MINDEN AZ 54. SUPER BOWLLAL KAPCSOLATBAN EGY HELYEN!

TÁMADÓK

Irányító:Lamar Jackson (Ravens)
Futók:Christian McCaffrey (Panthers), Derrick Henry (Titans)
Elkapók:Michael Thomas (Saints), Julio Jones (Falcons)
Tight end:George Kittle (49ers)

Christian McCaffrey a liga történetében a harmadik játékos lett, akinek egy szezonon belül meglett az 1000 futott és elkapott yard is (1387+1005). Emellett összesen 19 TD-t (15+4) és egy kétpontost is szerzett, ezzel az egész liga legponterősebb támadójaként zárt. Az idényben kilenc olyan meccset is fel tud mutatni, amelyen legalább 150 összyardot tett a közösbe, túlzás nélkül állítható, hogy ő volt csapata motorja. Mellé az igazi őserő érkezik tökéletes kiegészítésnek, Derrick Henryre az idény során nem nagyon volt ellenszer (már amikor a Titans nem volt akkora hátrányban, hogy fel kellett adnia a futójátékot), a 211 yardos és 3 TD-s idényzárójával pedig 15 meccset játszva is megkaparintotta a futókirályi címet (1540 yard, 16 TD).

A célpontoknál megkerülhetetlen Michael Thomas, aki 149 elkapással új NFL-rekordot állított fel, 1725 yardjával természetesen szintén uralta a mezőnyt. Mellé kivételesen egy hasonló típusú játékost választottam, mert Julio Jones egészségesen gyakorlatilag minden évben kihagyhatatlan. Az Atlanta Falcons klasszisa egy meccsel kevesebb játszva 1394 yarddal a második helyen zárt, elképesztő dominanciáját hűen jelzi, hogy az elmúlt hat idényében ez volt a legrosszabb(…) teljesítménye. A tight endeknél az előző év után ismét bekerült George Kittle, aki túl azon, hogy elkapóként az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta (1053 yard, 5 TD), blokkolóként a liga talán legjobbja volt, ami a 49ers kiváló futójátékának alapja is volt.

Támadófal: Ronnie Stanley (Ravens), Zack Martin (Cowboys), Rodney Hudson (Chiefs), Brandon Brooks (Eagles), Ryan Ramczyk (Saints)

Jackson vakoldalának a védelméért itt is Ronnie Stanley felelne, aki az egyik legjobb vakoldali tackle-lé vált, egy sacket sem engedett a Pro Football Focus statisztikái szerint, ütést is csak egyet – amúgy ez dettó igaz a túloldalon remeklő Ryan Ramczykre, aki emellett az egyik legjobb játékos volt a futásblokkolások terén is. Ugyanezen a téren a guardok között Brandon Brooks és Quenton Nelson emelkedett ki, utóbbinál viszont a passzblokkolás kategóriájában lényegesen jobb teljesítményt nyújtott Zack Martin, így neki szavaztunk bizalmat ebben a csapatban. A guardoknál a philadelphiaira esett a választás, a centereknél viszont a szintén az Eaglest erősítő Jason Kelce helyett a legjobb passzsegítőként teljesítő Rodney Hudsonra, aki Patrick Mahomes előtt állta a sarat, összesen három alkalommal tudták siettetni a Chiefs irányítóját, ami kiemelkedően jó szám.

VÉDŐK

Irányítósiettetők:Arik Armstead (49ers), T. J. Watt (Steelers)
Belső védőfalemberek:Aaron Donald (Rams), Chris Jones (Chiefs)
Linebackerek:Demario Davis (Saints), Bobby Wagner (Seahawks), Eric Kendricks (Vikings)

Talán a liga legjobb védőfala található San Franciscóban, DeForest Buckner pedig joggal kerülhetne a fal közepére, de Aaron Donaldot egyik évben sem lehet kihagyni, még a mostani visszafogottabbnak tűnő idényében is ő volt a legjobb futás elleni védő, valamint a legjobb pass rusher is – de toronymagasan. Ebben a kategóriában a 80 irányítósiettetése megközelíthetetlen volt, de ha nincs a három meccses mínusz, akkor a 70 minden bizonnyal összejött volna a 13 találkozón 58-ig jutó Chris Jonesnak is, két ilyen romboló erő ellen támadófal legyen, amely állja a sarat. Az viszont nem opcionális, hogy ebből a 49ers-védőfalból senki sem kerül be, és bár Buckner és az Év újonc védője címet minden bizonnyal besöprő Nick Bosa is bőven adná magát, mégis egy kevésbé felkapott nevet hozok ide, Arik Armstead személyében, aki a liga egyik legjobb futás elleni védekezése mellé 10 sacket is hozzá tud tenni. A túloldalra Chandler Jones és T. J. Watt közül bár a sackek alapján előbbit kellene rakni (19–14.5), de az összesített nyomásgyakorlás (75–81), a 10 levédekezett passz és két interception valamivel inkább a szintén nyolc fumble-t bemutató pittsburgh-i felé billenti a mérleg nyelvét.

