NFL: nálunk McCaffrey az MVP, T. J. Watt az Év védője – szubjektív díjkiosztó

A LEGÉRTÉKESEBB JÁTÉKOS (MVP): CHRISTIAN MCCAFFREY (SAN FRANCISCO 49ERS)

Kezdjük azzal, hogy az MVP-cím hagyományosan „irányítódíj”, ezért szinte minden bizonnyal nem McCaffrey fogja megkapni, hanem Lamar Jackson. Ettől függetlenül nálunk ő a legértékesebb játékos. 2022-ben érkezett meg a 49ershez, azóta a csapat eredményei azokon a meccseken, amikor nem játszott: 3 győzelem, 4 vereség, átlagosan 20.29 szerzett pont. Amikor igen: 22 győzelem, 5 vereség, meccsenként 29.59 szerzett pont. Az alapszakaszban 1459 yardot futott – mögötte a második Derrick Henry 1167-tel –, 5.4 yardot átlagolt, amivel a posztján szintén a legjobb. Csak Raheem Mostert szerzett több futott touchdownt McCaffrey 14-énél (18), de ha az elkapott hatpontosokat is figyelembe vesszük, a két játékos 21-gyel holtversenyben ligaelső a skilljátékosok között. Összesen 2023 yardot tett a közösbe 16 meccsen, mögötte a második CeeDee Lamb 17 találkozón 1862-vel. Nem utolsó sorban a San Francisco megnyerte a Nemzeti főcsoportot (NFC). Mégis, a running backek közül legutóbb Adrian Petersont választották meg MVP-nek, 2097 futott és 217 elkapott yardra és 13 touchdownra volt szüksége hozzá.

Futottak még: A díjat minden bizonnyal az Amerikai főcsoportgyőztes (AFC) Baltimore Ravens irányítója, Lamar Jacksonkapja meg, nem is érdemtelenül, hiszen karmesterként akár passz-, akár futójátékkal próbálkozik a támadósor, rajta mindenképp „keresztülmegy” a labda, tehát minden győzelemben elvitathatatlan érdeme van. A mi választásunk azért nem rá esett, mert 3678 passzolt yardja a ligában csak a 15. legtöbb, ha a futott yardokat is hozzávesszük – amiben Jackson igazán kiemelkedik az irányítók mezőnyéből (821-gyel, a második Justin Fields 657-tel) –, akkor is „csak” hatodik a rangsorban. Az összes touchdown tekintetében holtversenyben hetedik, 13 eladott labdájával a középmezőnyhöz tartozik. Tény, a Baltimore volt az alapszakasz legjobb csapata, s ezért meggyőződésünk, hogy a franchise arcaként Jacksont fogják díjazni, érzésünk szerint azonban ez inkább a csapat magas színvonalának (és elit védelmének) volt köszönhető, nem pedig annak, hogy az irányító a hátára vette a társait.

A LEGJOBB TÁMADÓ: TYREEK HILL (MIAMI DOLPHINS)

Minden valószínűség szerint Jackson lesz az MVP, ezért McCaffrey az év támadója, de mivel őt mi már kikiáltottuk a legértékesebb játékosnak, és nem szokás egy embernek adni mindkét címet (2016 óta csak Patrick Mahomes kapta meg egyszerre, 2018-ban), mi is mást kerestünk. A választásunk a Miami Dolphins elkapójára esett, aki a legtöbb elkapott yarddal, szám szerint 1799-cel büszkélkedhet az évadban. A szezonkezdet előtti célja az NFL történetének első 2000 yardos elkapójává válás volt, s bár egy meccset kihagyott, kötve hisszük, hogy pont azon szerzett volna 201-et, de ki tudja… Mindenesetre így is a teljes évet tekintve a legjobb elkapó volt, így nála landol a díj.

Futottak még: Ha az első öt hetet nem vesszük figyelembe, CeeDee Lamb még Hillnél is elképesztőbb teljesítménnyel rukkolt elő, alig-alig maradt el az elkapott yardok tekintetében (1749), és csak egy touchdownnal szerzett kevesebbet (12). De az első öt hét is megtörtént, gyengébb teljesítménnyel, és így is mindkét mutatóban lemarad a Dolphins klasszisától, ezért ezen a listán is marad a második hely. Említésre méltó még Raheem Mostert, aki annak ellenére, hogy több jó futóval osztozott a Miami backfieldjén, ezer yard fölött zárt, és mint korábban is említettük már, McCaffrey-vel holtversenyben a legtöbb hatpontost szerezte a skilljátékosok közül.

