Nikola Jokics dudaszós kosara mentette meg a Denvert

Indiana Pacers–Oklahoma City Thunder 108–106Indiana Pacers–Oklahoma City Thunder 108–106

47 (36) perc jó játék sem volt elég Paul George-tól. Két évvel ezelőtti távozása óta másodszor tért vissza Indianába az OKC szupersztárja és kiváló mérkőzést játszott egészen az utolsó percig – a nagyszünetig 25, összesen (36 játékperc alatt) 36 pontot szórt, bevert 6/11 triplát, leszedett 6 lepattanót, kiosztott 5 gólpasszt és bár az utolsó negyedben már égett a ház a Thundernél, az ő öt clutch pontjával még vezettek 106–104-re. Az utolsó perc azonban másképp alakult, George kétszer is eladta itt a labdát, majd ő „tűnt el”" védekezésben a Pacers meccsnyerő kosaránál, amely eldöntötte a küzdelmet – 47 percen keresztül ő volt a meccs legjobbja, ez azonban eléggé befolyásolta a végeredményt. A back-to-backet játszó OKC egyébként is eléggé megakadt, a közel húszpontos előnyét az utolsó másfél negyed alatt leadta, érezhetően elfáradt, de az utolsó percben elkövetett hibák okozták végül a vesztét - hiába Russell Westbrook újabb tripla-duplája (19 pont, 14 lepattanó, 11 gólpassz, 4 labdaszerzés, 2 blokk), ezúttal ez sem volt elég. George-ot egyébként egyrészt pfújolta az indianai publikum, másrészt olyan „kreatív” rigmusokkal is jelentkezett, mint hogy „nem hiányzol” és hasonlók.

Nincs elveszett meccs. Wesley Matthews szerint a Pacersnél nem ismerik ezt a fogalmat, óriási a küzdőszellem és pont ezért szeretett volna idejönni a szezon közben – most pedig aktívan részt is vállalt a sikerből, hiszen övé lett a győztes kosár. Az első félidő még abszolút a Thunderé volt, a harmadik negyed közepén volt már 19 pont is a hazaiak hátránya, azonban itt sem adták fel és az elfáradó OKC-t egyszerűen felőrölték – Domantas Sabonis (26 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz) és Bojan Bogdanovic (23 pont, 4 lepattanó, 5 gólpassz) vezetésével ledolgozták a különbséget és ki-ki meccset csináltak az estéből. A végén pedig George is „melléjük állt”" a back-to-back eladott labdáival, az utolsó támadásnál Bogdanovic dobása ugyan lejött, de Matthews visszatette a támadópattanót két másodperccel az órán, ezzel pedig megnyerte a mérkőzést csapatának. A nagy győzelemmel ismét fél meccsel a Sixers elé került a társaság, most viszont utazik tovább Denverbe, ahol pokolian nehéz dolga lesz.

A Pacers legjobb dobói: Sabonis 26, Bogdanovic 23/6, Collison 17
A Thunder legjobb dobói: George 36/18, Westbrook 19/3, Adams 17

Orlando Magic–Cleveland Cavaliers 120–91

Nem bízta a véletlenre a Magic. Kötelező volt a győzelem a hazaiak számára és ennek megfelelő mentalitással léptek pályára, úgyhogy már az első negyedben állva hagyták ellenfelüket (36–20), majd a második játékrészre átnyúló 15–0-s futást követően 44–20 állt az eredményjelzőn, így elég hamar eldőlt a győztes kiléte. Egyéni extrára nem is volt ehhez szükségük, egyszerűen jól működtek csapatként, amellett, hogy védekezésben kellő agresszivitással törték meg a Cavs ritmusát, támadásban 45 százalékkal tripláztak, kiosztottak 31 gólpasszt és heten is elérték náluk a tízpontos határt – nem adtak esélyt ellenfelüknek, végig uralták ezt az összecsapást. Ötből négy vereség után rájuk is fért már egy ilyen siker, amellyel továbbra is versenyben vannak a keleti playoffért és most hasonló hazai mérkőzéseik következnek, amelyeken jó helyzetbe hozhatják magukat.

