NHL: 88 éve nyílt meg a kor csodájának számító torontói csarnok

„Á, itt is van! Tudtam, hogy valahol itt lesz, a húskonzervek meg a sajtmártás között” – magyaráz lelkesen a korábbi Toronto Maple Leafs-csapatkapitány, Wendel Clark, miközben egy harminc centiméter átmérőjű piros pontra mutogat áhítattal egy bevásárlóközpont kellős közepén.

Izgatott öröme első ránézésre legalábbis furcsának tűnhet, pedig nem őrült meg teljesen. Ez a piros pont ugyanis sokkal több egy egyszerű piros „pöttynél”, Kanada-szerte szimbolikus jelentése van: 68 éven keresztül itt volt a város patinás jégkorongcsapata, a Toronto Maple Leafs otthonának, pályájának középpontja.

Na de egy bevásárlóközpontban?!

NAGY PIROS PONT A TORONTÓIAKNAK

Nyolcvannyolc esztendővel ezelőtt, 1931. november 12-én nyitotta meg kapuit a legendás Maple Leaf Gardens, amely húsz évvel ezelőttig, egészen 1999-ig szolgált a patinás Toronto Maple Leafs otthonául.
Az ikonikus épületet csak a jégkorong katedrálisaként emlegették, és a helyről oly sok szép emléket őriznek a torontóiak, s annyira a város és az utcakép részévé vált, hogy azt követően sem hagyták „elkallódni”, hogy a hokicsapat átköltözött az ezredfordulón felhúzott vadonatúj multifunkcionális csarnokába, a Scotiabank Arenába.

Ellenkezőleg, még inkább a köz szolgálatába állították: a történelmi falak között manapság egyebek mellett fitneszterem, stúdiók, különböző sportpályák működnek (köztük a Ryerson Egyetem szabványos jégpályája a 2800 fős lelátójával), egy atlétikai centrum, meg a már említett bevásárlóközpont – amelynek padlóját díszíti a „piros pont”, mementóul az utókor számára.

MEGKERÜLHETETLEN LÉTESÍTMÉNY

A Maple Leaf Gardens az évtizedek alatt együtt lélegzett a várossal: a Toronto 11 Stanley-kupa-győzelmet ünnepelhetett itt, az 1946–1947-es évadban itt játszotta hazai meccseit a BAA-s kosárlabdacsapat, a Toronto Huskies, az azóta befuccsolt labdarúgó-bajnokságban, a North American Soccer League-ben szereplő Toronto Blizzard, de még az egyetlen kanadai NBA-csapat, a Toronto Raptors is itt látta vendégül néhányszor ellenfeleit, amikor otthona, a SkyDome foglalt volt.

Egyéb történelmi léptékű eseményeknek is a Maple Leaf Gardens adott otthont: Elvis Presley 1957. április 2-án adott itt koncertet, 1934-ben itt rendezték az első, nem hivatalos NHL All-Star-gálát (amely a nem sokkal korábban súlyos, karrierje végét jelentő fejsérülést szenvedő torontói kapitány, Ace Bailey megsegítésére jött létre), 1972-ben pedig, a hidegháborús időszak derekán itt csapott össze egymással a kanadai jégkorong-válogatott a „szuper szovjetekkel”, s nyert is 4–1-re.

Mindezek tudatában már érthető, Wendel Clark miért nézte olyan áhítattal azt a bizonyos piros pontot, mint a dicső múlt egy fontos darabkáját. De van még egy lényeges tényező, ami miatt a Maple Leaf Gardens nem egy szokványos létesítmény.

A TULAJDONOS, AKI REMÉNYT ADOTT

A Gardens ugyanis olyan időszakban épült, amikor nem éppen a látványos gigaberuházások jellemezték a kort, hanem a fásultság, a szegénység és a reménytelenség: a két világháború közötti nagy gazdasági világválság kellős közepén, 1931-ben húzták fel.

Az, hogy a Maple Leafs legendás tulajdonosa, Conn Smythe (az ő nevét viseli ma a legértékesebb játékosnak, vagyis az MVP-nek járó NHL-trófea) ebben az időszakban bele mert vágni egy olyan projektbe, amely előre tudhatóan legalább egymillió kanadai dollárt emészt fel (végül öt hónappal később másfél milliónál állt meg), a torontóiaknak erőt és reményt is adott a nélkülözés, az infláció és a munkanélküliség sötét napjaiban.

Conn Smythe egyébként is a kanadai üzleti élet egyik legizgalmasabb, legsokoldalúbb és leginkább nagyra becsült tagjai közé tartozott. A város szülötteként szegény családból származott, végigszolgálta az első világháborút (majd a másodikat is, még saját tüzéregységet is szervezett!), hitt a kemény munkában, ami meg is hozta a gyümölcsét. Az egyik legbőkezűbb támogatója volt a mozgáskorlátozott gyerekeket támogató szervezetnek, és világéletében a sport szerelmese volt: játszott a Torontói Egyetem kanadaifutball-csapatában, a jégkorong mellett pedig rajongott a lovakért és a lóversenyekért is (kétszer nyerte meg Kanada legnagyobb hagyományú és presztízsű derbijét, a The Queen's Plate-et).

A Maple Leaf Gardens építése szimbolikusan 1931. június 4-én éjfélkor kezdődött, öt hónappal később pedig ott állt a 12500 fős ékszerdoboz, Toronto új büszkesége, amely fényt jelentett az éjszakában.
Az ünnepélyes arénaavató a november 12-i, Chicago Blackhawks elleni bajnoki volt, amelyre hivatalosan 13233 néző zsúfolódott össze (ez akkor hokis világrekordnak számított) – hogy aztán a chicagóiak elrontsák a várva várt népünnepélyt, és 2–1-re legyőzzék a Maple Leafst.

Csakhogy a torontói csapatkapitány, Hap Day a meccset megelőző ünnepi nyitóbeszédében megígérte a kiéhezett közönségnek, hogy a csapat az idény végén hazahozza a Stanley-kupát – mondani sem kell, tényleg így lett, a Maple Leafs egyből bajnok lett új otthonában, ezen a néven először...