Gálázott a Dallas és a Cavs, ismét bukott a Philly

Philadelphia 76ers–San Antonio Spurs 105–114

Több lábon állt a Spurs. Előzetesen a 76ers számított a meccs esélyesének, és ennek megfelelően a hazaiak is kezdtek jobban, de a back-to-back második felét játszó Spursnél mindig akadt valaki, aki elő tudott lépni, míg Doc Riversnek egyre kevesebb opciója maradt a mérkőzés előrehaladtával. Az első félidőben Devin Vassell jutott el 20 pontig, a fordulás után viszont csak 2 egységet tudott hozzátenni, cserébe előlépett Doug McDermott, aki mind a 14 pontját a nagyszünet után érte el. Keldon Johnsonra (21 pont, 8 lepattanó) és Tre Jonesra (17 pont, 4 gólpassz) is számíthatott Gregg Popovich, Jakob Pöltl is összehozott egy 13 pontos, 11 lepattanós dupla-duplát, a hajrában pedig rendre Jones és az ő összjátékaiból ért el kosarakat a Spurs, így a Pacers elleni győzelem után újabb sikert könyvelhetnek el.

Most Embiid volt jó és Harden nem. Két elbukott rangadóval kezdte a szezont a 76ers, a Celtics és a Bucks ellen is az volt a forgatókönyv, hogy James Harden a tavalyi önmagához képest remekelt, míg Joel Embiid csak az árnyéka volt korábbi önmagának. Ezúttal változott a szereposztás, Embiid sokkal agresszívabban lépett fel, elvállalt 25 dobást és kiharcolt 15 büntetőt, így eljutott 40 pontig, begyűjtött 13 lepattanót is, és vele a pályán +6-ban zártak. Harden (12 pont, 9 lepattanó, 12 gólpassz) ugyan közel állt egy tripla-duplához, de csak 4/18-at hajított mezőnyből, büntetőket sem tudott nagyobb mennyiségben kiharcolni, de ez még nem is feltétlenül lett volna gond, mert Tyrese Maxey eljutott 25 pontig és 6 gólpasszig, illetve a hajrában is több kosarat szerzett. A különbség a kispadok teljesítményéből fakadt, a Spurs 40-10-re nyerte a második sorok csatáját – a 76ers cseréi eddig mindháromszor halovány teljesítményt nyújtottak, és amellett, hogy egyszer sem játszott eddig jól egyszerre a két sztárjuk, ez is hozzájárult ahhoz, hogy eddig mindhárom meccsüket elveszítsék.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 40, Maxey 25/9, Harris 15/9
A Spurs legjobb dobói: Vassell 22/12, Johnson 21/9, Jones 17

Indiana Pacers–Detroit Pistons 124–115

Mathurin helyet követel magának a kezdőben. Remekül kezdi a szezont a Pacers 6. helyen draftolt kosarasa, ezúttal is nagyszerű teljesítménnyel szállt be a kispadról Bennedict Mathurin: 10/18 dobását, közte 5/8 triplát elsüllyesztve 27 pontot szórt, amivel csapata legeredményesebbje lett, és emellett 7 lepattanót is megkaparintott – lassan érdemes lenne elgondolkodnia Rick Carlisle-nak azon, hogy a kezdőbe is betegye, mert a csapata ismét gyengén kezdett, ezúttal 35-25-re bukták el a nyitó játékrészt. Tyrese Haliburton (24 pont, 10 gólpassz, 5 labdaszerzés) is felnőtt Mathurin mellé, de a Spurs ellen sérülés miatt 7 percet játszó Jalen Smith (19 pont, 15 lepattanó, 3 blokk), illetve Goga Bitadze (14 pont, 15 lepattanó, 4 gólpassz) is hozzá tudta tenni a magáét. A Pacers az első győzelmét nem csupán a jó egyéni teljesítményeknek, hanem a feljavuló védekezésnek is köszönheti, a pocsék első negyed után szigorítottak hátul, aminek az lett az eredménye, hogy kiosztottak 15 blokkot, a Pistonst pedig csapatszinten 38,9%-on tartották mezőnyből.

