Négy mérkőzés után is őrzi hibátlan mérlegét a Portland Trail Blazers az észak-amerikai profi kosárlabdaligában (NBA), hiszen hazai pályán 135–110-re megverte a Denver Nuggetset. Első diadalát aratta a Utah Jazzt legyőző Houston Rockets és az Indiana Pacerst felülmúló Philadelphia 76ers is. A legutóbbi döntős Boston Celtics kikapott a Chicago Bulls vendégeként, míg a Brooklyn Netsben bár Kevin Durant és Kyrie Irving 37 pontot szórt, ez sem volt elegendő a Memphis elleni sikerhez, hiszen a Grizzliesnél Desmond Bane és Ja Morant is 38 ponttal zárt.
Ja Morant és Desmond Bane vezérletével a Memphis legyőzte a Brooklynt (Fotó: Getty Images)
Ja Morant és Desmond Bane vezérletével a Memphis legyőzte a Brooklynt (Fotó: Getty Images)
Philadelphia 76ers–Indiana Pacers 120–106
Megtört a jég. A 0–3-as rajt után ezúttal nyugodt tudott maradni a Sixers, a hazaiaknál hat játékos dobott triplát a tíz ponttal megnyert első negyedben, a másodikban szintén nagyon türelmesen és hatékonyan támadtak, így vezettek 19 egységgel, a folytatásban pedig már csak ezt kellett beosztaniuk – így is tettek, végig tisztes távolságban tartották a Pacerst és nem forgott veszélyben a sikerük. James Harden (29 pont, 9 lepattanó, 11 gólpassz, 5/10 tripla) tarthatatlan volt és kiválóan mozgatta csapatát, Joel Embiid is hatékonyan dolgozott a sok duplázás ellenére (28 perc, 26 pont, 8/13 mezőnyből, 9/9 büntető, 3 blokk), Tobias Harris 18 pontig, 8 lepattanóig és 4/10 tripláig jutott, megvolt a ritmusuk – ugyan Tyrese Maxey most kevesebb vizet zavart, de csapatszinten 19 hármast süllyesztettek el és kérdés nélkül arattak győzelmet. A Pacersnél négyen is 17–19 pontot dobtak, Tyrese Haliburton volt a főkolompos (19 pont, 6 lepattanó, 10 gólpassz), de nem voltak egy súlycsoportban ellenfelükkel – a második félidőben a remek támadólepattanózásnak köszönhetően már nem nyílt tovább az olló, de jelentősen közelíteni sem tudtak. Ezzel ők elszenvedték harmadik vereségüket, a Sixers pedig végre megtörte a jeget és behúzta idei első sikerét.
A 76ers legjobb dobói: Harden 29/15, Embiid 26/3, Harris 18/12 A Pacers legjobb dobói: Haliburton 19/9, Hield 18/9, Smith 17/6, Mathurin 17/3
FINAL SCORE THREAD
The @sixers picked up the win at home behind a strong night from James Harden!
