Clevelandben is nyert, már keleti harmadik a Brooklyn

Cleveland Cavaliers–Brooklyn Nets 117–125

Kontrollálta az eseményeket a Nets. A keleti rangadót végül meglehetősen simán nyerte meg a vendégcsapat, amely ezzel sorozatban kilencedik, összességében pedig tizennégyből tizenharmadik győzelmét aratta, ráadásul a közvetlen rivális idegenbeli legyőzésével meg is előzte a Cavalierst a tabellán és feljött a konferencia harmadik helyére. A vendégek már az első negyedben megadták az alaphangot, ritmusos, lendületes támadójátékkal és jó dobóformával nyitottak, közben Ben Simmons vezetésével semlegesítették Donovan Mitchellt, így már ezt a játékrészt 12 ponttal nyerték, majd a második negyed végén Kyrie Irving három perc alatt négy triplát szórt be, és 64–49-re, 15 egységgel vezettek a nagyszünetben. A Cavs innen megpróbált visszajönni, de mindenre tudott válaszolni a Brooklyn, és akkor is időben állította el a vérzést, amikor a záró etapban Darius Garland megvadulásával négy egységnyire közelítettek az ohióiak. Ott Nic Claxton kiosztott egy clutch blokkot, Irving bedobott két büntetőt, és többször nem tudott már veszélyeztetni a Cleveland, így összességében lemenedzselte az estét Jacque Vaughn csapata. Kevin Durant (32 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz, 5/8 tripla) és Kyrie Irving (32 pont, 5 gólpassz, 7/11 tripla) szokásos remeklése mellett 23 ponttal, 8 lepattanóval és 2 labdaszerzéssel szállt be a kispadról TJ Warren, kivette a részét a mezőnymunkából Simmons, O'Neale és Vatanabe is, Claxtont pedig már említettük – 57 százalékos mezőnymutatóval és 60 százalékos triplázással zártak, ellenállhatatlanul menetelnek előre.

Csak Garland kevés volt. Darius Garland megpróbálta egyedül megmenteni a Clevelandet, a negyedik negyedben egymaga 18 pontot dobott, és összességében egészen elképesztő 46 pontos performanszt rakott le az asztalra – 14/20 dobása, közte 5/7 triplája a gyűrűben landolt, ehhez hozzátett 13/15 büntetőt, ráadásul kiosztott 8 gólpasszt is. Az ő fenomenális teljesítménye azonban nem lett elég, Donovan Mitchell 5/16-os mezőnymutatóval erőlködött össze 15 pontot, az Allen, Mobley párosnak nem volt haszna támadásban, ráadásul a ligaelit védekezésük is összeomlott a Nets játékával szemben – Mitchell szerint olyan jó dobókkal rendelkeznek Duranték, hogy ezt most nem tudták lekezelni, de javulni fognak, és javulniuk is kell a folytatásban.

A Cavaliers legjobb dobói: Garland 46/15, Mitchell 15/9, Mobley 12
A Nets legjobb dobói: Durant 32/15, Irving 32/21, Warren 23/6