Nem tudott hatékony lenni a Pistons. A vendégek legnagyobb problémáját az jelentette, hogy a kulcsemberek közül csak az Indianába hazatérő Jaden Ivey (17 pont, 11 lepattanó, 5 gólpassz) tudott hatékonyan pontot szerezni. Cade Cunningham 19 dobásból szerzett 22 pontja még bele is fért volna, ha Isaiah Stewart nem 2/10-et hajít mezőnyből, míg Saddiq Bey és Bojan Bogdanovic nem zár egyaránt 5/16-os mutatóval. Időnként érkezett egy-egy villanás valakitől, Bey a 8/8 büntetőjére építve eljutott azért 20 pontig, ráadásul 11 lepattanóval a mezőnymunkából is kivette részét, ahogyan Stewart is begyűjtött 16 lecsorgót, de a lepattanózást így is elbukták 59-53-ra, az ebben hozott szép számaik a sok rontott dobásból fakadtak inkább.

A Pacers legjobb dobói: Mathurin 27/15, Haliburton 24/9, Smith 19/3
A Pistons legjobb dobói: Cunningham 22/12, Bey 20/6, Ivey 17/6

Orlando Magic–Boston Celtics 120–126

Tatum MVP akar lenni. Jayson Tatum remekül kezdi az új idényt, ezúttal 40 ponttal és 8 lepattanóval vezette győzelemre a Celticset, ráadásul nem csupán üres számokat hozott, hanem a végén is fontos játékokat oldott meg. Bő 4 perccel a vége előtt 111-111 állt még az eredményjelzőn, ezt követően viszont Tatum és Derrick White vezetésével egy 10-2-es futást produkált a Celtics, amivel a győzelmet is bebiztosították – a meccs után Tatum a jó teljesítménye kapcsán elmondta, hogy az MVP-cím is a céljai között szerepel. A vendégeknek szüksége is volt arra, hogy White 27 pontos extrát nyújtson, mert Jaylen Brown nem találta a dobásait, megállt 4/16-nál, Marcus Smart 2/11-et szenvedett össze, Al Horford pedig hátproblémák miatt nem is vállalta a játékot. A Celtics ezzel a harmadik meccsét is megnyerte, bizakodva készülhetnek a következő, chicagói fellépésükre is.

Megint egy kicsi hiányzott csak a Magicnek. Harmadszor is kikapott a Magic, de az első két meccsükhöz hasonlóan a Boston ellen is megmutatták, hogy komoly potenciál rejlik a keretükben, fényes jövő állhat előttük. Az 1/1-es Paolo Banchero szenvedett ugyan a dobásaival, de így is eljutott 23 pontig, Franz Wagner 18 ponttal és 6 lepattanóval jelentkezett, de dicsérendő az egyaránt sokoldalú teljesítménnyel jelentkező Wendell Carter Jr. (15 pont, 12 lepattanó, 5 gólpassz) és Cole Anthony (14 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz) is. Az utolsó percekben azonban rendre hibáztak a fiatalok, míg az este során 29 pontot szóró Terrence Rossnak nem jutott sok dobás, de valahol érthető is, hogy a végén is inkább azokra próbáltak játszani, akik a következő években meghatározó szerepet tölthetnek be a csapat életében, és nem a 31 éves veteránra.

A Magic legjobb dobói: Ross 29/15, Banchero 23/6, F. Wagner 18/6
A Celtics legjobb dobói: Tatum 40/12, White 27/15, G. Williams 13/9, Brogdon 13/3

Miami Heat–Toronto Raptors 112–109

Kis híján elcsúszott egy balhén a Miami. Most megvolt a szükséges energia a Heatnél, a 0-2-vel rajtoló táraság uralta az első félidőt és lejátszotta a pályáról a fáradtabbnak, tompábbnak tűnő Raptorst - olyannyira, hogy a nagyszünetben 21 pont volt a floridai előny, de 24-gyel is vezetett már Erik Spoelstra alakulata. A harmadik negyedben azonban történt egy incidens: Christian Koloko és Caleb Martin összeakadt egy lepattanóért vívott harc közben, Koloko a földre került, Martin elindult felé, majd berántották egymást a nézőtérre és egy hatalmas tömegjelenet alakult ki. Egyrészt mindkettejüket kiállították, másrészt percekig állt a játék és ez az egész végül a Raptorsnak jött jól: a vendégek egy 17-2-es futással a hátrányuk nagy részét eltüntették, hat pontra zárkóztak fel, úgy tűnt, hogy ez megmentheti a meccsüket, de a Miami még időben reagált és az ex-torontói Kyle Lowry fontos megmozdulásaival sikerült megőriznie valamennyit az előnyéből. Összességében egyértelműen jobb volt a Heat, de az eset után hosszabb időre leült a gárda, míg a Torontót pont ez tüzelte fel, így az addigiakhoz képest sokkal szorosabb lett a vége, de ki azért nem engedte a kezéből a félig megnyert meccset a Miami, így két vereség után megszerezte idei első győzelmét.