Visszavágott a Raptors. Két napja ugyanitt találkoztak a felek és akkor a Miami tudott nyerni, amire most is megvolt az esélye, de a negyedik negyedet ezúttal abszolút uralni tudta a Toronto. A kanadaiak kezdtek jobban, a nagyszünetben öt ponttal előrébb jártak, de a harmadik játékrészben a lovak közé csapott és fordított a Miami, volt nyolc egység is a floridaiak előnye. A záró etap viszont újabb fordulatot hozott: 27–14-re nyerte azt a Raptors, a Heat támadójátéka teljesen szétesett, a Toronto egy 15–2-es futással öt perccel a vége előtt visszavette a vezetést, ezt pedig már nem is adta ki a kezéből. Az utolsó percben Pascal Siakam, majd Gary Trent Jr. clutch dobása is kellett ahhoz, hogy ez így maradjon, utóbbi 22 másodpercnél bevert egy visszalépős triplát, amivel 90–96-ra módosította az állást, és ez volt a döntő ütés – a Miami erre már nem tudott válaszolni, Max Strus triplája kimaradt, így fontos győzelmet aratott a Scottie Barnest nélkülöző vendégcsapat. A negyedik negyed krónikájához hozzátartozik, hogy olyan sokáig nem állt meg a játék és annyira nem volt elégethető időkérése Erik Spoelstrának, hogy hihetetlen módon percekig nem tudta visszacserélni a parkettre Jimmy Butlert, más erőfeszítést (faultot pl.) pedig nem követett el ennek érdekében – így viszont a meccsükbe kerülő játékrészben nem egészen négy percet játszott csak a Heat legjobb játékosa. A kanadaiak ezzel 2–2-re állnak úgy, hogy a Cavs, a Nets és kétszer a Heat volt eddig az ellenfelük, de azt is emeljük ki, hogy ez a nyolc pont volt az eddigi legnagyobb különbség a Raptors meccsein bármelyik irányba.
Triplák és leindítások. Ez a két faktor volt igazán döntő, a gyorsindításokból szerzett pontok terén 27–13-ra nyert a Toronto úgy, hogy ugyanannyi labdát adtak el a felek, egyszerűen figyelmetlen volt a Miami a lepattanók után, a vendégek pedig nagyon erőltették és jól is csinálták a lerohanást. Ezen felül a Toronto 14/32-vel (43,8%), a Heat pedig csak 8/34-gyel (23,5%) triplázott, a negyedik negyedben ötször köszönt be távolról Nick Nurse alakulata, ez is olyan szegmenssé vált, amelyben jelentős különbség alakult ki. Egyénileg Fred VanVleet (24 pont, 9 gólpassz, 4/6 tripla), Pascal Siakam (23–9–6), a 18 pontos Gary Trent Jr. és a padról beszállva pusztító munkát végző, 10 pontja mellett 22 lepattanót megszerző Precious Achiuwa is dicsérhető, míg a Heatnél Jimmy Butler (26–8–4) és Tyler Herro (22 pont, 15 lepattanó) emelhető ki – Kyle Lowry és a kispad viszont borzasztó volt, a csapatszintű 35%-os mezőnymutatóból pedig csak azért nem lett nagyobb verés, mert a Raptors is 40 alatt maradt.
A Heat legjobb dobói: Butler 26/6, Herro 22/6, Adebayo 14 A Raptors legjobb dobói: VanVleet 24/12, Siakam 23/6, Trent Jr. 18/12
New York Knicks–Orlando Magic 115–102
Működik a New York. Tom Thibodeau egyik idei ötlete az, hogy a Knicksnek erőltetnie kell a tempót és sokkal gyorsabban kell játszania a tavalyinál, ez pedig egyelőre ül – a játékosok is élvezik a rohanást, hogy azonnal indulhatnak a lepattanók után, de türelmesen és önzetlenül fejezik be az akciókat. Emiatt a hivatalos fastbreak-pontoknál csak nyolcat tüntettek fel a nevük mellett, de ennél jóval több gyors, lendületes támadást vezettek, félpályán is sokkal kevesebb volt a toporgás, járt a labda, mindenki mozgott, működött a gépezet. A tripláik ugyan nem ültek (30% alatt maradtak), és egyelőre nem tisztult le teljesen a játékuk az idény harmadik meccsén, de az irány, a motiváció és a lelkesedés világos, a győzelmet pedig sikerült is kipipálniuk. Sokáig szoros volt a mérkőzés, de a harmadik negyedben volt egy 15–4-es futásuk, amellyel meg tudtak lépni és onnantól már beosztották az előnyüket – egyszer jött vissza hat pontra a Magic, de arra rögtön egy 2+1-gyel válaszolt Jalen Brunson, így stabilizálta a helyzetet. Az irányító egyébként 21 ponttal és 6 gólpasszal zárt, Julius Randle 25 ponttal és 12 lepattanóval dupla-duplázott, RJ Barrett egy 20-ast tett a közösbe, de Mitchell Robinsonra (6/7 mezőnyből, 5 támadópattanó, 3 blokk) sem lehetett panasz – eddig jól néznek ki, 2–1 a mérlegük, legközelebb a Hornets ellen bizonyíthatnak.
