NBA: levédekezte a Jazzt a Lakers, megverte a címvédőt a Boston

Boston Celtics–Toronto Raptors 112–106

Kemba Walker a végére belejött. A pocsék nyitómeccs után ezúttal is nehezen találta a ritmust a Boston nyáron megszerzett irányítója, a legutóbbi 4/18-as mezőnymutató után most 0/5-tel kezdett. A negyedik negyedben azonban valami átszakadt, 22 pontjából 11-et akkor szerzett és vezérletével 30–17-re nyerték a hazaiak az utolsó bő kilenc percet, a végjátékban pedig ugyan ők is hibáztak, mégis hozták a szükséges clutch játékokat – volt nagyon fontos triplája Jaylen Brownnak és Gordon Haywardnak is, az utolsó szót pedig Jayson Tatum mondta ki két büntetővel, 13 másodperccel a vége előtt. Brad Stevens csapata most sem dobott jól, 40% alatt maradt mezőnyből, illetve a centerposzton végig keresgélte a megfelelő megoldást a tréner (15 percnél senki sem játszott többet), de a hajrában megoldották a feladatot, Walker feljavulása pedig elég pluszt adott neki ahhoz, hogy nyerjenek – emeljük még ki a támadópattanózást, amelyet 21–5-re (!) húztak be, centergondok ide vagy oda, domináltak ezen a területen, ami döntőnek bizonyult.

Nem volt elég fegyvere a Torontónak. Az első meccsen többen is jó teljesítményt nyújtottak még a Raptorsnál, most viszont maximum csak két játékos emelhető ki, Pascal Siakam (a pont nélküli első negyed után 33 egységig jutott 11/22-es mezőnymutatóval, 5/7 triplával, 8 lepattanóval), valamint Kyle Lowry (29 pont, 6/10 tripla, 7 gólpassz) – a többiek közül hasznos volt még Ibaka, Anunoby, vagy éppen VanVleet, de a két említett úriember mellé nem tudtak igazán felnőni. Marc Gasol 0/8-as mezőnymutatója szörnyű, de az igazi problémát az jelentette, hogy eggyel több büntető mellett 31-gyel (!) kevesebb mezőnykísérlettel zártak, mint a Boston – a vállalhatatlan lepattanózás mellett eladtak 23 labdát, míg a Celtics csak kilencet, ezt a brutális különbséget pedig nem lehetett eltüntetni. Pedig ők 47%-kal dobtak mezőnyből, 50%-kal elsüllyesztettek 18 triplát, de ez is kevés volt, a végig kiegyensúlyozott meccs (12–szer volt egál, 19–szer változott a vezető kiléte) az ellenfél javára billent, amikor Walker is megtalálta magát – a kanadaiak most Chicagóba utaznak, ott javíthatnak.

A Celtics legjobb dobói: Brown 25/6, Tatum 25/12, Walker 22/6
A Raptors legjobb dobói: Siakam 33/15, Lowry 29/18, Ibaka 13/3

Charlotte Hornets–Minnesota Timberwolves 99–121

Towns–parádé és a harmadik negyed. Gyengén kezdték a meccset a vendégek, az első nyolc dobásukból hetet elrontottak és tízpontos hátrányba kerültek, de aztán jött Karl-Anthony Towns és kihasználta, hogy Cody Zeller hiányzott a Hornetsnél – végül összesen 37 pontig jutott 13/18-as mezőnymutatóval, 4/7 triplával, 15 lepattanóval, 8 gólpasszal, 4 labdaszerzéssel és 2 blokkal. Az egészen döbbenetes statisztikákat ráadásul 28 perc alatt szállította a center, ugyanis a harmadik negyedben néhány percig minden bejött a Minnesotának, ezt a játékrészt 45–25-re nyerte a gárda és ez megtörte a Charlotte ellenállását – innentől mindkét oldalon lehetett pihentetni, egyik csapat sem akarta túlerőltetni a sztárjait, a meccs ugyanis eldőlt. Ryan Saunders vezetőedző elmondta, hogy az alapesetben tervezettnél talán jobban támadták a festéket Zeller hiánya miatt, de a taktika sikeresnek bizonyult, könnyed győzelmet arattak, úgyhogy 2–0-val kezdték a szezont, méghozzá idegenben.

Egy rövidzárlat eldöntötte. A centerproblémák ellenére igyekezett azért a Charlotte, Terry Rozier hozott egy hatékony dupla–duplát (18 perc, 11 pont, 10 gólpassz), a padról Devonte Graham 24 ponttal és 6/9 triplával szállt be, PJ Washington dupla-duplázott, Miles Bridges pedig nyolc dobásból szedett össze 17 pontot – voltak biztató jelek náluk és egy félidőn keresztül tartani is tudták magukat. A harmadik negyedben azonban kiszakadt a minnesotai kosárzsák és 75–72 után egy 22–3-as Wolves-roham következett, ami „becsukta a kaput", a foghatatlan Towns pedig ebből 12 egységet vállalt magára – innentől nem volt miről beszélni, a Hornetsnél sem játszott senki 30 percet, inkább készültek a következő feladatra.

A Hornets legjobb dobói: Graham 24/18, Bridges 17/9, Rozier 11/3
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 37/12, Wiggins 16, Okogie 14/3

Brooklyn Nets–New York Knicks 113–109

Irving vezérletével húzta be a New York-i csatát a Nets. Első brooklyni mérkőzésén sem hiányzott sok ahhoz Kyrie Irvingnek, hogy hőssé váljon, akkor azonban kihagyta a meccsdöntő dobást a Boston Celticstől érkezett sztár. Másodjára nem hibázott, 22 másodperccel a rendes játékidő lejárta előtt beszórt egy triplát, amivel csapata javára fordította a városi rivális elleni derbit – kísértetiesen hasonlított a 2016–os, Golden State elleni döntő hetedik meccsén szórt legendás hárompontosához a találat. A mérkőzés nagy részében a Nets irányított, 19 ponttal is vezettek a házigazdák a harmadik negyedben, de a záró felvonásban nagyot hajrázott és előnybe került a Knicks. Wayne Ellington és az újonc RJ Barrett révén egy 15–2-es futást mutatott be David Fizdale alakulata, és úgy tűnt, győztesen távozhatnak a Barclays Centerből, de jött a végül 26 ponttal záró Irving, és klasszisával eldöntötte a rangadót. Julius Randle előtt adódott még egy lehetőség az egyenlítésre, de kicsúszott a kezéből a labda, a 20 egységig jutó Spencer Dinwiddie pedig két büntetővel beállította a végeredményt.

Nem sokon múlott. Küzdeni tudásból jelesre vizsgázott a Knicks, nem adták olcsón a bőrüket a nyáron kissé lesajnált New York-iak. Amikor kijöttek melegíteni a mérkőzésre, zúgott a lelátóról a „We got Kyrie” és a „Where is Zion?”, a rivalizálás tehát láthatóan erősödött a felek között. A Durant – Irving páros behúzásával úgymond „kinyílt a csipája” a Nets drukkereinek, és volt egy kis kakaskodás a pályán is, Taurean Prince és Bobby Portis akaszkodott össze, az intenzitásra nem lehetett panasz. Ennek ellenére győztesen távozhatott volna a csarnokból a Fizdale-legénység, hatan zártak kétszámjegyű ponttal a vendégeknél – Allonzo Trier 23 perc alatt 22 egységet hintett be, első idei mérkőzését játszotta Mitchell Robinson, a padról pedig Kevin Knox 16 ponttal és 4/4 triplával szállt be.

A Nets legjobb dobói: Irving 26/6, Dinwiddie 20/6, Harris 13/9.
A Knicks legjobb dobói: Trier 22/9, Knox 16/12, Barrett 16/6.

