Ugyan az őrült, szerethető behemót szerepét elvitte kollégája, Shaquille O'Neal, akinek az is jól áll, ha a Tomorrowland nevű zenei fesztivál egyik koncertjén az első sorokban pogózik, ám a szintén a TNT televíziós társaságnál szakkommentátorként és elemzőként dolgozó Charles „Chuck” Barkley sem megvetendő egyéniség. Tervei szerint 60 évesen, 2023-ban visszavonul a szakmától, de hiányozna, ahogyan hiányzik a kosárlabdapályáról is, ahol a legnagyobbak közé tartozott.
Született: 1963. február 20., Leeds (Alabama) Magassága/testsúlya: 198 cm/113 kg Posztja: erőcsatár Klubjai az NBA-ben: Philadelphia 76ers (1984–1992), Phoenix Suns (1992–1996), Houston Rockets (1996–2000) Pontátlaga az NBA alapszakaszában/rájátszásában: 22.1/23.0 Legjobb eredményei: NBA-nagydöntős (1993), 2x olimpiai bajnok (1992, 1996) Egyéni elismerései: az NBA alapszakaszának legértékesebb játékosa (1993), 5x az NBA legerősebb ötösének tagja (1988–1991, 1993), 5x az NBA második legerősebb ötösének tagja (1986, 1987, 1992, 1994, 1995), az NBA harmadik legerősebb ötösének tagja (1996), az NBA legerősebb újoncötösének tagja (1985), az NBA legjobb lepattanózója (1987), 11x NBA All Star (1987–1997), az All Star-mérkőzés legértékesebb játékosa (1991), a Hírességek Csarnoka tagja, az egyetemi Hírességek Csarnoka tagja |
Írásunk apropóját az adja, hogy a derék Barkley éppen harmincöt évvel ezelőtt, október 26-án mutatkozott be az észak-amerikai profi ligában a Philadelphia 76ers színeiben. Karrierje kezdete előtt kis híja volt, hogy bekerüljön a Los Angeles-i olimpián szereplő amerikai válogatott keretébe, azonban Bob Knight szövetségi kapitány végül gyenge védekezése miatt nem tartott rá igényt.
Nyolc évvel később, 1992-ben – amikor először léphettek pályára NBA-s kosarasok az ötkarikás játékokon – azonban már nem lehetett kihagyni, tagja volt minden idők legerősebb csapatának és természetesen olimpiai bajnoki címet ünnepelhetett a Dream Teammel. S bár a gárda legeredményesebb pontszerzője volt 18-as átlagával, az Angola elleni, 116–48-ra megnyert mérkőzésen kimutatta a foga fehérjét. Könnyű ziccere után belekönyökölt Herlander Coimbrába, az esetet technikai hibával megúszta, de ennél talán nagyobb port vert fel a nyilatkozata.
„Ha valaki megüt, visszaadom neki. Még akkor is, ha úgy néz ki, mint aki nem evett semmit az utóbbi hetekben. Azt hittem, hogy feltűz egy lándzsára.”
Mondta ezt a szegregáció elleni küzdelem emblematikus központjában, Alabama államban születő Barkley, aki mint egy DNS-tesztből kiderült, 75 százalékban afrikai származású. Coimbra egyébként poénra vette a dolgot, Barkley később elmesélte, hogy az atlantai olimpián ismét találkoztak, Coimbra ráköszönt és közölte, hogy nagy sztárrá tette őt a hazájában, szóval erős köztük a kötelék.
Amúgy Atlantában, vagyis az 1996-os olimpián sem okozott gondot a végső győzelem kivívása Amerikának, és azon a tornán is Barkley állt a csapat élére pontszerzésben (csaknem 82 százalékos, rekordot jelentő mezőnymutatóval), nemkülönben lepattanózásban.
NBA-bajnoki címet sosem nyert a csaknem kétméteresre nőtt erőcsatár, noha 1993-ban eléggé közel járt hozzá, a legendás Chicago Bulls 4–2-re verte a nagydöntőben akkori csapatát, a Phoenix Sunst. Merthogy Keletről Nyugatra vándorolt, elhagyta a Sixerst, amely anno draftolta és ahol az újonc évadja után rendre húsz pont és tíz lepattanó felett teljesített mérkőzésenként. Az 1992–1993-as alapszakaszban Barkley dupla duplát átlagolt, ráadásul meccsenként öt assziszt fölé jutott, csapata 62–20-as mérleget produkált, neki meg a kezébe nyomták élete egyetlen MVP-címét.
A playoffban két hazai vereséggel nyitottak a Los Angeles Lakers ellen Paul Westphal legényei, aztán viszont hét győzelem érkezett a következő kilenc találkozójukon. A nyugati döntő ötödik felvonásán Barkley odavert egy masszív tripla duplát a Seattle SuperSonicsnak, a hetedik parti meg élete egyik, ha nem a legjobb produkcióját hozta: 44 pont és 24 lepattanó, amelyek közül tíz a támadóoldalon történt. Barkley 1976 után juttatta ismét nagydöntőbe a Sunst, amely a korszak meghatározó franchise-a volt, többször is eljutott a Nyugati konferencia fináléjáig.
Nagyarcú hősünk odavetette Michael Jordannek, hogy eleve el van rendeltetve a Suns végső sikere, ám tévedett, de ez egyébként nem rajta múlott.
A következő idény alapszakaszában hátfájdalmai okán ki kellett hagynia 17 mérkőzést és találkozónként mindössze 21.6 pontot átlagolt, ami az ő távlataiban igen gyengének minősül, de a rájátszásban legjobbjával segítette a Sunst, az első körben, a Golden State Warriors elleni párharc harmadik mérkőzésén például 56 egységet termelt. A későbbi győztes Houston Rockets a következő körben hétmeccses küzdelemben búcsúztatta a Phoenixet.
1996-ban a Houston Rocketshez cserélték, ekkor már túl volt pályafutása zenitjén. Sérülések és balhék kísérték útját, 1999 novemberében, szinte pályafutása lezárásaként például páros kiállítást szedett össze Shaquille O'Neallel, miután az óriás ellökte Barkleyt, a sértett hozzávágta a labdát, majd O'Neal ütött, s hatalmas földharc vette kezdetét a felek között.
Charles Barkley világéletében problémás természetű volt, elutasította, hogy példaképként tekintsenek rá, de ne feledjük, hogy amikor visszavonult, ő volt a negyedik játékos, aki elérte a 20 000 pontot, a 10 000 lepattanót és a 4000 gólpasszt. Precízen dobott élesben és a büntetővonalról is, támadásban technikás és kreatív játékot nyújtott, védekezni és szervezni is tudott. Sokoldalú volt, akár Magic Johnson, akivel kapcsolatban feljegyezhettük egy emberi megnyilvánulását is.
Miután Johnson bejelentette, hogy HIV-fertőzött és visszavonul, néhány játékos kijelentette, soha többet nem akar vele együtt pályára lépni. Barkley a 32-esben játszó Magic tiszteletére utolsó philadelphiai idényében szintén a 32-es számú dresszt öltötte magára és védelmébe vette korábbi Dream Teames csapattársát.
„Mi csak kosárlabdázunk. Ez korántsem ugyanaz, mintha védekezés nélkül szexelnénk Magickel...”
És ha eljutottak idáig cikkünkben, megérdemelnek még egy „nagyszerű” Barkley-szösszenetet. Az egyetemi bajnokság (NCAA) egyik mérkőzésén a North Carolina úgy kapott ki Georgetownban, hogy utolsó 23 dobásából 22-t elrontott.
Erre Barkley megjegyezte: „huszonháromból egyet még Stevie Wonder is bedobott volna…” – talán nem kell megmagyaráznunk, mire gondolt a jeles költő…
A minap LeBron Jamest védte meg Charles Barkley. A Király nyilatkozott a Kína és az NBA közti diplomáciai problémáról, amit Daryl Morey, a Houston Rockets általános igazgatója robbantott ki a hongkongiak mellett kiálló tweetjében. James szerint Morey nemigen gondolta át, mit cselekszik, Barkley erre úgy reagált, Jamesnek szíve joga megvédeni az üzleti érdekeltségeit, noha az emberek azt várták a legismertebb aktív kosarastól, hogy a szólás szabadságának harcosaként nyilvánul majd meg.
Bármiről is legyen karcos véleménye Barkleynak, remélhetőleg még sokáig megosztja azt a hallgatósággal és nem vonul vissza a mikrofontól négy év múlva.