Ez most nem a Cavs napja volt. Kiváló mérkőzéseket játszott az utóbbi időben a Cleveland, ezúttal viszont elöl és hátul is teljesen reménytelen volt a gárda: védekezésben képtelenek voltak kizökkenteni a parádés formában játszó hazaiakat, elöl viszont csak 40 százalékkal dobtak, nem találták meg egymást (13 gólpassz, 15 eladott labda) és a tripláik sem ültek (22,6 százalék). Így nem is nagyon volt miről beszélni, a meccs másfél negyed alatt eldőlt, onnantól csak a végeredmény volt kérdéses – Kevin Love szerint megemelik a kalapjukat a sokkal keményebben játszó Magic előtt, nekik pedig semmi sem sikerült ma, ebből alakult ki a nagyjából harminc pontos különbség.

A Magic legjobb dobói: Gordon 21/9, Augustin 20/3, Vucsevics 19
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 23/6, Clarkson 15/3, Knight 12/2

Boston Celtics–Sacramento Kings 126–120

A végére pörgött fel a Boston. Az első félidőben eléggé akadozott a hazaiak játéka, sem védekezésben, sem támadásban nem volt meg az igazi koncentráció és élesség a csapatnál, rosszak voltak a dobáskiválasztások, lassúak a váltások, úgyhogy komoly hátrányba is került a gárda – 17 ponttal égtek már és csak azért nem többel, mert Kyrie Irving extrát játszott. A fordulás után aztán a helyükre kerültek a dolgaik, a harmadik negyedet egy 9–2-vel kezdték és egy nagy triplazuhataggal (Jaylen Brown egymás után hármat süllyesztett el) zárták, ami különösen annak tükrében volt extra, hogy a nagyszünetig 1/12 hármasuk akadt be – ezzel fordítottak, majd a megérkező önbizalmukkal és lendületükkel meg is léptek az utolsó negyedben, ott már volt 13 pontos előnyük is. Kiemelendő a karrierje második tripla-dupláját jegyző Irving (31 pont, 10 lepattanó, 12 gólpassz), akinek a dobószázaléka a végére azért eléggé leromlott, de mellette Morris és Brown is húsz pont fölé jutott, illetve a Horford-Baynes páros hatékony játékát is érdemes megemlíteni. A mélyről felálló gárda így újabb fontos győzelmet aratott, az utóbbi öt meccsből a negyediket, ezzel másfél mérkőzéssel van a Philadelphia mögött.

Bagley visszatérése sem lett csodaszer. Nagyjából azóta szenved a Sacramento, mióta Marvin Bagley megsérült, ezen az összecsapáson pedig abban bíztak a vendégek, hogy az újonc visszatérése a sikerüket is visszahozza - kis híján így lett, a magasember tíz perc alatt tíz pontot szórt az első félidőben, csapata pedig magabiztosan vezetett. A fordulás után azonban ő sem jelentett már orvosságot, hiába hozta az egyéni extrát Buddy Hield (34 pont, 6/10 tripla, 7 gólpassz) és De'Aaron Fox (19 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz), illetve hiába volt hasznos Willie Cauley-Stein (10 pont, 13 lepattanó, 4 gólpassz) és Harrison Barnes (20 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz), a Boston a második félidőben egyszerűen túldobta őket – az 50 százalékos mezőnymutató, a leindításból szerzett 22 egység és a 31 gólpassz sem ért sokat ilyen védekezés mellett a Kings részéről, egyszerűen több pont volt most a Celticsben. Az újabb vereség után öt meccs a hátrányuk a nyugati nyolcadik helyhez képest, lassan nekik is el kell engedniük az idei playoff-álmot.