Meg kell tanulni nyerni. Ezzel a vereséggel már 0–4-re áll idén a Magic, de eddig egyik meccsen sem játszott igazán alárendelt szerepet és nem volt esélytelen a gárda, fel-felcsillant a győzelem reménye – viszont nem tudott 48 percig koncentrált maradni a társaság, mindig jött egy olyan leolvadás, mint ami most is bekövetkezett a harmadik negyedben. Az 1/1-es újonc, Paolo Banchero most is remekelt (21 pont, 11 kiharcolt büntető, eddig mind a négy NBA-meccsén elérte a 20 pontos határt), Bol Bol 19 ponttal karriercsúcsot termelt, Wendell Carter Jr. 17 ponttal és 11 lepattanóval dupla-duplázott, de ezúttal a periméterről hiányzott némi plusz, a hátvédekben nem volt elég fantázia és tűzerő, így pocsék triplázással szenvedtek újabb vereséget. Banchero is elmondta, hogy nincsenek messze, de ki kell javítaniuk az apróságokat, legközelebb szerdán, Clevelandben próbálkozhatnak meg a bravúrral.
A Knicks legjobb dobói: Randle 25/6, Brunson 21/6, Barrett 20/9 A Magic legjobb dobói: Banchero 21, Bol 19/3, Carter Jr. 17/6
Chicago Bulls–Boston Celtics 120–102
A gigahullámok meccsét nyerte meg a Bulls. Úgy kezdődött a találkozó, hogy kiütéses bostoni győzelmet látunk majd, hiszen a vendégeknél Jayson Tatum szenzációsan nyitott és egymaga 15 pontot dobott az első negyedben, csapata pedig villámgyorsan 19 egységnyi előnybe került 35–16-nál. A Chicago azonban még ebben a játékrészben összeszedte magát, visszajött tízen belülre egy 14–4-es sorozatta, a második negyedben pedig földbe döngölte ellenfelét: 35–15-re nyerte ezt a 12 percet a gárda, és 11 ponttal vezetett a nagyszünetben úgy, hogy volt már közte 16 is a javára. A harmadik játékrészben megint rohamozott a Celtics, egy még a szünet előtt elindított 17–4-gyel visszajött szinte egálra, de a Bulls válaszolni tudott és egy 15–2-vel végleg lerázta magáról ellenfelét. A Boston újonc vezetőedzője, Joe Mazzulla olyan hevesen reklamált ezen a ponton, hogy két technikaival kiállították, onnantól Damon Stoudamire meccselt, de többször nem tudtak már igazán közel kerülni – a két középső negyedet összességében 70–40-re nyerte meg a Chicago, így végül váratlanul sima győzelmet aratott, amivel 2–2-re javította a mérlegét, a Celtics pedig elszenvedte idei első vereségét.
Csak távolról működött a Boston. A vendégek 18 triplát bombáztak be a meccs során, de végül igazából ez volt az egyetlen fegyverük, amellyel veszélyt tudtak okozni: a festékben simán kikaptak, a lepattanózást elvesztették, a jó triplázással együtt is csak 37%-kal céloztak mezőnyből és 29–12 volt a kiharcolt büntetők aránya a Chicago javára. A Bulls közben 48%-kal mezőnyözött, egyénileg pedig DeMar DeRozan (25 pont, 5 lepattanó, 5 gólpassz), Ayo Dosunmu (22 pont, 9/10 mezőnyből, 4/4 tripla) és Nik Vucsevics (18 pont, 23 lepattanó, ebből 10 támadó, 5 gólpassz) mellett a 19 pontos Zach LaVine is tette a dolgát – a Bostonnál Jayson Tatum (26-8-5, 4/8 tripla) igyekezett, de csapatszinten most kicsit lefulladtak a parádés rajt után, pár nap pihenőt követően Clevelandben javíthatnak.
