Győzött Oklahoma Cityben a Heat, ismét parádézott a Toronto

Toronto Raptors–Washington Wizards 140–111

Ismét szárnyalt a Toronto. Legutóbb 130, most 140 pontot termelt a Raptors, Nick Nurse alakulata valósággal lubickol, mióta visszatértek a sérültjei – ezúttal is ellenállhatatlan támadójátékkal aratott sima győzelmet, ráadásul még pihenni is tudtak a játékosok. A 12 ponttal megnyert első negyed után ugyanis végig kézben tartották a meccset a hazaiak, úgyhogy csak a padról beszálló Norman Powell érte el a 30 perces határt, a többiek ennél kevesebbet játszottak. Ennek ellenére többen is remekeltek, Powell (28 pont, 4/9 tripla) mellett Terence Davis (23 pont, 5/7 tripla) is nagyszerűen szállt be a padról, a kezdőben Marc Gasol bombázott be 6/7 hármast, de Lowry, Siakam, Ibaka és Anunoby is tíz pont fölé jutott. A kanadaiak végül 35 gólpasszal, 57 százalékos mezőnymutatóval és 22 bedobott triplával zárták a meccset, ez utóbbival pedig franchise-rekordot állítottak fel – ahogy egyébként a 140 dobott ponttal is, rendes játékidőben még sosem jutottak el idáig. Emellett szereztek 16 labdát is, ami szezoncsúcs számukra, úgyhogy remek játékkal, parádés formában, 27–14-es mérleggel zárták az alapszakasz első felét, ráadásul fél meccsre megközelítették a keleti harmadik Bostont.

Reménytelen Washington. Sorozatban harmadik sima vereségét szenvedte el a Wizards, amely most 28 (!) labdát adott el, ami természetesen negatív szezoncsúcs, ezzel pedig meg is adta a meccs alapját – egyébként is remekül játszott a Raptors, de ennyi ajándékkal még inkább simává tehette a mérkőzést. A fővárosiak minden téren gyengék voltak, Troy Brown Jr. 22 pontja, vagy Isaac Bonga 17 pontos, 10 lepattanós dupla-duplája önmagában nem rossz, de csapatszinten közük sem volt a Torontóhoz, volt olyan pillanat, amikor 33 pontos hátrányban voltak, végig esélytelennek bizonyultak – ők 13–28-cal zárták az alapszakasz első felét, 5.5 meccsre a playofftól.

A Raptors legjobb dobói: Powell 28/12, Davis 23/15, Gasol 20/18
A Wizards legjobb dobói: Brown 22/6, Bonga 17/6, Beal 14/9

Indiana Pacers–Minnesota Timberwolves 116–114

Brogdon kosara döntött. Két napja is csak öt pont volt a csapatok között Minnesotában és ezúttal is szoros meccset vívtak, amelyet ismét Malcolm Brogdon döntött el – akkor az utolsó két percben sorozta meg ellenfelét több dobással, most viszont egy clutch dupla is elég volt tőle a győzelemhez. A hazaiak nem játszottak rosszul, TJ Warren például 28 pontot szórt, csapatszinten 56 százalékkal dobtak, megnyerték a lepattanózást, de mégsem tudták lezárni a találkozót, védekezésben ezúttal hiányzott a stabilitás és bár a mérkőzés túlnyomó részében vezettek, a végén kis híján így is kikaptak. 114–107 után jöttek a faultok és az eladott labdák, a Wolves pedig kiegyenlített és három lehetősége is volt arra, hogy átvegye a vezetést. Ezt viszont nem tette meg, a Pacers pedig köszönte szépen és 18 másodperccel a vége előtt jött Brogdon, akinek nem volt különösebben jó meccse, de ebben a döntő pillanatban előlépett és beverte a mérkőzést megnyerő tempót. A Minnynek volt még egy labdája, de abból sem tudott betalálni, úgyhogy óriási csatában húzta be sorozatban negyedik győzelmét az Indiana, következőleg pedig Denverbe látogat majd.

Towns visszatért. Némileg váratlanul tért vissza az utóbbi 15 meccset kihagyó Karl-Anthony Towns, aki hetek óta „kérdésesként” szerepelt a sérültjelentésekben, most viszont egyszer csak pályára került – ráadásul nem is volt rozsdás, 28 perc alatt 27 ponttal ő lett a Wolves legeredményesebb játékosa. A végjátékban azonban ő is betlizett, a második félidőben egyébként is csak 4/12-t dobott mezőnyből, ebből 0/3 érkezett a záró etapban és bár ő egyenlített két büntetővel 114–114-re, de bő egy perccel a vége előtt volt egy kulcsfontosságú eladott labdája. Mellette a 22 pontos Andrew Wiggins is döntő helyzetben hibázott és Shabazz Napier is rontott el clutch játékokat, összességében négy lövésük is volt arra, hogy megnyerjék a meccset, de egyiket sem tudták kihasználni, így hiába jöttek vissza a hátrányukból, nem mentek vele semmire – zsinórban negyedszer kaptak ki és már csak a Warriorst előzik meg Nyugaton.