A Celtics legjobb dobói: Irving 31/3, Brown 22/9, Morris 21/9
A Kings legjobb dobói: Hield 34/18, Barnes 20/9, Fox 19/3

Toronto Raptors–Los Angeles Lakers 111–98

Tartalékosan és nehézkesen. Az eltiltott Serge Ibaka mellett Kyle Lowry sem lépett most pályára a Raptorsnál, de a Lin, Green kezdő hátvédpár is csak 19-21 percet játszott, nem erőltették túl a dolgokat – így viszont eléggé akadozott a játék és végül 40 százalék alatt maradtak mezőnyből, úgyhogy csak a negyedik negyedben tudták végleg eldönteni a küzdelmet. A félidei tizenegy pontos különbség nem nézett ki rosszul, de a harmadik játékrészben közelebb jött a Lakers, úgyhogy a záró etapban be kellett szigorítaniuk védekezésben, hogy hozni tudják a kötelezőt. Egyénileg Kawhi Leonard (25 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz), Norman Powell (20 pont, 8 lepattanó, 3/6 tripla) és Marc Gasol (15 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 2/4 tripla) említhető igazán pozitívumként, de a 12 büntetőt kiharcoló és mindenbe besegítő Pascal Siakam sem mozgott rosszul. Végül, ha nem is kiütéssel, de hozta a győzelmet Nick Nurse legénysége, továbbra is stabilan második Keleten és az egész ligában is, következőleg pedig Detroitba utazik, ahol fel kell kötnie a felkötni valót, ha visszatér korábbi formájához a Pistons.

Ennyit tudott a Lakers. A várakozásoknak megfelelően nem szakadtak meg a vendégek, LeBron James továbbra is csak 32 percet játszott (29 pont, 4 lepattanó, 6 gólpassz) és mellette csak Rajon Rondo (13 pont, 8 gólpassz), illetve Alex Caruso (16 pont, 5-5 lepattanó és gólpassz) érte el a tízpontos határt – Kyle Kuzma elöl-hátul gyengén játszott és igazából reális esélyük nem igazán volt a bravúrra. Persze nem is feltétlenül ez volt a céljuk, úgyhogy a legutóbbi chicagói győzelem után ismét kikaptak és bár igazán jó helyre már valószínűleg nem tudják magukat letankolni, azért megpróbálkoznak vele.

A Raptors legjobb dobói: Leonard 25/15, Powell 20/9, Siakam 16
A Lakers legjobb dobói: James 29/3, Caruso 16/3, Rondo 13

Utah Jazz–Minnesota Timberwoves 120–100

Sima lett. A back-to-back ellenére egyértelmű esélyese volt ennek a mérkőzésnek a Jazz és ha csak a végén is, de ezt érvényesítette a társaság – az utolsó negyedet csak tízpontos különbségről kezdték meg a felek, ott lett igazán sima a végeredmény. A jó kezdés (kilenc ponttal nyert első játékrész) után a hazai lábak is elnehezültek és kevésbé működött a gépezet, sőt, a harmadik negyedben a Minnesota egy pontra vissza is zárkózott, de aztán sikerült feltüzelniük magukat Rubióéknak, védekezésben magasabb fokozatba kapcsoltak és ezzel a mentalitással a hátralévő időben lejátszották a pályáról ellenfelüket – 71–70 után elrohantak a meccsel a hazaiak és végül magabiztos győzelmet arattak. Egyénileg Donovan Mitchell (24 pont, 6 gólpassz) emelhető ki leginkább, de Crowder, Gobert, Rubio és Favors is ellátta a feladatát, úgyhogy végül szűk 50 százalékos mezőnymutatóval, 30 gólpasszal nyertek és utolérték a nyugati hatodik Spurst a tabellán.