A Bulls legjobb dobói: DeRozan 25, Dosunmu 22/12, LaVine 19/9 A Celtics legjobb dobói: Tatum 26/12, Brown 21/6, Brogdon 12/6
Houston Rockets–Utah Jazz 114–108
Az első vereség. A 3–0-val kezdő Jazz egy back-to-back második felén, hosszabbításból érkezett meg erre a mérkőzésre, ezt pedig tökéletesen használta ki a Houston: folyamatos mozgással végig futtatták a vendégeket, akik nem is tudtak eredményesen védekezni faultok nélkül, rengeteg személyi hibát ütöttek és nem tudtak úrrá lenni a fáradtságukon. Will Hardy vezetőedző szerint le a kalappal a Rockets előtt a jól kitalált és végrehajtott stratégia miatt, a hazaiak játékosa, Kevin Porter Jr. be is vallotta, hogy az ellenfél elgyötörtségére alapoztak, ez pedig végül győzelmet is ért számukra. A Utah oldalán egyénileg nem volt senki, aki egy kis pluszt tett volna hozzá, az este nagy részében hátrányban volt, és bár nem szakadt le nagyon, de ez is sokat kivett a játékosokból. A végén azért az utolsó tartalékaikat is felégetve 108–108-nál, másfél perccel a vége előtt kiegyenlítettek, de a Houston nyugodt tudott maradni, Eric Gordon azonnal válaszolt egy clutch dobással, majd az utolsó fél percben az 1/3-as újonc, Jabari Smith Jr. 4/4 büntetőt küldött a gyűrűbe: a Utah elszenvedte első vereségét, a Rockets pedig megszerezte idei első győzelmét.
Jó volt a Houston. A hazaiaknál Kevin Porter Jr. (26 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz, 10 pontos első negyed) és Jalen Green (25 pont, 4/8 tripla) egyszerre játszott jól, ami jó recept lehet a győzelmekre a későbbiekben, ráadásul most az említett Smith Jr. (21 pont, 9 lepattanó, 3 blokk) is sokat tett hozzá. Ugyan a többiek egyénileg nem villogtak, de csapatként sikerült 32 büntetőt kiharcolniuk és 20 eladott labdába belekergetni a Jazzt, így végig vezettek, bár tíz pontnál nagyobb előnyük egyszer sem volt – a végén ráadásul azt is bizonyították, hogy nem pánikolnak az ellenfél nyomására, higgadtan meg tudták oldani a feladatot, lezárni a meccset és győzelemre váltani a munkát. Stephen Silas vezetőedző elégedetten értékelt, szerinte az első győzelem is kellett már, de még fontosabb az, hogy milyen érett játékkal szerezték azt meg, erre lehet építeni a folytatásban.
A Rockets legjobb dobói: Porter Jr. 26/3, Green 25/12, Smith Jr. 21/9 A Jazz legjobb dobói: Clarkson 17/6, Markkanen 14, Olynyk 13/6, Vanderbilt 13, Fontecchio 13/9
Jalen Green and Kevin Porter Jr. combined for a big night and a Rockets win.