A LEGJOBB VÉDŐ: T. J. WATT (PITTSBURGH STEELERS)

Ha a szívünkre tesszük a kezünket, a Pittsburgh Steelers képzeletbeli hajójának már rég el kellett volna süllyednie, akkortájt, amikor Antonio Brown, majd Ben Roethlisberger elhagyta. Ennek ellenére 2003 óta egyszer sem zárt negatív mérleggel az alapszakaszban, a mostani évadban is becsúszott a rájátszásba, annak ellenére, hogy csapnivaló irányítókkal kell helytállnia hétről hétre. Ez leginkább T. J. Wattnak köszönhető, aki a továbbra is átlagon felüli védelem motorja. A linebacker 19-szer sackelte az aktuális ellenfél irányítóját, így pályafutása során harmadszor a kategória legjobbja e tekintetben (NFL-rekord). 2021 után nyerheti meg saját második, a Watt-család ötödik címét (bátyja, J. J. Watt 2012-ben, 2014-ben és 2015-ben bizonyult a legjobbnak).

Futottak még: Szintén NFL-rekordot döntött meg a Dallas Cowboys cornerbackje, DaRon Bland, amikor a Washington Commanders ellen az évadban ötödik interceptionjét hordta vissza touchdownra. Összesen kilenc labdát szerzett „Amerika csapatának” (ligaelső), de időről időre azért megégették, 48 elkapást engedélyezett az ellenfeleknek, ebben a tekintetben az NFL-ben csak a 30. legjobb volt a posztján, ezért lett végül nálunk Watt a befutó.

AZ ÉV ÚJONC TÁMADÓJA: C. J. STROUD (HOUSTON TEXANS)

Az NFL-ben a legtöbb esetben tökéletes recept a kudarcra, ha egy elsőéves irányítóval ÉS vezetőedzővel vág bele egy évadba, erre jön a Houston Texans, és fittyet hány a „szokásra”. DeMeco Ryans (róla bővebben később) új rezsimje a draft első körében kiválasztotta a franchise arcát, és jobban bele sem nyúlhatott volna a tutiba. Stroud veteránokat megszégyenítő önbizalommal, pontossággal és – elnézést a kifejezésért – tökösséggel játszik, és az újjáépítés általában évekig eltartó folyamatát olyan szinten felgyorsította, hogy a Texans egyből csoportgyőztesként a rájátszásba jutott, amiben az első körben még a Cleveland Brownst is legyőzte. Stroud az alapszakaszban 15 meccsen 4108 yardot és 23 touchdownt passzolt, és csak öt interceptiont dobott (ez utóbbi a legkevesebb a legalább 13 mérkőzésen játszó irányítók között).

Futottak még: A támadó oldalon sok elsőéves játékos elképesztő teljesítményt tett le az asztalra, ha csak az NFL hivatalos rövidlistáját vesszük alapul, az öt játékos mindegyike megnyerhette volna a díjat, ha öt különböző évben érkeznek a ligába. Sam LaPorta és Jahmyr Gibbs érkezése egyenesen az NFC-főcsoportdöntőig juttatta a Lionst, BijanRobinson pedig a förtelmes Atlanta Falcons egyetlen üde színfoltja volt. Nálunk a második  helyezett mégis a Los Angeles Rams wide receivere, Puka Nacua, aki az alapszakaszban megdöntötte az újoncok különversenyében a legtöbb elkapás és a legtöbb elkapott yard rekordját is (105, 1486). A jóslatok arról szóltak az idény előtt, hogy a Rams a legrosszabb öt csapat egyike lesz, erre jött Nacua (és a másodéves Kyren Williams), és a playoffba juttatták a klubot.