A Minnesota is fáradt volt. A vendégek a hóvihar és a hatalmas szél miatt a fél napot a reptéren töltötték és késve érkeztek meg, úgyhogy egyáltalán nem ideális állapotban léptek pályára, ráadásul a Teague, Rose, Deng triót továbbra is nélkülözték, bár Andrew Wiggins ott lehetett a parketten. Karl-Anthony Towns (26 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz) megint igyekezett, a harmadik negyedben egymaga 14 pontot szerzett és ennek köszönhetően jöttek vissza a meccsbe, de aztán legyőzte a túlerő, majd ki is pontozódott, úgyhogy nem tudott meglepetést okozni a Timberwoles – 5/24 triplával azért reális reményeik nem is nagyon lehettek erre. Bravúr nincs, újabb vereség van, a szezon pedig gyakorlatilag véget ért számukra, hiszen hét mérkőzésre vannak a rájátszást jelentő helyektől.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 24/3, Crowder 18/6, Favors 17
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 26/9, Wiggins 14/3, Jones 12

Denver Nuggets–Dallas Mavericks 100–99

Jokics dudaszós kosara döntött. Meg sem közelítette legutóbb látott játékát és intenzitását a Nuggets, a Mavericks szervezett védekezése pedig nagyon feladta a leckét a hazai alakulatnak, úgyhogy sokáig egyáltalán nem volt érdemi megoldás Mike Malone-ék részéről - szinte végig a vendégek vezettek, ráadásul a harmadik-negyedik negyedben már nagyrészt tíz pont körüli különbséggel. Az utolsó játékrészre azonban ráeszméltek a hazaiak, hogy ennek a fele sem tréfa, védekezésben ők is óriásit nyújtottak és az egész negyedben összesen tíz pontot engedélyeztek ellenfelüknek, a 33 pontos Paul Millsap messze kiemelkedett közülük és a hajrára sikerült kiegyenlíteniük, sőt, a vezetést is átvették, bár Nikola Jokics elrontott egy clutch büntetőt. Lehetősége viszont adódott javítani, mert Luka Doncic kosara ismét a Dallast juttatta előnyhöz, így öt másodpercük maradt a hazaiaknak arra, hogy megmeneküljenek – a labdát Jokicsnak adták, aki betört, majd félfordulattal feltett egy nehéz, kissé esetlen, elég távoli dobást, védővel az arcában, amely a dudaszóra a gyűrűbe vágódott. A dobást tekintve egyébként elég visszafogott napot produkáló center ezzel a duplával szállította a győzelmet és a megkönnyebbülést csapatának, amely így megúszta a gyenge, enervált játékát és kipipálhatta a kötelezőt.

Ez már-már megvolt. Az energikusabbnak és motiváltabbnak tűnő vendégeknél két jó egyéni teljesítmény is akadt, Luka Doncic (24 pont, 11 lepattanó, 9 gólpassz) és Jalen Brunson (20 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz) játékaival megvoltak a maguk futásai és a második negyed hajrájától kezdve nagyjából kontrollálták a mérkőzést – agresszíven és okosan védekeztek, szépen elvették Jokics helyzeteit, szinte mindent jól csináltak. A végére aztán azért elfogytak, az utolsó negyedben inkább már csak megpróbáltak túlélni, de Doncic két villanásával és a Nuggets hibáival így is kis híján nyertek - igazából az utolsó védekezést is megcsinálták, Jokicsnak egy nehéz kettest kellett vállalnia rossz helyzetből, az utolsó pillanatban, de így is beesett, úgyhogy hiába harcolt nagyot Rick Carlisle alakulata, ezúttal is vereséget szenvedett. A tankolás miatt ez persze egyrészt jó, másrészt viszont amikor ekkorát küzd egy csapat és ilyen jól játszik a meccs jelentős részében, akkor nem túl jó érzés egy ilyen kosárral kikapni és vesztesen lesétálni a pályáról, főleg hogy milyen szériában van már a texasi alakulat.

A Nuggets legjobb dobói: Millsap 33/3, Murray 12/6, Beasley 12/6
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 24/3, Brunson 20/9, Hardaway Jr. 17/9