Amikor két 37 pontos teljesítmény csak a második helyre jó. Ha azt mondjuk, hogy Kevin Durant és Kyrie Irving is 37–37 pontot dob ugyanazon a meccsen, előbbi 14/20-as, utóbbi pedig 14/24-es mezőnymutatóval, tehát kiemelkedő hatékonysággal, ketten együtt bedobnak 15/17 büntetőt, leszednek 13 lepattanót, kiosztanak 9 gólpasszt és csak négy labdát adnak el, akkor jó eséllyel ennyi információból azt mondjuk, hogy biztosan nyert a Brooklyn, méghozzá valószínűleg simán. Most nem ez történt, a Memphis ugyanis hozta a maga sztárduóját, akik még ezt az egyébként elképesztő Durant–Irving párost is túlragyogták: Ja Morant és Desmond Bane 38–38 pontig jutott, Morant 12/22-t dobott mezőnyből, 4/6-ot távolról, 10/11-et a vonalról, leszedett 8 lepattanót és kiosztott 7 gólpasszt, míg Bane 14/21-es mezőnyözésébe 8/11 tripla fért bele és neki is kiesett a kezéből 7 assziszt. Ugyan a pontszerzésből más nem nagyon vette, vehette ki a részét egyik oldalon sem, de ez a dupla duett egészen elképesztő csatát eredményezett – amelyet ezúttal a Memphis nyert meg.
Több volt a Grizzliesben. Az első félidőben már látszott, hogy mindkét csapat komolyan veszi a helyzetet, több technikait is kiosztottak a játékvezetők, megvolt a rangadóhoz méltó feszültség, de ott egyik fél sem tudott kétszámjegyű előnyt kialakítani – az első negyed után a Grizzlies, a nagyszünetben pedig a Nets vezetett öt ponttal. A harmadik játékrészben aztán emelkedtek a tétek, a Memphis pedig az etap elején egy 17–2-es futással meglógott ellenfele elől és végül 45–28-ra nyerte meg ezt a negyedet. Ugyan a Brooklynnál Kevin Durant egymaga 17 egységet termelt ekkor, de ez még arra sem volt elég, hogy partiban maradjanak, itt úszott el a győzelmi esélyük, a Grizzlies Bane extrájával (19 pont ebben a negyedben) állva hagyta őket és a folytatásban már nem remegett meg, többször nem kerültek igazán veszélyes közelségbe a vendégek. Durant ugyan mérföldkőhöz ért, mert megelőzte Alex English-t és feljött az NBA örök pontlistájának 20. helyére, de így sem lehetett elégedett, egyelőre 1–2-vel áll a Nets, Ben Simmons megint kipontozódott és megint majdnem annyi eladott labdája volt, mint pontja, van még min dolgozniuk.
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 38/12, Bane 38/24, Aldama 17/6 A Nets legjobb dobói: Durant 37/3, Irving 37/6, Claxton 16
Megszépített kiütés. A végeredmény nem ezt mutatja, de a Spurs földbe döngölte ellenfelét és olyan simán lépett át rajta, amennyire simán csak lehet – a fáradtabb, back-to-backből érkező Minnesotának minimális esélye sem volt, az a csoda, hogy a negyedik negyedben a végeredményt vállalhatóra kozmetikázta a totális megsemmisítésből. A San Antonio már az első negyedet 11 ponttal nyerte, a másodikban vezetett kereken hússzal, a harmadik etapban pedig végleg átgázolt a Wolveson, így 35 pont is volt a felek között – ebből mentett 106–115-re a Minny, ezért jár a taps a hazaiaknak. Egyébként Gregg Popovich elégedetten dőlhetett hátra, mint mondta, csapata jó döntéseket hozva, kemény, agresszív, energikus játékot bemutatva nyert, hatan is kétszámjegyű ponttermést értek el náluk, Jakob Pöltl mély dupla-duplát szállított, Devin Vassell pedig 23–9–7-tel egy tripla-dupla felé közelített. A jó védekezés és a tudatos, kitalált játék meghozta a gyümölcsét, ugyan sokan tankcsapatnak tartották őket, de egyelőre 3–1 a mérlegük úgy, hogy öt meccsből négyszer is idegenben játszottak.