A linebackereknél kikerülhetetlen a New Orleans-i Demario Davis, aki a futások megállításában, a szerelési hatékonyságban, az irányítók siettetésében és a passz elleni védekezésben is elit szinten teljesített. Bobby Wagner csak ez utóbbiban maradt el tőle, de ezt a liga legtöbb szerelésével (159) „kompenzálja”. Az ezen a területen és a futások megállításában elit Eric Kendricks egészíti ki a sorunkat.

Szélső hátvédek:Stephon Gilmore (Patriots), Richard Sherman (49ers)
Söprögetők:Jamaal Adams (Jets), Tyrann Mathieu (Chiefs)

Stephon Gilmore nem csupán az ötödik „címvédő” Julio Jones, George Kittle, Aaron Donald és Bobby Wagner után, hanem az Év védője is nálunk. A címvédő Patriots ebben az idényben az elmúlt bő évtizeddel ellentétben a védelmének köszönhetően remekelt, a 14.1 engedett pont és a 275.9 yard is a legalacsonyabb átlag volt a ligában, de a 180.4 yardos passzonkénti átlag is jó volt a második helyre. Ennek az egységnek a legjobbja Stephon Gilmore volt, aki gyakorlatilag bármelyik topelkapót képes leszedni a pályáról – jól jellemzi ezt Amari Cooper elleni meccse, ahol egy elkapást sem engedett, cserébe volt labdaszerzése. Az alapszakaszzáró, Miami elleni gyenge meccse ellenére szenzációs statisztikákkal zárt: 96 felé menő labdából csak 47-ből lett elkapás, összesen 624 yardot és csupán egy touchdownt engedett az ellenfeleknek, miközben maga hatszor is lelopta a rivális irányítók passzát, ebből pedig két hatpontost szerzett. Volt öt olyan meccse, amelyen az ellenfél irányítójának akkor is jobb lett volna az irányítómutatója, ha minden egyes passzát földhöz vágja, és volt egy, amelyen pont ugyanannyi volt. A túloldalára az újra régi önmagát idéző Richard Sherman került, aki az egész idényben összesen 27 elkapást engedett az ellenfeleknek, egy TD mellett pedig három labdát is levadászott. Közte és Tre'Davious White között nüanszok döntöttek, előbbi javára.

A söprögetők közül megkerülhetetlen Jamal Adams, aki amellett, hogy az egyik legjobb volt a passzok és futások megállításában, még 6.5 sacket is összeszedett, ami posztján kifejezetten magasnak számít. A párjának Earl Thomas, Justin Simmons vagy éppen a hat interceptiont jegyző Anthony Harris is adná magát, mégis Tyrann Mathieu felé fordulok, mert érkezésével a liga egyik leggyengébb védelméből egy kifejezetten jól teljesítő egység alakult Kansas Cityben.

SPECIÁLIS EGYSÉG

Rúgó:Justin Tucker (Ravens)
Punter:Brett Kern (Titans)
Visszahordó:Diontae Harris (Saints)

A rúgóknál óriási csata volt Justin Tucker, Josh Lambo és Chris Boswell között, de végül a baltimore-i lett a befutó, aki döbbenetes mennyiségű rúgást (29 mezőnygól és 59 extrapont) kísérelhetett meg, és csupán hármat rontott el, miközben Pittsburghben a rendes játékidő végén és a hosszabbításban is kulcsfontosságú távoli mezőnygólt értékesített, ahogyan a 49ers elleni rangadó utolsó másodperceiben is magabiztos volt 49 yardról. A puntereknél jóval könnyebb volt a dolgunk, Brett Kern átlagban, nettó átlagban is jól teljesített, övé volt a legtöbb 20 yardoson belülre rúgott labda és csupán kétszer pattogott a tojás a célterületre. A visszahordókat idén is összevontuk, a legtöbb punt utáni visszahordott yardot szerző Deonte Harris ráadásul a kezdőrúgások esetén is remekül teljesített, így egy személyben megkaptuk a megoldást.