A Bucks oktatta a Sixerst, a Rockets szétszedte a Jazzt

Los Angeles Clippers–Sacramento Kings 103–112

Nem állt össze a Clippers. Február végén is lehet az összeszokottság hiányát emlegetni egy vereség után, a Clippersnél ugyanis Paul George és Pat Beverley helyett Reggie Jackson és Marcus Morris kezdett, akik még csak most érkeztek meg a csapathoz, ráadásul egyébként is elég összevissza szezonja van a társaságnak, nem nagyon épült még ki a stabil rotáció. A kezdő viszont abszolút nem működött, csak Kawhi Leonard (31 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz, 4/7 tripla) érte el a tízpontos határt és bár a padról hozzátett kereken negyvenet a Williams-Harrell páros, de a játék abszolút nem volt letisztult: csapatszinten 40 százalék alatt dobtak, gyengén tripláztak és sok labdát adtak el, amelyből Williams egymaga nyolcat vállalt magára. Az első negyedben szerzett 13 pont után azért javultak, de aztán a negyedik negyedben bő öt percig nem találtak a gyűrűbe, ott megint előjött, hogy támadásban mennyire szervezetlenek még – most a hazai pálya sem segített, úgyhogy sorozatban harmadszor is kikaptak és egyértelműen gödörbe kerültek.

Későn ébredt a Kings? Hétből ötödik meccsét nyerte meg a Sacramento, pár héten belül másodszor nyert a Clippers vendégeként, abszolút jó formába lendült a gárda, viszont könnyen lehet, hogy ez már késeinek bizonyul, hiszen így is öt meccs a hátrányuk a nyugati nyolcadik helyhez képest. Ezzel együtt most egyértelműen jobbak voltak ellenfelüknél, a 12 ponttal nyert első negyed után ugyan visszaestek és leadták a jelentős előnyüket, de amikor kellett, akkor rá tudtak kapcsolni, a záró etapban volt egy 10–0-s futásuk, amikor szétvédekezték a Los Angelest, ezzel pedig behúzták az idegenbeli győzelmet. Egyénileg Kent Bazemore (23 pont, 7/13 mezőnyből, 4 labdaszerzés), De'Aaron Fox (20 pont, 8 gólpassz) és Bogdan Bogdanovics (20 pont, 4/10 tripla) emelhető ki leginkább, de jó volt a dupla-duplázó Giles, a sokoldalú Barnes, valamint Bjelica is – következőleg a GSW ellen kötelező lesz nyerniük, meglátjuk, hogy meddig tudnak felzárkózni.

A Clippers legjobb dobói:Leonard 31/12, Williams 24/6, Harrell 16
A Kings legjobb dobói:Bazemore 23/6, Fox 20, Bogdanovics 20/12

Charlotte Hornets–Brooklyn Nets 86–115

Sima volt. Nem tudta szorossá tenni ezt a meccset a Charlotte, az esélyesebb Brooklyn a harmadik negyedben végleg eldöntötte a küzdelmet és végül teljesen simán, könnyedén gyűjtötte be a kötelező győzelmet. Az első félidőben is a vendégek akarata érvényesült, de a nagyszünetben „csak” tíz pont volt közte, ott még látótávolságon belül voltak egymáshoz képest a felek, ám a harmadik negyedben még egy fokozattal feljebb kapcsolt Kenny Atkinson legénysége: még jobban művelte a zónavédekezést és még gyorsabban, pontosabban játszott, itt 25 pontra növelte a különbséget, úgyhogy nem volt miről beszélni. Emiatt végül pihenni is jutott idő, senki sem játszott sokat és a pályán töltött percek mellett a dobásokat is jól elosztották a csapatnál, Spencer Dinwiddie például megállt tíz pontnál, ezt a határt pedig végül nyolcan is elérték, Luwawu-Cabarrot 21 pontja jelentette a csúcsot. Ezt a meccset elöl-hátul uralta a Nets, úgyhogy még inkább megerősítette keleti hetedik helyét, most pedig a közvetlen rivális Orlandót fogadja majd.

