TEXANS (3.)–COLTS (6.)

Csoportriválisok lévén a felek már kétszer is találkoztak az alapszakaszban, és bár az idény korai részében még szenvedő Colts otthon három ponttal kikapott, a hajrában Houstonban vissza tudott vágni. Az sem vetített sok jót előre a hazaiak számára, hogy az Indianapolis támadófala csupán 18 sacket engedett az ellenfeleknek (ez a legkevesebb a ligában), míg a Texansé 62-t (ez pedig a legtöbb).

A mérkőzés az előjeleknek megfelelően a Colts akarata szerint alakult, a döcögősen induló első támadósorozatban a bokasérülése ellenére játszó T. Y. Hilton remeklése (és 63 yardja) segítette át a csapatot a holtpontokon, s Eric Ebron TD-elkapással zárta a drive-ot (0–7).

Egy gyorsan lezárt hazai ellenakciót követően Marlon Mack futott a texasiak célterületére, ezt egy interception-váltás követte a „szokásos” felpattanós Luck-labdavesztéssel, de az újabb indianapolisi akciót már Dontrelle Inman TD-elkapása zárta (0–21).

A houstoniak először a félidő hajrájában tudtak belelendülni – Keke Coutee elkapásainak köszönhetően –, de a Colts végzónája előtt megakadt a támadás és végül pontot sem szerzett a gárda.

A második félidő eleji puntháború a negyedik negyedbe fordulva hozott változást, végre ismét haladni tudott a Texans, és Coutee kissé véleményes (a célvonal környékén csúszott ki a labda a kezéből) elkapásával csak összejött a szépítés (7–21).

A Csikók mintha egy kicsit túlságosan is belekényelmesedtek volna a mérkőzésbe – ehhez persze hozzátartozik, hogy a második félidőre a Texans védelme is megérkezett –, így a vendéglátó nyolc perccel a vége előtt azért támadhatott, hogy egytouchdownnyira közeledjen. Négy perccel a vége előtt azonban újra megakadt negyedik kísérletre az akció, innentől kezdve a vendégek már nem tették meg azt a szívességet, hogy elszórakozzák a továbbjutást.

A második félidőben korlátozottan használt Andrew Luck 222 yarddal, 2 TD-passzal és egy interceptionnel zárt – a túloldalon Deshaun Watson 235 yarddal és 1/1-gyel. Az igazán nagy különbség futásban jött ki Marlon Mack (148 yard) vezérletével 200-ig jutott a Colts, a túloldalon Watson 76-ja inkább menekülésekből jött össze és DeAndre Hopkins is nagyon elmaradt a korábbi szintjétől (37 yard, miközben Coutee 110-zel zárt).

COWBOYS (4.)–SEAHAWKS (5.)

Az egyik oldalon az év legtöbb yardjával záró futó (Ezekiel Elliott 1434), a másik oldalon a legjobban futó csapat (Seahawks, 160 yard/meccs). A Texanshoz és a Coltshoz hasonlóan két gyengén rajtoló gárda (a Cowboys 3–5-ös, a Seattle 4–5-ös kezdés után zárt 10–6-tal), az egyik otthon 7–1-gyel zárt, a másik 15-tel több labdát szerzett mint amit eladott, ezzel ligaelső.

Az első negyedben viszont nem a futók, hanem a védelmek jeleskedtek, a Cowboys bemutatott ugyan egy ötperces támadósorozatot, de ebből csak Brett Maher-mezőnygól született – persze ez is több, mint a Seahawks első negyedbeli produktuma, tekintve, hogy a passzokból 15 yardot haladt a vendégcsapat, csak éppen hátrafelé… (3–0)

Az első drive-ban kiesett Cole Beasley, de ő legalább visszatérhetett a pályára, nem úgy Allen Hurns, aki egy szerelési kísérletnél minden bizonnyal lábtörést szenvedett. A játékrész végén Tavon Austin vitte vissza hiába a labdát, egy szabálytalanság miatt nem volt érvényes a touchdown.

A második negyedben megindult a Seahawks szekere, ebben nagy szerepe volt Tyler Lockettnek, más kérdés, hogy így is csak két Sebastian Janikowski-mezőnygólig jutott, igaz közben egyet a Cowboys kihagyott, így 3–6-ra módosult az állás.

A szünet előtt felpörögtek az események, az első félidőben 123 yardig jutó Ezekiel Elliott 41 yardos nyargalásával jó helyzetbe került a Cowboys, Michael Gallup TD-elkapásával fordított is (10–6).

Még egy jó Lockett-visszahordás (itt Brett Maher rúgó konkrétan touchdownt akadályozott meg) után 57 yardról mezőnygólt rúghatott Sebastian Janikowski, de nem elég, hogy mellé lőtt, még meg is sérült…

A nagyszünet utáni kiszorítósdiból egyre jobb helyzetekbe kerültek a vendégek, 4. kísérletre Doug Baldwin nagy elkapására volt mondjuk szükség, s ezt követően csak futásokkal haladtak a Halászsasok, és Russell Wilson futásával fordítottak, és mivel rúgó nem maradt, a kétpontosra is rámentek, de ez is sikerült (10–14).

De aki azt hitte ekkor, hogy ez megtöri a hazaiakat, az tévedett! Amari Cooper nagy elkapása és Dak Prescott 10 yardos futásával centikre kerültek a célterülettől, Elliott pedig másodjára már nem csúszott el (17–14).

Sőt, egy gyorsan rövidre zárt támadás után a Cowboys egy parádés (és ezúttal szabályos) Austin-visszahordással rögvest ellenfele térfelére ért, Cooper újabb elkapásával már a célterület közelében volt, de Prescott passza addig pattogott az elkapója és a védő között, míg K. J. Wright interceptiont szerzett. Más kérdés, hogy a szabálytalanságok miatt ezúttal is rögvest véget ért a Seahawks-támadás.

A Seahawks két szabálytalansággal segítette tovább a megakadni látszó ellentámadást, majd Prescott egyik futásával a fél yardig jutott, a másikkal pedig touchdownt szerzett (24–14). A Seahawks Lockett újabb hatalmas elkapásával villámgyorsan közeledett és J. D. McKissic elkapásával valamint a sikeres kétpontos után 24–22-re fel is jött, de az onside kick teljesen értelmezhetetlen volt a puntertől, így a Cowboys megnyerte a meccset.

NFL, RÁJÁTSZÁS
WILD CARD MÉRKŐZÉSEK
Houston Texans (3.)–Indianapolis Colts (6.) 7–21 (0–14, 0–7, 0–0, 7–0)
Dallas Cowboys (4.)–Seattle Seahawks (5.) 24–22 (3–0, 7–6, 0–8, 14–8)