Nem kifogás. Karl-Anthony Towns szerint akár kihívás, akár nem, de a back-to-back nem lehet magyarázat erre az erőtlen, langyos teljesítményre – őket azért fizetik, hogy ilyen meccseken hozzanak eredményt, nem ők készítik a menetrendet, de nekik kell belőle kihozniuk a legtöbbet. Anthony Edwards magára vállalta a vereséget, szerinte ő volt abszolút erőtlen, és ez jelentette a fő gondot, Chris Finch vezetőedző pedig azt emelte ki, hogy nem gondolkodtak – az első és a harmadik negyed elején is volt egymás után 3–3 olyan labdabirtoklásuk, amikor egyet vagy egyet sem passzoltak, mindegyikből átrohant rajtuk a Spurs, ezek nem férhetnek bele. A felzárkózás ellenére természetesen abszolút elégedetlen volt a játékok végrehajtásával és a fegyelemmel, de két nap múlva jöhet a visszavágó ugyanígy a San Antonio ellen ugyanebben a csarnokban, ott javíthatnak. A Timberwolves legjobb dobói: Towns 27/6, Russell 25/9, Nowell 13/3 A Spurs legjobb dobói: Vassell 23/15, Johnson 18/3, Sochan 14, Pöltl 14
Portland Trail Blazers–Denver Nuggets 135–110
Milyen back-to-back? A Blazers előző este még Los Angelesben nyert meg egy kiélezett végjátékot a Lakers ellen, de maximum a meccs elején érződött ebből bármi is, amikor az első negyedet még elbukta a csapat és 13 pontos hátrányt szedett össze. Ezt követően viszont felszívta magát és megsemmisítestte a Denvert: a harmadik negyedben 44 (!) pontot dobott Chauncey Billups alakulata, a teljes második félidőt pedig 80–49-re (!) nyerte meg. Damian Lillard ismét hozta magát (31 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz, 4/7 tripla), Anfernee Simons is felnőtt mellé (29 pont, 5 gólpassz, 7/12 tripla), de a 21 pontos Jerami Grant és a 13–12–6-ot hozó Jusuf Nurkic is dicséretet érdemel, illetve a kispadról is érkezett segítség. Az 58%-os mezőnymutató, a 46%-os triplázás és az alig 10 eladott labda így együtt különösen szép, ráadásul 31–14-re nyerték a kiharcolt büntetők csatáját is és 26 pontot dobtak leindításból – nem hogy nem voltak fáradtak, hanem bennük volt extra energia a második félidőben, míg a Nuggets atomjaira hullott. Egyébként az említett harmadik negyedben Simons egymaga 22 pontot és 6 triplát jegyzett, ő törte meg az ellenállást, így negyedik meccsét is megnyerte a gárda, 4–0-val pedig utoljára 1999-ben rajtolt.
Ki látta Jokicsot? Egy félidő volt most a Denverben, addig tudta tartani a hamar megszerzett előnyét Michael Malone alakulata, a nagyszünet után viszont fel sem ismerhettük a gárdát. Ebben vastagon benne volt az is, hogy Nikola Jokics eltűnt: a center faultproblémákba ütközött, de dobni akkor sem nagyon tudott, amikor a pályán volt, végül négy mezőnykísérlettel, 9 ponttal, 9 lepattanóval és 9 gólpasszal zárta az estét, pedig nagyon kellettek volna az ő kosarai is. Jamal Murray sem tudott segíteni, ő 3/12-t szenvedett össze mezőnyből 1 gólpassz mellett, így pedig például Caldwell-Pope sem nagyon került jó helyzetbe – Aaron Gordon (26 pont, 12/16 mezőnyből) és Michael Porter Jr. (18 pont, 4/8 tripla) igyekezett, de egy ilyen Portland ellen ez most semmire sem volt elég. A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 31/12, Simons 29/21, Grant 21/3 A Nuggets legjobb dobói: Gordon 26, Porter Jr. 18/12, Hyland 15/12
Anfernee Simons just went inferno for the Blazers in Q3:
