MINDEN AZ 53. SUPER BOWLLAL KAPCSOLATBAN EGY HELYEN!

A TÖRÉSPONT

2002. február 3-át írtak az Egyesült Államokban, nálunk már 4-ére ugrott a naptár, amikor kezdetét vette az akkor még St. Louisban székelő Rams és a New England Patriots összecsapása.

Az erőfölény egyértelműnek tűnt, a két évvel korábban drámai döntőt nyerő Kosok 14(!) pontos favoritként várták az összecsapást, soha ilyen sima Super Bowlt nem vártak még a bukik. Minden idők tán legnagyszerűbb támadógépezetéről tegnap már értekeztünk emitt, a túloldalon az akkor még inkább kiváló védelmére építő New England leginkább áldozati báránynak tűnt a gyakorlatilag újonc Tom Brady vezetésével (első évében összesen három passzkísérlete volt, a következőben Drew Bledsoe sérülése után került a csapatba, de hát ezt már jól ismerjük, ezt sem ragozzuk, oldalt látható keretesünkben ezt úgyis megtettük már).

Az is közismert, hogy a legendás John Madden élő adásban értetlenkedett, hogy a 17–3-as előnyét leadó Hazafiak az utolsó másfél percben időkérés nélkül nem a hosszabbításra játszottak, hanem tovább próbálkoztak előrenyomulni. A végét már tudjuk, Brady elvezette az ellenfél térfelére csapatát, Adam Vinatieri pedig 48 yardos mezőnygóljával eldöntötte a meccset, így a Patriots megszakította az Amerikai főcsoport Keleti divíziójának vesszőfutását: egyhuzamban elveszített nyolc döntő után először nyert AFC East-gárda. A Dolphins 1974 januári sikere után a Dolphins 1983-ban és 1985-ben, a Patriots 1986-ban és 1997-ben, a Bills pedig 1991 és 1994 között sorozatban négyszer maradt alul a nagydöntőben. Mindegyik fináléhoz a lejátszás szerinti naptári évet írtuk, nem az idényt.

A 36. SUPER BOWL ÖSSZEFOGLALÓJA (a teljes meccs itt!)

A PATRIOTS-DINASZTIA

Bár a két csapat első négy meccséből háromszor is a Patriots nyert, 1989 decemberétől kezdve sorozatban négyszer is a Rams győzött, így 5–3-ra vezetett a párharcban a 2002 februári meccs előtt. Innentől kezdve viszont csak a New England örülhetett (többek között a londoni összecsapáson is, lásd lejjebb), és jelenleg 8–5-re a Hazafiak vezetnek.

Mint ismert, Bradyék azóta is rendre a liga legjobbjai között szerepelnek, bár 2002-ben a 9–7-es mérleg kevés volt a rájátszáshoz, a 2003-as és a 2004-es idényben is bajnok lett a gárda, majd a következő években a konferencia-elődöntő, a konferencia-döntő, majd a 16–0-s alapszakasz után a Super Bowl jelentette a végállomást.

A 2002 óta csupán egyszer, a 2008-as idényben nem jutott be a rájátszásba, amikor Brady az első meccsen kidőlt az egész évre súlyos térdsérülésével, de még így is összejött egy 11–5-ös mérleg. Viszonyításképpen: ezúttal a 11–5-ös mutató még a pihenőhéthez is elég volt!

Amióta Brady a kezdő irányító, 17 teljes idényéből 16-szor jutott be a rájátszásba, 13-szor a konferenciadöntőbe, kilencedszer a Super Bowlba – mint ismert, ezzel egyedül több nagydöntős szereplése van, mint a másik 31 csapatból bármelyiknek!

Az első fináléja idején nem volt túlságosan tapasztalt, 14 meccsen kezdett, 11-szer nyert, 2843 yardot passzolt és 18 TD-t. 17 évvel később, a mostani finálé előtt 267 meccsnél, 207 győzelemnél (1. az örökrangsorban), 70 514 yardnál (4.) és 517 TD-nél (3.) jár. Fontos még megjegyezni, hogy ezek mind alapszakaszbeli statisztikák, a rájátszást lásd lejjebb!

