A „rettenthetetlen” Valerio-Bodon Vincent szeretné jól kezdeni az évadot

– Összességében miként alakult a Los Angeles Lakersnél eltöltött időszaka azóta, hogy október elején belevágott a felkészülésbe?
– Szavakkal nehéz leírni, milyen érzés – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 22 éves bedobó, Valerio-Bodon Vincent, aki az NBA nyári ligájában a Boston Celtics színeiben lépett pályára, míg a profi liga előszezonjában a Los Angeles Lakers küldte pályára a Milwaukee Bucks ellen, öt perc alatt két lepattanó és egy blokk fűződött a nevéhez. – Nagyon-nagyon sok játékossal találkoztam, igazából mindenkivel, ahogyan a stábból is, ez különleges. Ahogyan a környezet is, ahol voltam és vagyok, Los Angeles nagyszerű hely. Leginkább az időjárás tetszik, se nem meleg, se nem hideg, pont jó. Amikor megláttam az edzőközpontot, annyit tudtam reagálni, hogy „wow!”... Minden megtalálható, amire kosárlabdázóként szükséged van, hideg mélymerülő, meleg medence, rehabilitációs bázis, ahol profi eszközökkel kezelik a játékosokat. Nagyszerű a konditerem, van két kosárlabdapálya, „millió” oldalpalánk, konyha, ebédlő. Mi, a G-ligások, a kétirányú szerződéssel rendelkezők nem az alapcsapat öltözőjében kaptunk helyet, de a keret tagjaival együtt edzettünk, ami hatalmas élmény.

– Hogyan boldogult?
– Meg kell szoknom, hogy Amerikában nagyon más a kosárlabda, néhány dologhoz még alkalmazkodnom kell, de ez idővel kialakul. A legtöbb visszajelzés pozitív volt, mondták, hogy sokat látnak bennem, tetszik nekik, ahol most járok és ahová kerülhetek. Meg van szervezve a tökéletesítés, az, hogyan akarnak felépíteni, jobb játékossá tenni, erre építhetünk. Ők is, én is nagyon pozitívan állunk hozzá, kiemelték az akaratomat, hogy rettenthetetlen vagyok annak ellenére, milyen emberek közé kerültem, ezt jó volt hallani.

– Meséljen a Milwaukee Bucks elleni debütálásról!
– Elképesztő volt az egész, a Lakers mezében lenni, pályára lépni, részt venni az egész folyamatban, bemenni az öltözőbe, ott ülni az eligazításon, kirohanni a küzdőtérre a meccs előtt. Több órával a mérkőzés előtt edzettünk a pályán, aztán átöltöztünk, kaptunk főtt ételt svédasztalon az öltöző melletti szobában, tehát aki akart, ebédelhetett is. A raktárszoba hűtője tele van üdítővel, egy kis részleget fenntartanak a nassolnivalóknak. Már a melegítés hatalmas élmény, mindenki pozitív, élvezi, hogy ott van és nyerni is akar. Az előszezonban legtöbbször a kispad második sorába kerültem, ahol a stáb nagy része található, de volt, hogy az első sorba ültem, csak ott nem mindig fértünk el. Aki a hierarchiában nincs az elsők között, az hátra ül. Amikor meghallottam, hogy hívnak a pályára, nagyon koncentráltam, nem foglalkoztam azzal, hogy végre itt vagyok, csak hogy menjek és csináljam. Beleadtam mindent, támadásban nem sok lehetőségem volt dobás kezdeményezésére, ami nem probléma, szoknunk kell egymást a társakkal, és ki kell harcolni a tiszteletet. A védekezésre, a lepattanókra figyeltem különösen, és ha nálam a labda, kezdjek vele valamit.

– Miben fejlődött a legtöbbet az elmúlt hetekben?
– Már most nagyon sok tapasztalatot szereztem azzal, hogy ragyogó játékosokkal edzhettem együtt, egy pályán. Stabilabbá vált a mozgásom, kontrolláltabb lett. Tanítottak türelemre is, hogy ne kapkodjak, előreléptem kondicionálisan, és nagyobb lett a kétlábas ugrásom. Utóbbi sosem volt az erősségem, de sokat javultam ezen a téren, úgyhogy szépeket zsákolok majd.

– Emberközeliek, barátságosak a sztárok, akikkel egy csapatot alkotott?
– Vannak köztük visszahúzódóbbak és nyitottabbak is, de jelentős interakcióm nem nagyon volt senkivel. A nagyobb nevek közül néhányakkal legfeljebb váltottunk egy-két szót, rövidebben beszélgettünk, edzésen és a pályán természetesen kommunikáltunk, de mélyebben nem, ez nem is szokványos.

– Mit lehet tudni a folytatásról?
– Az E10-es szerződésem lényege, hogy leküldenek a farmcsapathoz, a South Bay Lakershez, hamarosan alá is írok a klubhoz. Jelenleg egyéni képzésen veszek részt, rövidesen indul a felkészülés edzőmeccsekkel, aztán november tizedikén kezdődik a G-ligás idény, de ha bármikor szükség van rám, visszahívhatnak az anyaegyesülethez. Hogy ez megtörténhessen, bombasztikusan kellene teljesíteni. A fejlődési időszak egy év, a hosszú távú cél, hogy ezalatt minden fontos képesség birtokában legyek, rövid távon szeretném jól elkezdeni az évadot. Otthon érzem magam Los Angelesben, nagyon jól vagyok, úgyhogy ez nem lesz semminek a gátja.