Graham megtört. A szezon korábbi szakaszában úgy tűnt, hogy Devonte' Graham nagy esélyes lehet a Legtöbbet Fejlődött Játékos címre, azonban ahogy a csapatok elkezdtek készülni belőle és odafigyelni rá, drasztikusan visszaesett a teljesítménye. Vannak még elfogadható meccsei, de azoknál is általában a gólpasszaival tud kitűnni, a pontjaival nem nagyon, december eleje óta nagyjából 35 százalék körül dob mezőnyből, viszont átlagol hozzá körülbelül 8 gólpasszt meccsenként – nos, most ez sem jött össze, a múltkori 0/7 után 1/10-et dobott mezőnyből és megállt 2 gólpassznál, abszolút nem tudott hozzátenni. A Hornets támadójátéka egyébként is teljesen tanácstalan volt a brooklyni zónával szemben, Miles Bridgesnek, illetve az újonc PJ Washingtonnak voltak villanásai, de a csapat lényege abszolút nem működött, úgyhogy nem meglepő a sima vereség – 35 százalékos csapatszintű dobóteljesítménnyel sok reményük nem lehetett...

A Hornets legjobb dobói:Washington 16/12, Monk 15/9, Zeller 14
A Nets legjobb dobói:Luwawu-Cabarrot 21/12, LeVert 17/9, Temple 15/9

Atlanta Hawks–Dallas Mavericks 111–107

A vége az Atlantáé lett. Trae Young kicsit pontatlanabbul kezdte a mérkőzést és az Atlanta sokáig nem tudta megbüntetni a Dallas hiányosságait, de aztán a negyedik negyedre sikerült összeszednie magát a csapatnak és átvennie az irányítást. A játékrészt összességében 13 ponttal nyerték a hazaiak és a meccs során először bő öt perccel a vége előtt tudtak vezetni, onnantól pedig egy kiélezett végjátékba kellett belemenni, amit megnyertek: Young nagyon távoli hármasával és Collins büntetőivel 107–104-re vezettek egy perccel a vége előtt, majd Hardaway triplájára megint Young felelt, végül nyolc másodperccel az órán Collins visszatett támadópattanója zárta le a találkozót – amiből egyébként kisebb botrány keveredett a meccs után, mivel egyértelműensípszó után hagyta el a kezét a labda(az egyik játékvezető látott goaltendinget), az utólagos videózás alapján viszont a játékvezetők nem láttak goaltendinget, viszont megadták Collins kosarát. Ez a két atlantai húzóember egyébként is remek számokkal zárt, Collins 35 pontig és 17 lepattanóig jutott, abszolút dominálni tudott, míg Young 25 ponttal és 10 gólpasszal dupla-duplázott – mellettük dobott egy húszast Cam Reddish, úgyhogy De'Andre Hunter hiánya és a borzalmas (1/11-es rajt után 21 százalék) triplázás is belefért. A Miami után egy újabb jó csapatot vertek meg, az utóbbi hetekben továbbra is közelítik az 50 százalékos teljesítményt, egyértelműen javultak, most viszont a Sixers otthonában egy még ennél is komolyabb feladatot kell megoldaniuk.