Detroit Pistons–Los Angeles Clippers 131–142 – hosszabbítás után

Őrült fordítással nyert a Clippers. Már úgy tűnt, hogy elrontotta ezt a mérkőzést a jóval esélyesebbnek tartott Los Angeles, mert bár a nagyszünetben még a vendégek vezettek, de a második félidő a Detroité volt, és három és fél perccel a vége előtt 14 ponttal, 126–112-re vezetett a vendéglátó. Hogy ezen a ponton Tyronn Lue is feladta-e az estét vagy pont hogy megtalálta az ideális ötösét, ezt mindenki döntse el maga, a tény az, hogy itt leszedte a pályáról a kezdőket, és felrakta a Coffey, Mann, Powell, Batum, Brown ötöst, ami teljesen érthetetlen módon 16–2-re megnyerte az utolsó három percet. Mann öt másodperccel a vége előtt kiegyenlített és ezzel hosszabbításra mentett, közben Lue pedig azért elkezdte visszaküldeni a kezdőket, de George például egy kihagyott büntetővel tett azért ismét, hogy mégse nyerjenek a rendes játékidőben. A ráadásban viszont már nem volt pardon, 131–131 után 11–0-ra nyerte az utolsó négy percet a Clippers, George hat ponttal és két gólpasszal húzta a társaságot, így hihetetlen fordítással, de végül kipipálta a kötelezőnek számító győzelmet Lue együttese. A rendes játékidő utolsó három percét és a hosszabbítást összességében 30–5-re húzta be a gárda, és az elmúlt 25 évben a harmadik olyan csapattá vált, amely legalább 14 pontos hátrányból meccset nyert az utolsó három percben. A Pistonsnál Dwane Casey azzal elégedett volt, ahogy eljutottak 126–112-ig, erre koncentrált a meccs utáni értékelésénél, majd hozzátette, hogy meg kell tanulniuk nyerni, még fiatalok és rutintalanok - illetve amikor a Clippers lekapta a kezdőit, elhitték, hogy vége van, pedig dehogy volt... Lue a feljavuló védekezést dicsérte Los Angeles-i oldalon, és fejet hajtott a cserék élessége előtt, ezzel a győzelemmel pedig már megelőzték a Sunst és ott vannak a nyugati negyedik helyen.

A Pistons legjobb dobói: Bogdanovic 23/3, Stewart 21/9, Hayes 18/12
A Clippers legjobb dobói: George 32/6, Kennard 18/12, Morris 16/9, Powell 16/6, Wall 16/12

Miami Heat–Minnesota Timberwolves 113–110

Kiszenvedte a Miami. Butler és Adebayo (meg Dedmon) nélkül, ismét tartalékosan lépett pályára a Heat, amelyben ráadásul Tyler Herro 0/8 triplát, Caleb Martin pedig 3/12-es mezőnymutatót hozott össze a kezdőben, ezek ismeretében meglepetés, hogy mégis nyerni tudott Erik Spoelstra csapata. A kulcs a labdaszerzésekben rejlik: a Wolves 22-szer adta el a játékszert, amiből a Miami kilencet lopott el, a hazaiak pedig csak tíz alkalommal adták el a labdát - ehhez jött az öttel több támadópattanó, és ennyivel több labdabirtoklásból végül csak kibrusztolta a győzelmet a társaság. Ehhez Max Strus (5/10 tripla) és Kyle Lowry (18 pont, 9 gólpassz, 0 eladott labda) jó játéka mellett nagyon kellettek a Robinsonok is, Duncan 3/5 fontos hármassal, Orlando pedig 15 ponttal, 7 támadópattanóval és 4 gólpasszal szállt be a kispadról. A nem túl magas színvonalú találkozó nagyobb részében vezetni is tudtak Jovicsék, volt 12 pont is az előnyük, majd a hajrában ugyan visszajött három pontra a Wolves, de nem volt benne elég tűzerő ahhoz, hogy fordítani tudjon, ez volt most a maximum a vendégek számára – igaz, ehhez kellett egy dudaszós Herro-dobás is, amit elsőre triplának adtak, aztán kettes lett belőle. A floridaiak ezzel újra 50 százalékon állnak, holnap a gyenge formában lévő Lakerst fogadják.