Oklahoma City Thunder–Washington Wizards 85–97

Rohamra rohammal válaszolt a Wizards. Tíz ponttal vezetett a negyedik negyed elején a vendégcsapat, ám az OKC a hazai közönség támogatását kihasználva levezényelt egy nagy rohamot, a fővárosiak bő négy percig nem találtak a gyűrűbe és 83–83-nál egál lett az állás – négy és fél perc volt még hátra, valamit tenni kellett. A Washington pedig tett, a Thunder rohamára ugyanis egy saját 14–0-s futással reagált, amellyel el is döntötte a küzdelmet, az OKC összesen két pontot szerzett innentől, azt is csak a legvégén – a Wizardsnál többen is hozzászóltak elöl, hátul pedig hatalmasat melóztak, ahogy azt Scott Brooks vezetőedző el is várta tőlük. Bradley Beal ugyan megint nem dobott pontosan (22 mezőnykísérletből 17 pont), de jó volt Thomas Bryant (21 pont, 11 lepattanó, 3 blokk), eljutott 19 pontig az újonc Rui Hachimura, a padról Bertans és Wagner szállt be hasznosan, igaz, összességében a nagyon harcos, nagyon lelkes védekezésüknek köszönhették, hogy nyertek – támadásban így is csak 40%-kal dobtak és 30% alatt tripláztak.

Nem így tervezte az OKC. A Russell Westbrook és Paul George utáni idők első hazai meccsén valószínűleg nem ilyen játékot reméltek Billy Donovanék, mert ezzel nem éppen azt mutatták a nézőknek, hogy gyertek meccsre, minket érdemes lesz nézni. Chris Paul nyugdíjasnak tűnt ezen az estén (6 pont 9 dobásból, 4 gólpassz, 5 eladott labda), Terrance Ferguson kezdőként 0 ponttal zárt, a lepattanóit leszámítva Steven Adams is csak szenvedett és Dennis Schröder is a téglákat dobálta – egyedül Shai-Gilgeous Alexandernek lehetett tapsolni (28 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 2 labdaszerzés, 3 blokk) és még Danilo Gallinari (18 pont, 6/10 mezőnyből) az, akit nem lehet elővenni. Ez azonban még arra sem volt elég, hogy egy tankoló, gyengén dobó Washingtont megverjenek otthon, úgyhogy kíváncsian várjuk, hogy ez a keret akkor mire lesz hivatott...

A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 28/6, Gallinari 18/6, Schröder 9
A Wizards legjobb dobói: Bryant 21/9, Hachimura 19, Beal 17/9

Memphis Grizzlies–Chicago Bulls 102–110

Két dobógép hozta a meccset a Bullsnak. Az első félidőben még nem igazán állt össze a Chicago játéka sem elöl, sem hátul, a nagyszünetben égtek is 13 ponttal, ám a fordulás után leszegte a fejét az újonc Coby White és beindította a motort. A fiatal hátvéd 25 pontjából 21 érkezett a harmadik–negyedik negyedben, 8/11 dobása beakadt, közte 4/6 triplával, ő volt az, aki felpörgette a csapatát – a negyedik játékrészt már végig a pályán töltötte, hiszen óriási szükségük volt rá. Mellette a vezér azért természetesen Zach LaVine volt, aki legalább ennyire foghatatlannak bizonyult (37 pont, 13/23 mezőnyből), ez a két játékos pedig (kiegészítve a feljavuló, felkeményedő védekezéssel) elégnek bizonyult a fordításhoz – 21 ponttal nyerték a második félidőt, itt már végig ők diktáltak és ha nem is egyszerűen, de behúzták a találkozót. Pedig Otto Porter megint gyenge volt, Lauri Markkanen az első meccs parádéja után most alig találta el a berendezést (1/10 tripla), de Memphisben most ez is belefért, a back-to-back második felén, a Raptors ellen már aligha fog.

Semmi meglepő. Az első félidőben még szabadabban játszott a Grizzlies, aztán a fordulás után a Bulls véget vetett a bulinak, a szorultabb helyzeteket egyszerűen nem tudta megoldani a hazai csapat és ott már egyértelműek voltak az erőviszonyok – semmi meglepő, egyszerűen ennyire képes most a társaság. Jaren Jackson Jr. igyekezett (23 pont, 11 lepattanó, 9/17 mezőnyből), Brandon Clarke jól szállt be a padról (7/9 mezőnyből, 3 blokk), de sem elöl, sem hátul nem volt bennük elég átütőerő a győzelemhez – Ja Morant (10 pont, 5 gólpassz, 4 eladott labda) ezúttal elég visszafogottnak bizonyult és a végén sem volt olyan vezérük, aki a kezébe vette volna a dolgokat. Nagy baj nincs, a Brooklyn ellen lehet javítani a hibákon.

A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 23/3, Clarke 14, Crowder 13/9
A Bulls legjobb dobói: LaVine 37/12, White 25/12, Markkanen 9/3, Satoransky 9/3

New Orleans Pelicans–Dallas Mavericks 116–123

Veszélyesnek tűnt a Dallas. Az első meccshez képest most csapatszinten is jobban mozgott a Mavericks, de a gárda „lényegét" természetesen ezúttal is a két európai sztár, Luka Doncic és Kristaps Porzingis adta – méghozzá még jobban, mint akkor. A szlovén fiatal egy szerény tripla–duplát rakott össze (25 pont, 10 lepattanó, 10 gólpassz, 10/19 mezőnyből), a lett magasember pedig 24 ponttal és 5 kiosztott blokkal társult mellé alig 29 játékperc alatt – ez a páros már most is nagyon jól néz ki együtt, pedig még csak két mérkőzésnél tartunk. A pontot az i-re aztán Doncic tette fel a clutch helyzetekben mutatott parádés teljesítményével, az utolsó öt percben nyolc pontot szerzett, volt egy nagyon fontos 2+1-e, egy duplája, majd egy palánkos triplája is, amellyel gyakorlatilag lezárta az összecsapást – 109–109 után a szlovén megmozdulásai döntötték el a küzdelmet a vendégek javára, a palánkos triplával már 113–120 állt az eredményjelzőn. A két klasszis mellett emeljük még ki a padról nagyon okos játékkal 20 pontig és 5 labdaszerzésig jutó Delon Wrightot, aki szintén nagyon kellett a texasi sikerhez, összességében pedig ezen az estén nagyon minőséginek tűnt ez a Dallas – a 2–0 egyébként is jól néz ki, most a Portland elleni hazain lehet tovább bizonyítani.

Pedig 16–tal is vezetett a Pelicans. Az első félidő nagy részében a New Orleans járt előrébb, Brandon Ingram (25 pont, 4/7 tripla, 8 lepattanó, 3 gólpassz, 3 blokk) vezetésével 41 pontot szórtak az első negyedben és már 16 egységgel is meglógtak, amikor robbantott a Mavs és a Porzingis, Doncic duó vezetésével néhány perc alatt a teljes különbséget eltüntette. A hazaiak innentől nem tudtak már ilyen előnybe kerülni, ugyan voltak még jó egyéni teljesítményeik, szépen járatták a labdát és nem is dobtak rosszul, de ahogy az első meccsükön Torontóban, úgy most sem volt megoldókulcsuk a szoros végjátékhoz – clutch helyzetben egymás után emelgették el és hagyták ki a triplákat (sorozatban hat támadást zártak így, egyet dobtak be), a védekezésüket pedig megint nem tudták összerakni. Így két szoros meccs után 0–2-re állnak, vannak biztató dolgaik, de az is látszik, hogy bőven van még mit tanulniuk.