Nem volt jó a Raptors. Az első két meccsen is óriási szüksége volt a Torontónak a cseresorra, a kispad ugyanis teljes homályként működött, ezen az estén viszont a kezdők is elfogytak: Fred VanVleet például az első félidőt négy faulttal, de pont nélkül zárta, Scottie Barnes pedig kétszer is megsérült 13 perc alatt, és a második után már nem tért vissza a pályára. Ugyan a padról a 18 pontos Precious Achiuwa vezetésével most jóval több minden érkezett, mint eddig, de ez nem volt elég, a Miami oldalán Jimmy Butler (24 pont, 5 gólpassz) vezetésével mindenki hozzátette a magáét, a pályára lépők közül csak Dewayne Dedmon nem dobott legalább 8 pontot, csapatszinten pedig 50%-os mezőnymutatóval és 28 gólpasszal zártak. A Torontónál Gary Trent Jr. (23 pont, 5/12 tripla) és az ismét tripla-duplával kacérkodó Pascal Siakam (23 pont, 8 lepattanó, 9 gólpassz) emelhető ki leginkább, de ez most nem lett elég, így ők is 1-2-vel állnak három mérkőzés után.

A Heat legjobb dobói: Butler 24/3, Strus 20/9, Lowry 17/9
A Raptors legjobb dobói: Trent Jr. 23/15, Siakam 23, Achiuwa 18/6

Chicago Bulls–Cleveland Cavaliers 96–128

Frissebb volt a Cavs. A Bulls back-to-back, a Cleveland viszont pihenten érkezett, és bár Darius Garland nem lehetett ott a parketten, de így sem voltak egy súlycsoportban a felek. A sokkal frissebb ohióiak átgázoltak ellenfelükön, a kilenc ponttal nyert első negyed után a nagyszünetben már 17-tel vezettek, majd végül a záró etapban tették igazán kiütésessé addig is simának tűnő győzelmüket, amikor a Chicago energiája már végképp elfogyott. Donovan Mitchell ismét remek vezérnek bizonyult (32 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz, 4/6 tripla), de körülötte Evan Mobley és Cedi Osman is kevés labdából csinált szép dolgokat, Kevin Love 5/6 triplát süllyesztett el, Caris LeVert a 14 pontja mellett 8 kiosztott gólpasszal tehermentesítette Mitchellt, minden tökéletesen működött. Az 56,5%-os mezőnymutató, az 59%-os triplázás és a 32 gólpassz is beszédes, egyszerűen földig rombolták a Bulls hídfőállásait és nem adtak esélyt ellenfelüknek - nagyon impresszív módon szerezték meg idei első győzelmüket.

Hiába LaVine visszatérése. A szezon során először léphetett pályára a Chicagóban Zach LaVine, akire önmagában nem is lehetett panasz, mert 23 ponttal és 4 gólpasszal csapata legjobbja lett, csak közben körülötte az egész együttes darabokra hullott. DeMar DeRozan az eddigi két 30 pont feletti teljesítmény után most mindössze kilenc dobásba állt bele, a Dragic-White-Caruso hátvédtrió összesen 11 pontot, 4/13-as mezőnymutatót és 0/7 triplát tett a közösbe, Ayo Dosunmu is teljesen eltűnt, LaVine gyakorlatilag egyedül maradt. Egy ilyen formában lévő, ilyen lendülettel játszó Cavs ellen ez nem férhetett bele, a harmadik negyedben ugyan átmenetileg stabilizálni tudták magukat, de a záró etapban végleg szétestek, így ott óriási pofont kaptak - a United Center nem volt túl elégedett a látottakkal...

A Bulls legjobb dobói: LaVine 23/6, Vucsevics 16/6, DeRozan 13
A Cavaliers legjobb dobói: Mitchell 32/12, Mobley 16, Love 15/15, Osman 15/6

Milwaukee Bucks–Houston Rockets 125–105

Papírforma. A két csapat között egyébként is jelentős különbség várható a szezon során, ráadásul a hazai pályán játszó Bucks pihentebb volt, míg a Rockets a Memphis elleni szoros vereségből érkezett. Ennek megfelelően a Milwaukee már az első negyedben eldöntötte az érdemi kérdéseket: a vendéglátók 41-23-ra nyerték ezt az etapot és innentől már csak ezt kellett menedzselniük, nem kellett megszakadniük. Ezt meg is tették, a Rockets nem tudott igazán komoly nyomást gyakorolni ellenfelére, így bár a hátralévő három negyedben már kiegyenlítettebb játék folyt, de nem forgott veszélyben a Bucks sikere - Mike Budenholzer alakulata a lehető legoptimálisabb módon érvényesítette a papírformát, hiszen végül csak Jrue Holiday érte el a 30 pontos határt, a többiek több pihenőt kaphattak. A hazaiak 56,5%-os mezőnymutatóval, 50% feletti triplázással operáltak, míg közben a Houstont 40% alatt tartották - az első meccs akadozása után most minden úgy történt, ahogy akarták.

Janisz megvadult. Itt említsük meg, hogy Janisz Adetokunbo félelmetesnek bizonyult, az első mérkőzésen még visszafogottabban játszott, most viszont ízekre szedte a houstoniakat, akikkel előző este Ja Morant tette meg ugyanezt. A görög klasszis most 44 pontig jutott, és 17/21 mezőnykísérletét a gyűrűbe küldte, ami elképesztő hatékonyság - emellett 8/13 büntetőt is értékesített, távolról pedig 2/3 dobása akadt be. A 12 lepattanója már csak ráadás, extra produkcióval vezette győzelemre a Milwaukeet, így Jalen Green, Kevin Porter Jr. vagy Jabari Smith Jr. teljesítménye háttérbe szorult. Egyébként Giannis ezzel az estével a Bucks történetének legtöbb büntetőt bedobó játékosa lett 3508-cal, megelőzve az eddigi éllovas Sidney Moncriefet.

A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 44/6, Holiday 19/9, Portis 13/3
A Rockets legjobb dobói: Green 22/12, Porter Jr. 18/6, Martin Jr. 14/6

Dallas Mavericks–Memphis Grizzlies 137–96

Gálázott a Dallas. A Mavs pihentebben, otthon léphetett pályára, míg az egyébként is kissé foghíjas Memphis a back-to-back második felén érkezett, ez pedig nagyon megmutatkozott a parketten. A Dallas dinamikusan, energikusan, lendületesen kosárlabdázott, a Grizzlies pedig rengeteget hibázott, ami egy negyed, de maximum egy félidő alatt le is zárta az estét - a nyitó játékrész után 39-17 volt az állás, a nagyszünetben pedig már 64-36, gyakorlatilag állva hagyta ellenfelét Jason Kidd alakulata. Innentől nem volt miről beszélni, a Mavs szépen lemenedzselte a második félidőt, senki sem jutott 30 perc fölé, illetve ezúttal nem omlott össze úgy a gárda, mint a Suns ellen 22 pontos fórból - Luka Doncic (32 pont, 7 lepattanó, 10 gólpassz, 2 labdaszerzés, 2 blokk) mellett Christian Wood (25 perc alatt 25 pont, 12 lepattanó) is bizonyította, hogy miért volt érdemes leigazolni, úgyhogy emiatt is jó szájízzel várhatják a folytatást.

Erőtlen Memphis. Két extra meccs után most Ja Morant is halovány volt (20 pont, 4 gólpassz), a többiek pedig még annyira sem tudtak úrrá lenni a gondokon a Brooks-Jackson-Williams triót nélkülöző vendégeknél. Védekezésben folyamatosan elkéstek és faultoltak, Doncicra semmilyen megoldásuk nem volt, az erősségüknek számító lepattanózást 52-29-re vesztették el, 15-6-ra maradtak alul támadópattanózásban, és úgy kaptak ki 41 ponttal, hogy leindításból egyébként többet dobtak, mint ellenfelük. Ehhez a meccshez most semmi közük nem volt, amit okozhatott a fáradtság, de az tény, hogy eddig két Morant-extrával tudtak csak eredményt elérni, úgyhogy nem lehetnek nyugodtak.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 32/12, Wood 25/3, Hardaway Jr. 16/6
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 20, Bane 14/6, Roddy 12