Túl sokat hibázott a Wolves. A fentiekből is kiderül, hogy mi volt a Minnesota problémája, összesen 23-mal kevesebb mezőnykísérletből dolgozhattak a vendégek, rengeteg mentális kihagyásuk, rossz döntésük, felelőtlen megoldásuk volt – Rudy Gobert foglalta össze a találkozót annyival, hogy tisztán kell tartaniuk a fejüket, ennyi volt a gond. Összességében 50 százalék feletti mezőnymutatóval zártak, 44 százalékkal tripláztak, 31 gólpasszt osztottak szét, hat játékosuk is két számjegyű ponttermést szállított, de ezzel a rengeteg hibával hatalmas esélyt adtak a Heatnek, ráadásul arra sem lehetnek túl büszkék, hogy 113 pontot kaptak a támadásban amúgy is harmatos (most éppen 26.5 százalékkal triplázó), ráadásul két legjobbját nélkülöző ellenfelüktől. Ezzel visszasüllyedtek a GSW szintjére, és becsúsztak a playinvonal alá, holnap pedig New Orleansban még nehezebb dolguk lehet.

A Heat legjobb dobói: Strus 19/15, Lowry 18/6, O. Robinson 15
A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 29/15, Reid 21/3, McDaniels 16/6

Chicago Bulls–Houston Rockets 118–133

Eddig tartott. Sorozatban három idegenbeli bravúrral emelte fel a fejét a víz alól a Chicago, a korábbi borzalom után úgy tűnt, hogy talán összekaphatja magát a csapat, most jött egy papíron kötelezőnek számító találkozó, itt viszont újra betlizett és kikapott a társaság. A 133 kapott pont egyértelműen rámutat a fő problémára, a kiharcolt sikerek ellenére továbbra is szörnyű a védekezés, most csak a második negyedben sikerült 34 pont alá szorítani ellenfelüket, egyébként pedig semmilyen ellenállást nem tudtak kifejteni a nyugati sereghajtó játékával szemben. Ugyan DeMar DeRozan dobott 31 pontot (11/18 mezőnyből, 9 gólpassz), Zach LaVine 22-ig jutott, Coby White pedig 4/8 triplát vállalt a padról, de ez nagyon kevés, amikor az ellenfél azt csinálhat, amit akar – holnap a „sebzett” Milwaukee ellen sem lesz könnyű estéjük, meglátjuk, hogy hogyan reagálnak most.

Jobb volt a Houston. Az utóbbi meccsek vereségei után most könnyedén, de koncentráltan kosárlabdázott a Rockets, amely parádésan kezdett: Alperen Sengün 4/4 jó dobással és 11 ponttal, a vendégcsapat pedig 23–5-tel nyitott, és 22 pontot dobott a festékből az első negyedben. Ezt követően jött azért egy hullámvölgy, a Bulls 39 pontot szerzett a második játékrészben és Goran Dragic dudaszós hármasával az utolsó pillanatban fordított, így a nagyszünetben egy ponttal már a hazai alakulat vezetett, de a fordulás után újra feljebb kapcsolt a Houston, és többször már nem is vett vissza: közte tízről indult az utolsó felvonás, ahol nem is nyílt reális esélye a Chicagónak arra, hogy ismét fordítson. A Rockets végül 60 pontot dobott a festékből, 56–43-ra nyerte a lepattanózást, 56 százalékkal tüzelt mezőnyből és közel 40-nel távolról, egyénileg pedig Kevin Porter Jr. hozta az igazi extrát: ő 36 pontos szezoncsúcsot termelt 14/22 jó dobással, 6/12 triplával, hét lepattanóval és kilenc gólpasszal. Az ő sztárteljesítményéhez csatlakozott Sengün (25 pont, 11 lepattanó, hat gólpassz, két blokk, 10/12 dobás) és Jalen Green (24 pont, 6/10 tripla), így remek játékot bemutatva szép idegenbeli győzelmet arattak – az önbizalmuknak jót tett, de a pozíciójukat nem „rontották”, hiszen továbbra is ők az utolsók Nyugaton.