A RAMS KÖRFORGÁSA

Az azóta már újra Los Angelesben játszó Rams viszont 2002 februárja óta eddig hiába várt az újabb Super Bowlra. Két évvel később egy dupla hosszabbításos meccsen kaptak ki a Kosok a Pantherstől a főcsoport elődöntőjében – a Carolina a fináléban a Patriotscal szemben maradt alul –, majd a rá következő idényben a wild card körön még túljutott a csapat, de az NFC-elődöntő ismét soknak bizonyult.

Már a 2004-es idényben is csak 8–8-as mérleg jött össze, 2017-ig pedig ennél jobb egyszer sem! A legfájdalmasabb évek talán a Jeff Fisher alatt eltöltöttek voltak, hiszen a rájátszásra nem volt valós esély, de annál lényegesen jobb volt a csapat, hogy legalább jó draftjogokat szerezzen: a 6–10 és 7–9 közötti középszerűségben szenvedett a gárda.

Az ebből kitörésre tett kísérlet 2016-ban manifesztálódott, amikor a franchise Los Angelesbe költözött, majd draftjogok tömkelegét feláldozva felment az 1/1-es helyre Jared Goffért. Bár a csapat még gyengébb volt, mint a korábbi években, és csupán 4–12-vel végzett, Sean McVay kinevezésével magára talált, és előbb 11–5, majd most 13–3-as mérleggel zárt. Tavaly épp a fiatal trénert választották meg a legjobb edzőnek, Aaron Donaldot az Év védőjének, Todd Gurleyt pedig az Év támadójának, és utóbbi kettőnek kifejezetten jó esélye van az ismétlésre, Donald győzelmét konkrétan borítékolni lehet.

Míg a felek első találkozása során a Patriots-irányító volt lényegesen tapasztalatlanabb, mostanra fordult a helyzet – lásd az oldalsó képen.

Jared Goffnak eddig a pályafutása során 26 győzelme, 10323 passzolt yardja, 67 TD-passza és hat meccsnyerő támadósorozata volt. Bradyének 29 győzelme, 10917 yardja, 73 TD-passza és 12 meccsnyerő drive-ja. Csak a rájátszásmeccseken!

Goff egyszer játszott a Patriots ellen, újoncidényében New Englandben a Patriots 26–10-re nyert, úgy hogy a Kosok 75 másodperccel a vége előtt, 26–3-as hátránynál szerezték meg egyetlen touchdownjukat.

SZUBJEKTÍV – A LONDONI ÜTKÖZET

A két csapat 2012 októberében Londonban csapott össze, és volt szerencsém ezt a találkozót a helyszínen megtekinteni. Már bőven a mérkőzés előtt elárasztották a Wembley környékét a különböző NFL-csapatok mezébe öltözött szurkolók, és bár hivatalosan az akkor még St. Louis-i együttes volt a házigazda, azért jól érezhetően az ebben az időszakban lényegesen sikeresebb Patriotsot támogatták többen a zsúfolásig megtelt lelátókon.

A felvezetést a Train – no meg persze a cheerleaderek – előadása tette még élvezetesebbé, majd felhangzott az amerikai és az angol himnusz is, és indulhatott a show. Az ebben az év(ek)ben rendre egy-egy nagyobb passzjátékot benéző Patriots-védelemmel szemben jól is kezdtek a Kosok, Sam Bradford passzából Chris Givens szerzett 50 yardos touchdownt, így két és fél perc után 7–0-ra a Rams vezetett.

És kis túlzással eddig is volt érdekes a meccs. Még az első negyedben Brady Brandon Lloyddal közösen hozott össze 19 yardos touchdownt, a nagyszünetig pedig Shane Vereen és Stevan Ridley egyyardos futásai között Rob Gronkowski is feliratkozott az eredményjelzőre (7–28). Túl sok minden a második félidőben sem változott, Lloyd és Gronkowski újabb TD-t szerzett Brady passzából, közte még Stephen Gostkowski is rúgott egy 26 yardos mezőnygólt, így a Patriots fölényesen nyert (7–45).

Az ilyen sima mérkőzéseken az Egyesült Államokban már a végéhez közeledve erőteljesen elkezdenek kiürülni a stadionok, de Londonban erről szó sem lehetett (már csak azért sem, mert ebben az időben még csak évi egy mérkőzést rendeztek meg a kontinensünkön), ennek természetesen egy masszívabb meccs végi sorban állás lett a következménye – no nem mintha ez bárkit is érdekelt volna...

A LONDONI MECCS