A Pelicans legjobb dobói: Ingram 25/12, Hart 16/3, Favors 16
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 25/9, Porzingis 14/9, Wright 20

Denver Nuggets–Phoenix Suns 108–107 – hosszabbítás után

Egy nagy hiba, majd egy nagy mentés. A tavalyi 1/1-es Deandre Aytont vízhajtó használata miatt 25 meccsre elmeszelte a liga, de hiányában is volt tartása – sőt győzelmi esélye is – az arizonai alakulatnak. Négy ponttal vezetett a Denver az utolsó fél percben, de Devin Booker beszórt egy nehéz triplát – jött a kötelező fault, Jamal Murray nem is hibázott, hárommal vezettek a házigazdák. Időkérése már nem maradt a Sunsnak, Ricky Rubio indult meg a labdával, hogy rádobja félpályáról, de Malik Beasley dobás közben ütött oda neki – a világbajnokság MVP-je higgadtan be is szórta mindhárom szabaddobást, így mehettek hosszabbításra a csapatok. Itt aztán megint két Murray-büntetővel került előnybe a végén a Nuggets, ezúttal Devin Booker előtt adódott lehetőség, hogy megnyerje a meccset a vendégeknek, de Torrey Craig blokkolta a dobását – a vártnál jóval izgalmasabb derbin tudott csak győzni az esélyesebbnek tartott coloradói gárda. Pedig Nikola Jokics nagyon elemében volt, 23 pontja mellé lekapott 14 pattanót és 12 gólpasszt is kiosztott, nem nagyon tudott vele mit kezdeni az Ayton távollétében kezdővé avanzsált Aron Baynes. Murray 27, Beasley 17 egységgel zárt Michael Malone alakulatában, továbbra is várunk azonban Michael Porter Jr. bemutatkozására, az idény második mérkőzésén sem küldte őt pályára a mester. Csapatszinten csak 7/27-tel triplázott a Denver, és a pattanózást is elbukták 54–45-re, összességében szerencsés győzelmet zsebelhettek be a házigazdák.

Rubio rég látott tartást ad a Phoenixnek. A három clutch büntetőn kívül is látszik, hogy a spanyol játékmester jelenléte egyelőre nagyon pozitív hatással van Monty Williams együttesére, jár a labda, sok jó döntést hoznak támadásban az addig inkább egyénieskedő játékosok. Bár kintről ők is pocsékul céloztak ezen az estén (8/28), Devin Booker pedig mindössze 6/21–et dobott, mégis volt esélyük a győzelemre, abszolút partiban voltak a nyugati főcsoport egyik esélyesének otthonában – végre látszik egy kis fény az alagút végén a rájátszást kilenc éve csak kívülről szemlélő arizonaiaknak. Kelly Oubre hozta a tőle megszokott energiát és 23 ponttal zárt, Frank Kaminsky 19–11-es dupla-duplát hozott (hála 11/11–es büntetőzésének), Baynes pedig 15 ponttal és 7 lepattanóval vétette észre magát a csapatszinten 31/32 szabaddobást értékesítő Sunsban.

A Nuggets legjobb dobói: Murray 27/6, Jokics 23, Beasley 17/6.
A Suns legjobb dobói: Oubre Jr. 23/9, Kaminsky 19, Booker 18/3.

Sacramento Kings–Portland Trail Blazers 112–122

Lillard győzelemre vezette a Portlandet. Az első félidőben még nem nem volt igazán jó a Blazers, inkább a Kings irányított, de a nagyszünet előtt CJ McCollum felpörgött, majd Damian Lillard bevert egy nagy triplát, ezzel végül mégis egállal fordulhattak a felek. A második félidőben már jobban játszottak a vendégek, a harmadik negyedet tíz ponttal megnyerték, majd a záró etapban ismét jött Lillard és szállította a győzelmet csapatának: egymaga 13 pontot szórt ekkor, fontos helyzetben dobott egy ziccert, majd egymás után két hármast és két büntetőt. A Kings erre már csak módjával tudott válaszolni, McCollum dobásaival tíz pont feletti előnyben volt a Portland, majd Lillard negyedbeli harmadik hármasa végleg lezárta az esetleg még nyitott kérdéseket – az irányító 35 pontig jutott 12/20-as mezőnymutatóval, abszolút kilógott felfelé, de a 19 pontos McCollum is megtette a magáét. Emeljük még ki Hassan Whiteside–ot, aki 22 ponttal, 9/10 jó dobással, 9 lepattanóval és 3 gólpasszal zárt úgy, hogy a teljes negyedik negyedet kiülte, Terry Stotts szerint pihentetés céljából, pedig addig nagyon fontos szerepe volt az 54%-kal dobó Blazers sikerességében.