A Bulls legjobb dobói: DeRozan 31, LaVine 22/6, White 14/12
A Rockets legjobb dobói: Porter Jr. 36/18, Sengün 25/3, Green 24/18

New Orleans Pelicans–Indiana Pacers 113–93

Tartalékosan is oktatott a Pelicans. A hazaiaknál végül mégsem lépett pályára a karantént már maga mögött hagyó Zion Williamson, ahogy Brandon Ingram, Herb Jones és Trey Murphy III sem állt rendelkezésre, ennek ellenére simán levédekezték az általában hatékony indianai támadójátékot. Ezzel már az első félidőben el is döntötték a küzdelmet, a nagyszünetig ugyanis 38 ponton és 14 mezőnykosáron tartották ellenfelüket, ami a szezonjuk legjobb egy félidős védekezése volt, minden könnyű esélyt elvettek, minden egyszerű figurát kikapcsoltak, ütköztek, repültek, odaértek mindenhova, a Pacersben pedig most nem volt annyi energia, hogy ennél jobban felpörögjön. Emiatt két negyed alatt 19 pontos fórt épített fel a vendéglátó, amire a harmadik játékrészben még egy lapáttal rá tudott tenni, közte 29 pont is volt már, az utolsó felvonás pedig 90–62-ről indult, így nem volt miről beszélni. A sima győzelemhez azért kellett a 16–6-ra megnyert támadópattanózás (54–36 lett az összlepattanózás), és az olyan teljesítmények is, mint például Naji Marshall 22 pontos karriercsúcsa, de a lényeg az agresszivitás, a koncentráció és a védekezés volt – Willie Green elégedetten értékelt, a vezetőedző szerint pontosan azokat az erényeket csillogtatták meg, amiket ő mindig is elvárt a csapatától.

Négy perc volt a Pacersben. 18–9-cel kezdte a meccset az Indy, aztán 0–13-mal folytatta, és többször nem is volt már köze a New Orleanshoz, hamarosan jött egy 0–15 is, és atomjaira hullott a játék. Rick Carlisle vezetőedző szerint volt négy jó, aztán 44 nagyon rossz percük, a Pelicans minden labdára gyorsabban ért oda, minden pozíciót hamarabb foglalt el, ők lassúak, körülményesek, puhák voltak ezúttal – előfordul az ilyesmi, nincs túl nagy pánik. A legutóbb 43 pontot és 10 triplát jegyző Tyrese Haliburton sem talált megoldást, 12 pontig jutott, és az egész csapat lefulladt – most viszont hazatérhetnek, következőleg a közvetlen rivális Atlantát fogadják, és összességében tízből nyolc mérkőzést otthon vívhatnak meg.

A Pelicans legjobb dobói: Marshall 22/12, Valanciunas 20, McCollum 19/9
A Pacers legjobb dobói: Mathurin 15/3, Turner 14/6, Haliburton 12/3, Hield 12/12

San Antonio Spurs–Utah Jazz 126–122

A festékben nyert a Spurs. Biztonsági riadó miatt 40 perces csúszással indult a meccs, ahol a hazaiak az első perctől kezdve folyamatosan támadták a gyűrűt, végül 74 pontot termeltek a festékből, Jakob Pöltl 6/6, Zach Collins 4/4 dobását értékesítette. Mellettük a kezdőben a Keldon Johnson, Devin Vassell duó 45 pontot és 13 gólpasszt jegyzett, ráadásul a padról az újonc hátvéd, Malaki Branham karrierje eddigi legjobb meccsét hozta és Doug McDermott is 14 egységig jutott. Támadásban nem is volt különösebb gond, aminek köszönhetően végig előrébb járt a San Antonio, sőt 20 ponttal is vezettek, viszont a Jazz kiváló támadópattanózása miatt a nagy előnyt nem tudtak megtartani még úgy sem, hogy nyolc blokkot osztottak ki, ebből négyet Pöltl. A negyedik negyed végén akadt egy komolyabb megingásuk, itt 33 másodperc alatt 7–0-t futott a Utah, ekkor viszont előlépett az addig csendes Tre Jones, aki két ziccerrel megnyugtatta és bevitte a célba a csapatot.

