A Bocsok már megint felzabálták a Vancouvert

Roberto Luongo nyolc bekapott gól terhével állt megint kapuba a bostoni TD Gardenben – és most sem járt sokkal jobban, mert a Vancouver Canucks megint simán alulmaradt (őt meg lecserélték), így az NHL nagydöntőjében négy meccs után meccsnull van. A győztes kiléte tulajdonképpen egy pillanatig nem volt kérdéses, a Bruins sikere teljesen megérdemelt.

1. HARMAD

A Boston keretében a 19 éves Tyler Seguin helyettesítette az Aaron Rome által nagyon csúnyán „leápolt" Nathan Hortont, míg az eltiltott Rome helyére Keith Ballard került be a Vancouverbe.
Nyitányként az első helyzet Henrik Sediné volt, válaszul Michael Ryder próbálkozott lövéssel, a rekontrát meg a másik vancouveri svéd iker, Daniel Sedin mondhatta volna be, de ravasz fonákját Tim Thomas védte, majd a kipattanó után a kanadaiak nem tudták kihasználni az előttük adódó lehetőséget.

A Vancouver a két Sedin-helyzettel nagyjából le is tudta a támadójátékot az első harmadra, bár többet lőtt kapura, veszélytelenebb volt – az első kiállítás (Ryder szállt ki) adta sanszot gyenge emberelőnyös játékkal nullázta le (a bostoni hátrányos egység remek munkát végzett).

A Boston viszont egyre jobban pörgött és egyre veszélyesebb is lett: előbb csak egy óriási mentés, majd egy Luongo-védés miatt nem zördült meg a vancouveri háló, majd a 12. percben meg is szerezték a vezetést a hazaiak.

A marconának simán nevezhető Zdeno Chára egy jó passzal kínálta meg a jobb oldalon gyorsuló David Krejcít, aki kicsit hosszan vette át a pakkot, viszont így is pontosan tudta tovább szúrni azt, Rich Peverley felé, aki kihasználta a kialakult ziccert (1–0). Ez volt az első bostoni gól a nagydöntőben, mely az első harmadban esett!

A szünetig lehetett volna kettő is a hazai előny, mivel az igen aktív Ryder a röviden csilingelős kapuvasat lőtt – azért így sem lehetett elégedetlen a Bruins drukkerhada.

2. HARMAD

A második játékrészben meglehetősen ritmustalan volt a játék, a kapusoknak sokáig csak távolról belőtt korongokat kellett fogniuk. A meccs második kiállítása után a Boston került emberelőnybe, Mason Raymond magas botért ment ki két percre – viszont a Bruins sem volt eredményesebb fórból, emberelőnyös játéka sem volt jobb, mint a riválisé.

Megismétlődött az első harmadban látott eset: a Canucks többet tüzelt, a gólokat viszont a Bruins szerezte, a másodikat a harmad 12. percében. A gólpasszokat Tyler Seguin és Chris Kelly jegyezte, az ítéletvégrehajtó pedig Michael Ryder volt, aki a bal oldalon kapta a korongot, bemutatott egy cselt, éles lövése pedig Salo botján felpattanva jutott be Luongo ketrecébe (2–0).

A 33. percben kiült a büntetőpadra Alberts és Peverley is, majd a 34.-ben jött a harmadik: az első harmadban már egy remek szólót bemutató (és az akkori helyzetet kapu mellé lövő) Brad Marchand fonákkal talált be Luongónak. A gól előtt Patrice Bergeron nagyon agresszívan és keményen dolgozva jutott koronghoz, kapu mögül visszatett passza pedig ziccerben találta a társat, aki nem is hibázott (3–0).

A Vancouver a játékrész utolsó percében fórban támadhatott, de eredménytelenül tette ezt – a Canucks 25:19-re vezetett a kapura lövési versenyben, de háromgólos hátrányban volt. Mivel a Boston nem nagyon engedett teret a rájátszásban, ha az első gólt megszerezte egy meccsen, a vendégek sztártámadói pedig „eltűntek a jégről", ez semmi jót nem ígért a Vancouvernek.

3. HARMAD

Az áthúzódó emberelőny folytatódott, de a vancouveri fórmunka éppoly gyatra volt, mint korábban – és ha ez nem lett volna elég a kanadaiaknak, Henrik Sedin kapott még egy kétperces büntetést is.

Ebből ugyan nem lett még gól, viszont Rich Peverley a harmad negyedik percében közelről beköszönt – a videobíró visszanézte, majd megadta a találatot, Luongo közben megadta magát: tizenkét kapott gól után a Bostonban meggyötört kapus lejött, átadva a helyét Cory Schneidernek (4–0).

Schneider bemelegítéséről Ryder és Seguin gondoskodott egy-egy lövéssel, a vendégek meg szenvedni maradtak a jégen – a meccs eldőlt, itt már nem volt miért hajtani.

A Bruins-szurkolók „kupát akarunk!"-rigmussal és ünnepléssel ütötték el az időt, a vancouveriek valószínűleg már szívesebben ültek volna a hazafelé tartó gépen. Az indulatok a végére elszabadultak, így nagyszabású acsarkodás kezdődött (a büntetőpadon meg csúcsforgalom keletkezett), ez az eredményt már nem befolyásolta. A mezőny legjobbja a shutoutot elérő, 38 lövést hárító Tim Thomas lett.

Nem is csoda, hogy a vancouveriek örömmel tűnnek el Bostonból néhány napra: fikarcnyi esélyük sem volt a két meccsen, kitűnő kapusuk önbizalmának biztosan nem tett jót a kapott tizenkét gól, a támadójáték pocsék volt – a Bruins minden szempontból meggyőzőbb volt első két hazai találkozóján, mint a Canucks otthon. Ez persze még nem jelent semmit, a Bostonnak (mely simán gázolt úgy, hogy egyszer legeredményesebb játékosát, egyszer pedig két legeredményesebb játékosát nélkülözte) egy meccset fognia kell Kanadában, ha győzni akar a nagydöntőben – a látottak alapján erre nem is esélytelen.

Vancouverben meg lesz mit megbeszélni, mert ez így tuti nem mehet tovább. Illetve mehet, de annak zakó lesz a vége. 2–2-ről folytatják.