Nem bírta végig a tartalékos Dallas. Luka Doncic, Kristaps Porzingis és Willie Cauley-Stein (majd az első labdabirtoklás után Jalen Brunson)nélkül is sokáig jó volt a back-to-backet játszó Mavs, Tim Hardaway Jr. és Seth Curry pótolta a kieső pontokat, a gyenge atlantai dobóforma szintén segítségükre volt, úgyhogy a második negyedben vezettek 16 egységgel, sőt, még a negyedik játékrészben is volt közte 13 a javukra. A hajrát azonban nem bírták, ott már elfogytak és a Hawks vezérei uralták a mérkőzést, egy-egy villanásuk ugyan még volt, amelyek miatt egészen a legvégéig megmaradt az esélyük, de összességében ebben az etapban már egyértelműen a hazaiak akarata érvényesült. A kissé érdekes végjátékhoz hozzá kell tenni, hogy bár Mark Cuban tulajdonos háborgása érthető, de ha goaltending lett volna, akkor négypontos hátrányba kerülnek nyolc másodperccel az órán, ha pedig nem adták volna meg Collins kosarát, akkor a támadópattanót még sípszó előtt megszerző Hawks jöhetett volna – meg kellett volna szerezniük a lepattanót, és csak akkortámadhattak volna a győzelemért vagy hosszabbításért. A vereség azt jelenti, hogyfél meccsel visszacsúsztak az OKC mögé, és egyelőre csak hetedikek Nyugaton.

A Hawks legjobb dobói:Collins 35/9, Young 25/9, Reddish 20
A Mavericks legjobb dobói:Hardaway Jr. 33/18, Curry 22/12, Wright 14/6

Miami Heat–Cleveland Cavaliers 124–105

Megalapozta az ünnepséget a Heat. A terv az volt, hogy a szünetben felhúzzák a mennyezetre Dwyane Wade 3-as számú mezét, de az ünnepi hangulatot már korábban is megteremtette a csapat, amely egészen elképesztő első félidőt játszott. Erik Spoelstra együttese 77 százalékkal (!) tüzelt mezőnyből az első két negyedben és 82 pontot dobott, amellyel megdöntötte a vonatkozó franchise-rekordot, ráadásul kereken 30 pontos előnyt épített fel, amellyel igazából a meccset is eldöntötte - Spoelstra azt mondta erről, hogy ezt is kérte a csapattól, hogy a félidőben ne kelljen megbeszélést tartani, nyugodtan élvezhessék a Wade-ceremóniát. Mindezt egyébként úgy tette meg a gárda, hogy Leonard és Herro mellett Jimmy Butler sem lehetett ott a parketten, de Kendrick Nunn, Duncan Robinson, Kelly Olynyk és a többiek mind-mind kiváló teljesítményt nyújtottak – nagyon kellett is már nekik egy ilyen este, mert pocsék idegenbeli túrájuk volt és jelentősen megtorpantak mostanában. Ezzel a győzelemmel és a Philly vereségével stabilizálták a keleti negyedik helyüket, keddre virradóra pedig ismét a Cavs ellen kell bizonyítani, igaz, akkor Clevelandben.

Ehhez most nem volt köze a Cavsnek. Előző este remek idegenbeli győzelmet aratott a Cleveland J.B. Bickerstaff vezetőedző bemutatkozó meccsén, a back-to-back második felén viszont semennyi esélye sem volt erre – Kevin Love hiánya nyilván faktor volt, de itt és most a Heat senkinek nem osztott lapot. Cedi Osman 19 pontja, 7 lepattanója és 7 gólpassza jól néz ki, ahogy Collin Sexton 17 pontja és 9 gólpassza is, ennyi pozitívum viszont elég is volt velük kapcsolatban ezen az estén, mást nagyon nem tudnak felmutatni – ez volt a papíforma, következőleg otthon lehet esélyük a visszavágásra.

A Heat legjobb dobói:Nunn 24/12, Robinson 19/15, Olynyk 17/12
A Cavaliers legjobb dobói:Osman 19/12, Sexton 17/9, Thompson 16/3