A védekezés nem volt rendben. Támadásban még a hetekre kidőlő Marvin Bagley nélkül is megfelelő szintet hozott a Sacramento, De'Aaron Fox (28 pont, 5 gólpassz) és Bogdan Bogdanovics (16 pont, 4/6 tripla) mellett a 21 pontos Buddy Hield sem volt rossz, ugyan nem dobtak igazán jól közelről, de ezt 40%–os triplázással javították, nem ez volt a fő probléma. Inkább az, hogy Whiteside azt csinált velük, amit akart, majd a negyedik negyedben az alacsony szerkezetnél Lillard és McCollum szedte szét őket könnyedén – gyakorlatilag semmit nem tudtak elvenni ellenfelüktől, ráadásul így a nagy fegyverüknek számító lerohanásokat sem tudták erőltetni. Az első félidővel még elégedettek lehetnek, ott még nagyrészt kontrollálták a játékot, vezettek hét ponttal, de ahogy feljebb kapcsolt a portlandi hátvédpár, úgy maradtak eszköztelenek, így 0–2-vel mennek bele a Jazz elleni back-to-backbe.

A Kings legjobb dobói: Fox 28/9, Hield 21/12, Bogdanovics 16/12
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 35/9, Whiteside 22, McCollum 19/3

Los Angeles Lakers–Utah Jazz 95–86

James a második félidőre már felpörgött. Ezúttal is elég szenvedősre sikerült a Lakers támadójátéka, az első félidőben gyakorlatilag csak Anthony Davis bizonyult komoly fegyvernek, de így is vezetni tudtak, mert közben a Jazz játékát is teljesen elrontották. A fordulás után aztán változtattak a hazaiak, egyrészt alacsonyabb szerkezetet használtak Davisszel centerben, másrészt LeBron James a kezébe vette a dolgokat és az ő feljavulása már önmagában elég volt ahhoz, hogy a LAL eldöntse a meccset – az arany–lilák vezére 23 pontot dobott a második félidőben, végül 32 egységgel, 7 lepattanóval és 10 gólpasszal zárt, bedobálta a nehezeket és „etette" a társakat is, most ő jelentette a különbséget. Davis nem sok kosarat szerzett már ekkor (21 ponttal, 7 lepattanóval, 5 blokkal, 7/17-es mezőnymutatóval zárt) és rajtuk kívül csak a 4/8 triplás Troy Daniels jelentett érdemi veszélyt a gyűrűre, de védekezésben tényleg jól néztek ki, az pedig mindig nagy érték, ha 40% alatti mezőnymutatóval sikerül megnyerni egy rangadót.

Valami nincs rendben a Jazznél. Az előszezonban a védekezés volt kuka, az első bajnokit valahogy sikerült megnyerni, de most a támadójáték omlott teljesen össze, egyelőre nem akar rendeltetésszerűen működni a sokra tartott Utah. Az első félidőben is csak erőlködtek, de akkor még a Lakers sem volt jobb, így közel tudtak maradni, a harmadik negyedben azonban LeBron James átgázolt rajtuk, itt elég hamar húsz pont közelébe kúszott a különbség, úgyhogy a végeredmény már a cseresorokkal alakult ki – a 19 gólpasszra jutó 22 eladott labda elég beszédes adat, nagyon nem találtak fogást a Los Angelesen. Egyedül Donovan Mitchell (24 pont, 7/15 mezőnyből, 10/10 büntető) az, akit nem lehet elővenni, Gobert, Ingles és Conley annál gyengébb volt, Bogdanovicot pedig ezúttal nélkülözniük kellett bokasérülés miatt – következőleg, a Kings ellen több kell, ha nyerni akarnak.

A Lakers legjobb dobói: James 32/3, Davis 21, Daniels 15/12
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 24, Conley 13/3, Mudiay 12/6