Túl későn ébredt a Jazz. A vendégeknél Lauri Markkanen 32 pontot és 12 pattanót jegyzett, Jordan Clarkson is 25 pontig és hét lepattanóig jutott, viszont a megszokottnál haloványabban dobtak, amit tetézett Malik Beasley nagyon gyenge (4/16) produkciója, ennek köszönhetően pedig nem igazán tudták átvenni a meccs irányítását. Pedig Mike Conley mindent megtett, hogy felpörgesse a gárdát (5/7 tripla, 6 gólpassz, 3 szerzett labda), és Collin Sexton is jól játszott, agresszíven mentek a pattanókért, de a negyedik negyedben sem tűnt úgy, hogy a 10-12 pontos hátrányukat le tudják dolgozni. A végjátékban sikerült összerakniuk egy kisebb futást, amivel izgalmassá tették a meccset, de itt nem bírtak Jonesszal, így Will Hardy vezetőedző első randevúját elvesztette korábbi mentorával, Gregg Popovich-csal szemben.

A Spurs legjobb dobói: Vassell 24/6, Johnson 21, Branham 20/6.
A Jazz legjobb dobói: Markkanen 32/9, Clarkson 25/6, Conley 17/15.

Portland Trail Blazers–Charlotte Hornets 124–113

Jusuf Nurkic és Jerami Grant elpusztította a Charlotte-ot. A két magasember extra teljesítménnyel rukkolt elő, Grant 32 pontot, 10 pattanót, öt gólpasszt és két blokkot jegyzett, a bosnyák center pedig a második félidőben remekelt és végül 28 pontot, 15 pattanót, hat gólpasszt és három blokkot hozott össze – no meg karriercsúcsot jelentő öt triplát, amivel demoralizálta a vendégeket. Az első félidőben még komoly gondokkal küzdött a Portland védekezése, 67 pontot kaptak, fordulás után viszont kint-bent összeállt a hátsó alakzat, 46 ponton tartották LaMelo Ballékat és izgalommentes végjátékban húzták be a meccset. Damian Lillard kilenc gólpassza mellett egy 1/10-es triplamutatóval szerénykedett, Anfernee Simons sem célzott jól, a kispad sem őrült meg, de így is sikerült hozni a kötelezőt. Három vereség után ez már nagyon kellett, a következő két hétben pedig talán javíthatnak a nyugati 8. helyezésükön, pláne ha Gary Payton II visszatér.

Egy félidő volt a Hornetsben. Utóbbi három meccséből kettőt nyert a liga egyik legrosszabb mérleggel álló gárdája a Kings és a Lakers otthonában, most is remekül kezdték a meccset, azonban hiába parádéztak elöl és szorgoskodtak össze komolyabb fórt, az első félidő végén akadt egy rövidzárlatuk, ahol látótávolságba engedték a Portlandet, akik aztán a második félidőben be is darálták őket. A hazaiak pofonegyszerű váltására nem volt válaszuk, Nurkic hármasai széthúzták a védekezésüket, onnantól kezdve pedig csak rohantak az eredmény után, miközben elöl is egyre mélyebb gödörbe kerültek. LaMelo Ball számai rendben voltak (27 pont, 7-7 gólpassz és lepattanó), de amikor kellett volna, ő is eltűnt, végül 10/26-os mezőnnyel és 6 eladott labdával zárt. PJ Washington és Mason Plumlee igyekezett tartani a lépést Grantékkel, de a többi húzóember (Gordon Hayward 4/14-zel, Terry Rozier 2/17-tel, Kelly Oubre Jr. 5/15-tel zárt mezőnyből) nehezen számol el a mai mérkőzéssel. A Hornetsre rögtön vár egy back-to-back a Warriors otthonában, utána hazatérhetnek a nyugati parti túráról.

A Trail Blazers legjobb dobói: Grant 32/12, Nurkic 28/15, Simons 18/9
A Hornets legjobb dobói: Ball 27/12, Washington 22/12, Oubre Jr. 15/6