Chicago Bulls–Phoenix Suns 104–112

Ezt azért megoldotta a Suns. Ugyan back-to-backet játszottak a vendégek, de papíron azért jobb kerettel rendelkeztek a Chicagónál és ezt ha nehezen is, de érvényesíteni tudták. Az első félidőben még nem álltak a helyzet magaslatán és tízpontos hátrányt szedtek össze, de aztán a fordulás után már egyértelműsítették a helyzetet: a harmadik negyedben fordítottak, a negyedikben pedig egy 17–4-es rohanással el is döntötték a küzdelmet és végül hozták a győzelmet. Egyénileg Devin Booker (29 pont, 5/10 tripla) és Deandre Ayton (28 pont, 19 lepattanó) is megfelelt az elvárásoknak, sőt, a center abszolút dominált, főleg a meccs második felében, ráadásul 18 ponttal, 7 lepattanóval és 11 gólpasszal felnőtt melléjük Ricky Rubio is – fáradtság ide vagy oda, ezt a meccset tehetségből, tudásból behúzta a Suns, úgyhogy alulról ugyan, de továbbra is ott van a nyugati 9. helytől lefelé kezdődő bolyban.

White extrája sem volt elég. Nagy meccset játszott a Chicago újonca, Coby White, aki a padról beszállva 33 pontos karriercsúcsot és 7/13 triplát tett hozzá, több nagy játékkal tolta meg csapata szekerét, de hiába, így is elbukott a társaság. Csapatszinten 26 labdát adtak el, ami borzasztóan magas szám, Aytonra nem volt válaszuk a palánk alatt, a hajrában pedig fontos hibákat követtek el, pedig az első phoenixi ütésre még reagáltak és vezettek 96–95-re – itt azonban összeomlottak és hamar tízpontos hátrányba kerültek, amely megpecsételte a sorsukat. Sorozatban nyolcadik vereségüket könyvelhették el, kicsit az az érzése az embernek, hogy már csak a szezon végét várják.

A Bulls legjobb dobói:White 33/21, LaVine 20/6, Young 13/9, Arcidiacono 13/6
A Suns legjobb dobói:Booker 29/15, Ayton 28, Rubio 18/3

Milwaukee Bucks–Philadelphia 76ers 119–98

A harmadik negyedben eldöntötte a Bucks. Kiválóan kezdte a meccset a ligaelső és tíz ponttal nyerte már az első negyedet, de a másodikban még vissza tudott vágni a Sixers és a nagyszünetben csak hat egység volt közte. Aztán a fordulás után emeltek a tempón a hazaiak, Joel Embiid beütötte negyedik faultját és le kellett ülnie, Giannis Antetokounmpo pedig pillanatok alatt eldöntötte a küzdelmet: ő dobta csapata első 11 pontját a játékrészben, majd kiosztott gyorsan két gólpasszt, a hatpontos különbség pedig villámgyorsan 14-re hízott. Innentől már nem botlott Mike Budenholzer alakulata, a negyedet végül 37–23-ra nyerte, a záró etap közte húszról indult, úgyhogy a rangadóból egy pihentetős negyedik negyed lett, csak Khris Middleton érte el a 30 játékpercet, viszont tíz játékos is kapott legalább húsz minutumot. Antetokounmpo így is MVP-számokat hozott (31 pont, 17 lepattanó, 8 gólpassz, 12/17 mezőnyből 29 perc alatt), vele abszolút nem tudtak mit kezdeni Embiidék, de mellette Middleton (25 pont, 10/15 mezőnyből) is tette a dolgát és a többiek is azt csinálták, amit kellett – simán, gyakorlatilag kiütéssel verte meg riválisát a Milwaukee és Antetokounmpo is válaszolt Embiid „világ legjobb játékosa” nyilatkozatára...