A Pacers legjobb dobói: Warren 28/9, Lamb 18, McDermott 13/3, A. Holiday 13/3
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 27/9, Wiggins 22/6, Okogie 15/3

Philadelphia 76ers–Chicago Bulls 100–89

Kellett Korkmaz extrája. Megszenvedett ezért a győzelemért a Philly, a hazaiak nem nagyon találták a ritmust támadásban és az első félidőben összesen 46 pontot tudtak szerezni, úgyhogy ha minimálisan is, de hátrányban voltak. A harmadik negyedben azonban hozzátette a maga extráját Furkan Korkmaz, aki egymaga 4/4 triplát bombázott be ebben az időszakban, amellyel kicsit tűzbe hozta a közönséget és saját csapatát is, a Sixers 35 pontot termelt a játékrész során, meglépett tíz egységgel és onnantól már beosztotta ezt az előnyét. Korkmaz végül 24 pontos karriercsúccsal és 6/9 triplával zárt, ami már csak azért is fontos volt, mert rajta kívül a komplett csapat 3/20-at szenvedett össze távolról. Ben Simmons és Al Horford még nem volt rossz, a kezdőbe kerülő Matisse Thybulle jó védekezése most is nagyon sokat ért, de összességében ezúttal is elég szenvedősre sikerült a játék és Korkmaz volt az X-faktor, aki a különbséget jelentette – ha nem is simán, de csak behúzták a kötelezőt, úgyhogy tartják magukat a keleti élmezőnyben, alig másfél meccsre a Bostontól.

Erőtlen volt a Chicago. Addig tudott vezetni, vagy egálban lenni a Bulls, amíg a Philly is csak szenvedett, ám ahogy Korkmaz kicsit felrázta övéit és bevert pár hármast, már nem tudták tartani a lépést a vendégek – a negyedik negyedben egyszer sem kerültek nyolc pontnál közelebb, végül pocsék játékkal maradtak alul. Zach LaVine azért megint eljutott 20 pont fölé, de ennél több pozitívumot nem nagyon találhatunk náluk, 22 százalékkal tripláztak, összességében 43 százalékkal céloztak mezőnyből, elvesztették a lepattanózást és egyszer sem tudtak igazán felpörögni, lendületbe jönni – ez nem volt egy biztató vereség, ráadásul az utóbbi tíz meccsükből nyolcadszor kaptak ki.

A 76ers legjobb dobói: Korkmaz 24/18, Simmons 20, Horford 20/6
A Bulls legjobb dobói: LaVine 23, White 14/6, Kornet 13/6

Oklahoma City Thunder–Miami Heat 108–115

Fontos idegenbeli siker. Vendégként azért voltak gondjai a keleti második Miaminak ebben a szezonban, az utóbbi öt idegenbeli meccséből négyet is elvesztett, éppen ezért nagyon értékes, hogy most nyerni tudott az egyébként jó csapatnak számító OKC csarnokában. Ezt viszont már elég hamar megalapozta a Spoelstra-legénység, amely 40–26-ra nyerte meg az első negyedet parádés támadójátékának köszönhetően, majd onnantól végig dominálta a találkozót – a nagyszünetben is 14-gyel vezetett és ugyanilyen előnnyel kezdhette az utolsó játékrészt, ahol egyébként 22 pontos fórban is volt már. A végét kicsit elengedte, jött a szokásos Thunder-roham, de hét pontnál közelebb egyszer sem jutottak a hazaiak, a Heat szépen kontrollálta a meccset és korai előnyét végig menedzselni tudta. Egyénileg ismét Kendrick Nunn (22 pont, 3/5 tripla) és Bam Adebayo (21 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz) emelhető ki leginkább, de a kilenc pályára lépő játékos közül heten is kétszámjegyűt dobtak, Meyers Leonard megállt kilencnél, csak James Johnson maradt el ettől – szép játékkal erősítették meg keleti második helyüket, másfél meccsel vezetnek a Boston előtt.