AZ ÉV ÚJONC VÉDŐJE: WILL ANDERSON (HOUSTON TEXANS)

Ebben a kategóriában pont az ellenkező okból nehéz döntést hozni, mint az elsőéves támadókéban. Bár sok ígéretes fiatal védőt láthattunk, egyikük sem emelkedett annyira a többiek fölé, hogy gondolkodás nélkül rábökjünk. Végül két játékos között döntöttünk, a választásunk a Houston szélső falemberére, Will Andersonra esett, mert a másik jelölttel, Jalen Carterrel ellentétben vele jobbá vált a csapategység, mint az előző évadban volt. Anderson 15 mérkőzésen hét sacket, 29 egyedül, 45 csapattárssal együtt elvégzett szerelést jegyzett, ezek közül tízet negatív yardon. Az ellenfél irányítóját 22-szer érte el, és egy passzt is leütött.

Futottak még: Mint említettük, Jalen Carter is jó eséllyel pályázik a díjra, könnyen lehet, hogy a valóságban meg is kapja. Elképesztő potenciál van benne, és a passzjáték elleni védekezésben már most is elit, de nem tudtunk eltekinteni attól, hogy a Philadelphia Eagles futás ellen pocsékul teljesített – ebben pedig belső falemberként alaphangon is részben felelős, az amerikai futballban hivatkozási alapnak tekinthető Pro Football Focus adatelemző cég százas skálán csak 68.4-re értékelte. Arról nem is beszélve, hogy az évad második felében teljesen összeomlott az együttes, így hiába a tehetség, egyelőre nem emelte magasabb szintre a klubját.

AZ ÉV VISSZATÉRŐJE: DAMAR HAMLIN (BUFFALO BILLS)

A legkevésbé kézzel fogható kategória az Év visszatérője, hiszen nincs konkrét iránymutatás, mi is számít visszatérésnek. Ryan Tannehill például azért kapta meg 2019-ben, mert 2018-ban rossz idényt futott (idén a rövidlistások közül Baker Mayfield ugyanebbe a kalapba tartozik), miközben 2015-ben Eric Berry daganatos betegség leküzdése és intenzív kemoterápia után produkált emlékezetes idényt. Mi a Buffalo Bills safetyjének, Damar Hamlinnek ítéljük oda a díjat, akinek az előző idényben a Cincinnati Bengals elleni mérkőzésen leállt a szíve. Ugyan azóta „csak” öt meccsen négy szerelést mutatott be, túlzás nélkül a halálból jött vissza a pályára, ennél nagyobb visszatérés aligha létezik.

Futottak még: A díj visszásságát remekül tükrözi, hogy Mayfield a fent taglalt okból a jelöltek között szerepel, miközben az MVP-rövidlistás Brock Purdyről említés sem esik. A 49ers irányítójának a január 29-i NFC-főcsoportdöntőn elszakadt a dobó karjában a könyökszalagja, ezt követően minden lényegi irányítóstatisztikában a legjobb öt között zárta az alapszakaszt, ráadásul a legmagasabb irányítómutatóval (113).

AZ ÉV EDZŐJE: DEMECO RYANS (HOUSTON TEXANS)

Az év újonc támadóját és védőjét is a Texans kötelékébe tartozó embernek ítéltük, és ebben nagy szerepet játszott a vezetőedző, DeMeco Ryans. A 49ers korábbi védőkoordinátora egyáltalán nem csöppent könnyű helyzetbe, a houstoni pozíció az elmúlt években átjáróház volt, 2020 óta Romeo Crennel, David Culley és Lovie Smith bicskája is beletört a feladatba egy évad (vagy kevesebb) alatt. Az előző, egyébként kiváló szakemberek összesen 46 meccsen irányították az együttest, 11 győzelem mellett 34 vereséget és egy döntetlent értek el. Aztán jött Ryans, és egy parádés drafttal és energetikus személyiségével teljesen megreformálta a klubot. Tíz győzelem, hét vereség, csoportelsőség, és egy playoff-győzelem. Minden elvárást messze túlszárnyalt, ismételjük, újonc irányítóval a volán mögött…

Futottak még: Könnyű lenne az alapszakasz legjobb mérlegei alapján akár a Ravens vezetőjére, John Harbaugh-ra, vagy a 49ersére, Kyle Shanahanre rábökni, de ők évről évre prémium játékosállományból hozzák ki a kiemelkedő teljesítményt. Dan Campbell viszont a Ryans előtti Texanshoz hasonló mélységből rángatta ki a Detroit Lionst, még ha kicsit több időre is volt szüksége. A klub megnyerte az NFC Északi csoportot, majd 1957 óta először a főcsoportdöntőbe is bejutott, és csak hajszál választotta el a Super Bowl-szerepléstől.