Vérlázítóan gyenge volt a Philly. Sorozatban négy hazai győzelem után azért ennél többet vártunk volna a Sixerstől, de a hazai meccseik után hajlamosak vagyunk elfeledkezni az idegenben mutatott formájukról és hogy mennyire nem működik ez a csapat valójában. Most azért annyi mentségük van, hogy a visszatérő Ben Simmons alig öt percet tudott játszani, mert megint fájdalmat érzett és utána kivált a meccsből, de ez még önmagában nem magyarázat arra, hogy miért csak egyetlen nyamvadt kosarat tud dobni Al Horford, hogy miért kell 20 dobás a Harris-Richardson páros összesen kiszenvedett 20 pontjához, hogy Joel Embiid 17 pontja miért 18 kísérletből születik, hogy a kispad nagy része miért sül be teljesen – a még csúfosabb megégéstől a Milton-Korkmaz páros 8/11 triplája mentette meg a vendégcsapatot, egyébként közük sem volt a Bucks szintjéhez. Persze Milwaukee-ban ki lehet kapni, főleg egy Simmons-sérülés után, de amit ez a csapat játszik ebben az egész szezonban, az az eredményektől függetlenül szörnyű – még mindig simán lehetnek mondjuk negyedikek Keleten, onnan pályaelőnyből esélyesek a második körre, de ha ez a csapat nem lép feljebb kategóriákkal a playoffra, akkor nem kérdés, hogy mit kell tennie a vezetőségnek a holtszezonban.

A Bucks legjobb dobói:Antetokounmpo 31/6, Middleton 25/6, Bledsoe 12/6, R. Lopez 12/6
A 76ers legjobb dobói:Milton 17/15, Korkmaz 17/9, Embiid 17/3

Utah Jazz–Houston Rockets 110–120

Elsöprő volt a Houston. Ugyan most Tucker, vagy éppen Covington gyenge napot fogott ki, de a Houston játéka így is kiválóan működött, James Hardenre semmiféle csapda nem jelentett megoldást, mert így is dobott 38 pontot kiváló hatékonysággal és hat triplával, de a kipasszaiból a többiek is megszórták magukat – arról nem is beszélve, hogy Russell Westbrook is foghatatlan volt, ő is betalált kintről kétszer, de közben folyamatosan szétszedte a Jazz védekezését és ő is hatékonyan jutott el 34 pontig. A két korábbi MVP 72 pontja már önmagában is komoly fegyvertény, de tíz fölé jutott még a visszatérő Eric Gordon, 4/4 hármast küldött a gyűrűbe Ben McLemore, csapatszinten pedig húsz alkalommal zörgettek be távolról, azt csináltak, amit csak akartak. A szorosabb első félidő után a harmadik negyedben valósággal átrohantak ellenfelükön, azt a játékrészt 19 ponttal nyerték meg, majd a negyedikben már egyszer sem engedték hét egységnél közelebb a Jazzt – remek játékkal nyertek fontos idegenbeli rangadót, így utol is érték ellenfelüket, sőt, egyetlen meccsre megközelítették a Clipperst is.

Nem működött Snyder terve. A hazaiak azt találták ki, hogy Hardent csapdázzák, Westbrookra pedig ráteszik Rudy Gobert-t, aki hagyja, hogy Westbrook kintről dobjon, a gyűrű alatt viszont a lehető legjobban megnehezíti a dolgát – nos, nem jött be, Westbrook úgy verte meg a centert, ahogy akarta és később azt mondta erről, hogy a sebességet nem lehet scoutolni és mivel azt csinált, amit éppen kigondolt, nem hiszi, hogy hasznos volt a Jazz védekezése. Snyder annyit tett hozzá, hogy a harmadik negyedben el is aludtak védekezésben, nem értek oda a passzokra, a dobókra, elcsúsztak hátul és csak egyet faultoltak, ami az agresszivitásukról is sokat elárul, így nem is nyerhettek – a back-to-back azért valószínűleg számított náluk, de így sorozatban két vereséggel tértek vissza az All-Star szünetről, úgyhogy össze kell szedniük magukat. Donovan Mitchell 31 pontja egyébként jól mutat, Jordan Clarkson is hozzétett, de a lepattanózást nem tudták uralni az alacsony Houstonnal szemben, Gobert-t alig-alig találták meg, úgyhogy bőven lesz még mit csiszolni ezen az elgondoláson.

A Jazz legjobb dobói:Mitchell 31/3, Clarkson 22/6, Conley 13/3
A Rockets legjobb dobói:Harden 38/18, Westbrook 34/6, McLemore 12/12, Gordon 12/6