Valamin változtatni kell. Ugyan a szezon korábbi szakaszában több meccset is megnyert nagy hátrányból felállva az OKC, de ahogy arra számítani is lehetett, ez mindig azért nem fog működni – az utóbbi négy meccsükből háromszor 20 pont feletti deficitet szedtek össze Chris Paulék és mindháromszor vállalhatatlan első negyedet futottak, főleg védekezésben, nem véletlen, hogy mindhármat el is veszítették. Most is jött ugyan a rohamuk, de ezúttal nemhogy fordítani, igazán komoly nyomást gyakorolni sem tudtak ellenfelükre, Spoelstra szerint a Miami végig készült is rá, hogy jön majd ez a futás a Thunder részéről – mindig nem hozhatják magukat vert helyzetbe, mert bizony mostanában már nem tudják kiásni magukat belőle. Steven Adams hiánya nyilván számított, Nerlens Noel és Mike Muscala oldotta meg a centerposztot valamennyire, de ezúttal sem védekezésben, sem támadásban nem voltak elég élesek, jobbnak bizonyult náluk a Heat.

A Thunder legjobb dobói: Gallinari 27/21, Gilgeous-Alexander 18/6, Schröder 18/9
A Heat legjobb dobói: Nunn 22/9, Adebayo 21, Butler 14/3, Robinson 14/12

Memphis Grizzlies–Cleveland Cavaliers 113–109

Ez is megvan. Sorozatban hetedik győzelmét húzta be a fiatal Memphis, amely már abszolút favoritként lépett pályára ezen a mérkőzésen, igaz, összesen egy negyedben tudott ennek megfelelni – ott viszont nagyon, a nagyjából egál első félidő után ugyanis a harmadik negyedet 38–20-ra nyerte meg a hazai alakulat. Egyénileg most Dillon Brooks (26 pont, 4/7 tripla) villogott leginkább, de Ja Morant (16 pont, 8 gólpassz, 3 labdaszerzés) és Jonas Valanciunas (8 pont, 18 lepattanó, 4 gólpassz, 4 blokk) is jól csinálta a dolgát, a padról még Brandon Clarke is hozzátett 6/8 jó dobást, 50 százalékkal céloztak csapatszinten és kiosztottak 32 gólpasszt, úgyhogy nagyjából a helyükön voltak a dolgok. A záró etapban voltak már 21 pontos előnyben is, a végén azonban nagyon kiengedtek és a Cavs egy méretes futással 113–109-ig zárkózott úgy, hogy még bőven volt idő arra, hogy megforduljon a meccs – clutch helyzetben azonban egy-két jó védekezést még bemutatott a Memphis, ezzel pedig behúzta a győzelmet. Ezzel jelenleg a Grizzliesé a liga leghosszabb aktív sikerszériája, a kilencedik Spurs előtt már két meccs az előnye és elkezdett közeledni a hetedik OKC-hez…

Thompson előzött, majd kiállíttatta magát. Tristan Thompson megelőzte a franchise örökranglistáján Brad Daughertyt és fellépett a harmadik helyre a megszerzett lepattanókat tekintve, majd a harmadik negyedben furcsa helyzetben kiállíttatta magát: büntetőzhetett, de Jae Crowder átsétált előtte, ő pedig megütötte ellenfele hátsóját – a játékvezetők itt úgy ítélték meg, hogy ez nem mehet tovább és technikait adtak neki. Ez pedig kiállítást ért, hiszen korábban éppen egymással akadtak már össze, amiért páros technikait kaptak, Thompson viszont azt mondta a meccs után, hogy fellebbezni fog az ügyben, hiszen nem történt semmi – Crowderrel korábban csapattársak voltak, ez a "pacsi" inkább ennek szólt, a játékvezetők pedig talán elfelejtették a múltjukat. Ezen kívül más érdekesség nem nagyon történt a Clevelanddel, az első félidőben még egálban voltak a vendégek, aztán a fordulás után szétestek és elúszott a meccsük, bár mondjuk a 28 pontos, 6 gólpasszos Collin Sextont és a padról hatékony játékkal beszálló Nance-McKinnie párost érdemes megemlíteni – a végén Kevin Love büntetői hozták közel a csapatot, ám éppen ő rontott el két triplát az utolsó percben, amellyel elúszott a maradék esélyük.