Denver Nuggets–Oklahoma City Thunder 122–117

Fáradtan is jó volt a Nuggets. Nemcsak egyszerűen back-to-backet vívott a Denver úgy, hogy az ellenfél pihenten érkezett, de négy nap alatt harmadszor lépett pályára, és előző este még a GSW csarnokában nyert, így hajnali négy órára ért haza - finoman szólva sem voltak ideális fizikai állapotban a vendéglátók. Védekezni nem is volt túl sok erejük, de ezt támadásban ellensúlyozták: a 49%-os mezőnymutató és a 33 gólpassz mellett főleg a 20 bedobott tripla számít kiemelkedő adatnak, különösen ebben a helyzetben. Nikola Jokics karrierje 78. tripla-duplájával (19 pont, 16 lepattanó, 13 gólpassz) utolérte a vonatkozó listán a legendás Wilt Chamberlaint, Kevin Porter Jr. és Kentavious Caldwell-Pope élvezte a jó labdajáratást és közös erővel 11/20 triplát süllyesztettek el, Aaron Gordon dupla-duplázott, a padról beszálló Jeff Green 14 pontig jutott 5/5 jó dobással, de külön emeljük ki Jamal Murray-t is: az irányító bő másfél év után játszhatott újra tétmeccset ebben a csarnokban és mutatott olyan villanásokat, amik a régi önmagát idézték, végül 16 ponttal és 5 gólpasszal zárta a találkozót. Michael Malone nagyon elégedett volt csapatával azért, hogy mennyi energiát mozgósított erre az estére, az újabb győzelem pedig különösen tetszett neki...

Pedig a végéig harcolt a Thunder. A vendégek mindent megtettek, hogy összehozzák a bravúrt, Shai Gilgeous-Alexander (28 pont, 7 gólpassz), Josh Giddey (19 pont, 12 lepattanó, 6 gólpassz) és Mike Muscala (18 pont, 4/7 tripla) is nagyszerűen játszott, és ők is bedobtak 15 triplát 40%-kal, támadásban rájuk sem lehetett panasz. Az összecsapás végig szorosan alakult, egyik fél sem vezetett soha két számjegyű különbséggel, és még bő egy perccel a vége előtt is csak két egység volt a Nuggets előnye. Ott azonban Jokics kosárra váltotta Murray átadását, majd szintén Jokics ellopta a labdát Lu Dorttól és két büntetőt is a helyére küldött, végül Gordon blokkolta SGA-t, nagyjából itt ért véget a küzdelem. A hátralévő időben már csak büntetőzniük kellett a hazaiaknak, csak rajtuk múlt, hogy megnyerik-e és mivel biztos maradt a kezük a legfontosabb pillanatokban, így az OKC-nek be kellett érnie a tisztes helytállással.

A Nuggets legjobb dobói: Porter Jr. 22/15, Caldwell-Pope 21/18, Jokics 19/3
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 28/3, Giddey 19/6, Muscala 18/12

Sacramento Kings–Los Angeles Clippers 109–111

George pótolta a hiányzókat. Kawhi Leonard és John Wall sem lépett pályára a Clippersnél, mindkettejüket a vasárnapi hazai debütálásra tartogatta az edzői stáb, de belefért a hiányuk, főleg mert Paul George az ő kieső pontjaikat is megdobta: kereken 40-nel zárt 6 lepattanó és 6 gólpassz mellett, 16/31 mezőnykísérlete utat talált a gyűrűbe, és egymaga adta meg a támadójáték alapját, pláne hogy Norman Powell 1/10, Luke Kennard pedig 4/11 dobást tett hozzá. Nagy előnyük azért nem volt a vendégeknek az 50%-os mezőnymutató és 40%-os triplázás ellenére sem, a Kings tartotta a lépést, néha vezetett is, majd a harmadik negyedben tudott kicsit meglépni a LAC, a záró etapban pedig volt közte 12 pont is. A Sacto viszont visszajött innen George remek dobásai ellenére is, mert itt őt leszámítva megállt a Los Angeles, és 41 másodpercnél 106-109-re szűkítette az ollót a Kings - George hibázott, de Nic Batum leszedte a támadópattanót, Powellt faultolták, bedobta a két büntetőt, Fox triplája pedig már csak a végeredményt kozmetikázhatta. Ha nem is simán, de jobban játszva nyert a Clippers, a hazaiaknál De'Aaron Fox újabb jó teljesítményének (36 pont, 15/23 mezőnyből) és az 1/4-es Keegan Murray bemutatkozásának lehet örülni: utóbbit álló ováció fogadta, amikor először becserélték és végül 19 pontig, 7/10 jó dobásig, valamint 2 blokkig jutott.

A Kings legjobb dobói: Fox 36/9, Murray 19/9, Huerter 18/15
A Clippers legjobb dobói: George 40/9, Jackson 14/9, Kennard 11/3