobó van a rotációban, akkor egy csapat már nagyon boldog lehet. Ehhez képest az Astrosnak tulajdonképpen csak világklasszis játékosa van ezen a poszton.
Ott van például Zack Greinke, aki megkapta már a Cy Young-díjat is, ami tulajdonképpen a dobók MVP-címe, és ott van Justin Verlander is, aki MVP és Cy Young-győztes is volt, és mellette a világ legszerencsésebb embere, a World Series-címe mellett ugyanis elmondhatja magáról, hogy a felesége Kate Upton, akit valószínűleg nem kell bemutatni senkinek.
De azért biztos, ami biztos, itt egy kép róla.
Antarctica flashbacks during this cold winter! #tbt
Szívesen.
De visszatérve az eredeti témához, a Houston dobóihoz: a legnagyobb ászukról, Gerrit Cole-ról például még nem is beszéltünk, ő ugyanis az MLB 116 éves történetében csupán a 18. dobó, aki egy idényben (pont 2019-ben) 300 ütőjátékost ejtett ki.
És nem mellesleg így tud dobni… Az egyik a csavart labdája, a másik a gyors. Sok sikert az elütéséhez, amikor ezeket úgy tudja váltogatni, hogy észre sem lehet venni!
Gerrit Cole is nasty
De ott van a csapatban például José Altuve is, aki nemcsak a magassága miatt tökéletes megfelelője Lionel Messinek a baseball világában.
Szóval röviden, tömören: az Astros teljesen megérdemelten jutott a döntőig, különösen, hogy az alapszakaszban is a houstoniaké volt a legjobb mérleg (107–55).
HOGY JUTOTT EL IDÁIG A NATIONALS?
Na, itt kezdődik a történet izgalmas része!
Ugorjunk vissza egy pillanatra az idény kezdetére, 2019 márciusának elejére.
Ekkor dőlt el ugyanis, hogy a liga minden túlzás nélkül egyik legjobbja, Bryce Harper távozik a Washingtontól.
Harper nevével még azok is találkozhattak, akik amúgy semmilyen formában nem követik a baseballvilág történéseit, mivel március 2-án aláírt egy 13 éves, 330 millió dollárt (100 milliárd forint!) garantáló szerződést, amivel meg is döntött minden létező fizetési rekordot.
Igen ám, csak előtte hat éven át a Nationals játékosa volt, a szurkolók kedvence, és a franchise arca, így persze égtek a mezek, amikor a nem sokkal kevesebb pénzről lemondott Harper Washingtonban, és inkább várost és csapatot váltott.
Nats fans in DC go crazy!
Ráadásul pont a Phillieshez igazolt, ami a legnagyobb hátbaszúrása volt korábbi csapatának, a Philadelphia ugyanis a Nats divízióriválisa.
Ezek után esélyt sem adott senki arra a Washingtonnak, hogy a közeljövőben a World Series közelébe jusson, pláne, hogy Harper elengedése után borzalmasan kezdett a Nats, amelynek 50 meccs után 0.1 százalék esélyt adtak a fogadóirodák arra, hogy bajnok lesz!
HOGY LEHET ÍGY BAJNOKNAK LENNI?
Lehet keresni különleges taktikai húzásokat, trükköket, amikkel sosem próbálkoztak mások, de ilyeneket nem fogunk találni a Nationalsnél.
Vannak persze bőven sztárok a fővárosban is, a döntő alatt végig sérüléssel küzdő, de végül a 7. meccsre „összekanalazott” Max Scherzer és a végül MVP-nek nevezett Stephen Strasburg a liga legjobb dobói közt emlegethető, de Juan Sotót is elfogadná bármelyik csapat az MLB-ben.
De ettől függetlenül a nagydöntő előtt talán senki nem hitte, hogy ezt tényleg megnyerheti a Nats.
Poénkodnak ezzel lelkesen most a washingtoni drukkerek, de a végső győzelem kulcsa tényleg az volt, hogy a csapat rájött, a lehető legjobb, ami történhetett, hogy kiléptek a Harperrel való nem túl egészséges „kapcsolatból”.
A Phillies right fieldere ugyanis valóban a liga egyik legjobbja, de korábbi csapattársai elmondása szerint van egy dolog, ami picit jobban motiválja, mint a győzelem: a pénz.
Hogy ez valóban így van-e, azt nem tudjuk, és valószínűleg sosem kapunk rá választ, az viszont biztos, hogy bár kicsit „amerikai filmesen” hangzik, a kezdeti nehézségek után elképesztő csapategységet épített D.C.-ben az, hogy eltűnt a franchise arca, és már nemcsak egy játékosra figyelt mindenki, hanem az egész csapatra, egységként.
„A siker kulcsa? Senki nem hitte el, hogy megnyerhetjük, sőt, azt sem gondolta senki, hogy egyáltalán eljutunk idáig. Azt mondták, semmi keresnivalónk a döntőben. De összetartottunk, és úgy álltunk hozzá, nincs veszítenivalónk. Ez lett belőle…” – fogalmazta meg a siker kulcsát Anthony Rendon, a Nationals All Star-játékosa.
Őrült menetelés volt ez, elvégre a Nats a World Seriesben az első két megnyert meccs után sorozatban hármat elbukott, mégis talpra állt, és végül győztesen került ki a párharcból. És az együttes példája nem csak a baseball világában, de tulajdonképpen bármelyik sportcsapatnál példaként állhat!
A World Series hét meccséből hetet az idegenben játszó csapat nyert meg! Ilyen a hasonló playoffrendszerrel működő amerikai sportok történetében (NBA, NHL, MLB) még soha nem fordult elő! |
A Washington ugyanis bátor volt, és a vezetők úgy hoztak döntést, mintha csak Florentino Pérezt, a Real Madrid elnökét kérték volna fel tanácsadónak. A madridiak első embere ugyanis mindig azt hajtogatja: „A klubnál nincs fontosabb játékos!”
És bár rendesen megszenvedett az elején a döntése miatt a Nationals (kiürült a stadion, saját szurkolóik kifütyülték őket, sokan kinevették a csapatot), hosszú távon tényleg ez volt a megoldás.
A játékos, aki fontosabbnak gondolta magát a csapatnál, elment, a többieket pedig elkapta a „már csak azért is” hozzáállás, hogy megmutassák, ez nem csak egy ember klubja, és nem csak miatta nyertek eddig sem meccseket.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy minden győzelemmel odaszúrhattak egy kicsit a divízióriválisnál játszó Harpernek, akinek új csapata végül nem is jutott el a rájátszásig.
AZ IGAZI IRÓNIA
És hogy mi a legtökéletesebb irónia az egészben?
A sokat emlegetett Bryce Harper az átigazolása utáni első sajtótájékoztatón megkeveredett egy kicsit, és még valószínűleg korábbi csapata járt a fejében, így a bemutatásánál azt mondta: „Szeretném a bajnoki címet D.C.-be hozni!”