A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 26/12, Morant 16, Clarke 15/3
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 28/9, Love 19, Nance Jr. 16/6

San Antonio Spurs–Atlanta Hawks 120–121

A Hawks ütött utoljára. Mindkét csapatnak voltak futásai ezen a mérkőzésen, de a harmadik negyedben úgy tűnt, hogy a Spurs végzetes ütést vitt be azzal, hogy 41–21-re megnyerte a játékrészt – az Atlanta azonban másképp gondolta és a végén bemutatott még egy óriási rohamot. A vendégek 14 pontos hátrányt dolgoztak le a záró etapban, Trae Young egymaga 12-t dobott ekkor, de Reddish és Huerter is hozzátette a magáét és szép fokozatosan eltüntették ezt a különbséget, majd hat másodperccel a vége előtt Huerter vágott be egy saroktriplát, amely a győzelmet jelentette számukra – ezzel állították be a végeredményt, DeRozan válasza már kimaradt a túloldalon. Ez a siker pedig nem csak azért értékes a Hawks számára, mert nagy hátrányból nyertek idegenben, hanem mert konkrétan San Antonióban tudták ezt megtenni: 1997 óta nem tudtak győzni a Spurs vendégeként, sorozatban 21-szer kellett innen vesztesen távozniuk, úgyhogy rendkívül hosszú szériát törtek meg.

Elrontotta a Spurs. A harmadik negyedben alig négy perc alatt egy 22–3-at (!) futott a San Antonio, amellyel a kezébe vette a mérkőzést és onnan meg kellett volna már oldania a feladatot – ezen az estén azonban mindkét csapat megmutatta a jó és a rossz arcát is, a Spurs sem végzett még a fordulatokkal. A végén hibát hibára halmoztak a hazaiak, Gregg Popovich is ezt emelte ki, szerinte ennyi nem férhet bele szoros helyzetben, ráadásul egy perccel az órán a 30 pontos LaMarcus Aldridge ki is pontozódott, ami szintén nem segített nekik – egyébként Popovich azt mondta, hogy a terv rendben volt, csak nem sikerült végrehajtani...

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 30/3, DeRozan 25, Mills 15/9
A Hawks legjobb dobói: Young 31/18, Reddish 22, Collins 18/3, Huerter 18/12

Dallas Mavericks–Portland Trail Blazers 120–112

Doncic villogott, de segítséget is kapott. Újabb remek mérkőzést játszott a Dallas szupersztárja, Luka Doncic, aki ezúttal meg sem állt 35 pontig, amelybe ráadásul karriercsúcsot jelentő nyolc triplát is beleszorított – volt még 8 lepattanója és 7 gólpassza, ismét klasszisteljesítményt nyújtott. Az ő jó játéka mellett viszont most a társak is hozták, amit kellett, dacára annak, hogy Kristaps Porzingisre ezúttal sem számíthattak: Tim Hardaway Jr. (29 pont, 5/8 tripla) és a padról beszálló Seth Curry (16 pont, 3 gólpassz) is felnőtt a feladathoz, rajtuk kívül pedig még Brunson és Kleber is elérte a tízpontos határt – csapatszinten húsz darab triplát küldtek a gyűrűbe, a tűzerőre nem lehetett panasz. Az első félidei 72 dobott pontjukkal megalapozták a sikerüket és bár a fordulás után visszavettek, de igazán nem forgott veszélyben a győzelmük, végig ők jártak előrébb és ha nem is simán, de azért egyértelműen húzták be a meccset – zsinórban negyedszer nyertek, úgyhogy utolérték a Houstont.

McCollum megsérült. Alig 12 percet tölthetett parketten a Blazers hátvédje, CJ McCollum ugyanis bokasérülést szenvedett és nem térhetett már vissza a pályára – az ő játéka nagyon hiányzott a vendégeknek, mert senki nem tudott fellépni a helyére. Egyébként Damian Lillard (34 pont, 10 gólpassz), Hassan Whiteside (21 pont, 18 lepattanó, 5 blokk, 9/10 mezőnyből) és Carmelo Anthony (22 pont, 8/16 mezőnyből) is igyekezett, mindhárman kiváló mérkőzést játszottak, de rajtuk kívül csak Kent Bazemore tudott hét pont fölé jutni, ők mindössze 30%-kal tripláztak és a lepattanózást is elvesztették – nem voltak messze, sokáig partiban voltak, de egy kevéssel „rövidnek” bizonyultak. A végén egyébként hat pontra közelítettek és úgy tűnt, hogy lehet bennük még egy roham, de aztán sorozatban öt dobást hibáztak el az utolsó három percben, úgyhogy nagyon azért nem ijesztettek rá a Dallasra – továbbra sem állnak jól, jelenleg 2.5 meccs a hátrányuk a nyugati nyolcadik Memphishez képest.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 35/24, Hardaway Jr. 29/15, Curry 16/9
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 34/9, Anthony 22/3, Whiteside 21