El Salvadorban még inkább megtanulta, hogy tisztelni kell az óceánt

– A Nemzetközi Szörfszövetség által rendezett SUP-világbajnokságon egy aranyérmet hozott haza El Salvadorból, de nemcsak egy számban indult.
Négy számban vettem részt, s nemcsak a juniorok között, hanem felnőttkategóriában is megmérettem magam – mondta a Csupsportnak Kocsis Csillag. – Ami az eredményeimet illeti, junior technikaiban aranyérmet szereztem, egyúttal megvédtem a címem, felnőtt technikaiban döntőbe jutottam, de ott nem értem el jó helyezést, felnőtt hosszútávon negyedik lettem, de felléphettem a dobogóra, ugyanis az első négy helyezett kapott érmet, míg felnőttsprintben egy szerencsétlen dolog miatt kiestem… 

– Még mielőtt részletesen elemeznénk a négy futamot, beszéljünk egy kicsit a világbajnokságról. A közösségi oldalán azt írta, hogy életre szóló élményt jelentett. 
– Egyfelől már az elképesztő volt, hogy El Salvadorban lehettem, korábban sosem utaztam ilyen messzire. Gyakorlatilag két teljes napig utaztunk édesapámmal, sokszor átszálltunk, eléggé fárasztó volt. Annyi tudtam előre, hogy biztosan nem fogunk fázni, ugyanis az ország trópusi területen fekszik, így nem is pakoltam meleg ruhát. Így is lett, végig harminc fok körül volt, a páratartalom pedig nagyon magas, de a szél miatt bőven el lehetett viselni. El Salvadoron belül El Sunzalban voltunk, ez egy tipikus turistaparadicsom, amely az utóbbi években a szörföt és a SUP-ot helyezte a középpontba. Mindenhol hotelek, apartmanok és üzletek vannak, előszeretettel hívják Surf Citynek is. Hat évvel ezelőtt rendeztek már itt világbajnokságot, vissza is néztük a felvételeket, de most jóval „óceánibbra” sikeredett a rendezvény. Tudni kell, hogy november végétől márciusig csendesebb időszak van, kisebbek a hullámok és gyengébb a szél, valamint kisebb az apály és a dagály közötti különbség. Most három héttel korábban volt a vb, mint kétezertizenkilencben, így jóval nagyobbak voltak a hullámok, ami igazi kihívást jelentett. Mondanom sem kell, Magyarországon messze nincsenek ilyen körülmények. Habár a múltban volt már szerencsém az óceán közelében edzőtáborozni és ott gyakorolni, de ilyen körülményekkel még sosem találkoztam. Most igazából megtapasztaltam, micsoda ereje van a víznek… A vb előtti napokban a gyakorlás során két leasht is elszakítottam, pedig ez nem jellemző. Persze itt is áll, ha minél többet edzel ilyen közegben, annál rutinosabb leszel, annál jobban megy. Éppen ezért a közeljövőben minél több óceáni edzőtáborban szeretnék részt venni. Nagyon sok esetben azon múlnak a helyezések, hogy ki miképp tud azon a háromméteres hullámon szörfözni. Nem volt egyszerű, de pozitívum, hogy mentálisan és fizikailag teljesen fel voltam készülve.

– Nézzük is egyenként a számokat, kezdjük a junior és a felnőtt technikaival!
– Ami a juniort illeti, sok-sok kihívóm akadt, éreztem, hogy ezen a nekem idegen terepen mindenáron le akarnak győzni, így jó stratégiára volt szükségem a sikerhez. Szerencsére jól fel tudtam építeni a stratégiámat, s hiába nem voltak optimálisak számomra a körülmények, sikerült győznöm. A rajtom jól sikerült, száz méter után a második-harmadik helyen voltam, de az első bójánál már elsőként fordultam. Aztán jött egy hullám, amit kihasználtam, meglökött rendesen, így jócskán növeltem az előnyömet. Láttam, hogy mögöttem valaki szintén elkapott egy hullámot, közelített, de így is magabiztos győzelmet arattam, fél perccel értem be a második előtt. Hosszú volt a táv, három és fél kilométer, ezalatt igyekeztem csak arra koncentrálni, hogy csapásról csapásra haladjak. Nagyon boldog voltam a célba érés után, a helyszíni interjúban el is érzékenyültem, de már akkor ott volt a fejemben a következő futam. A felnőtt technikaiban habár bejutottam a döntőbe, nem szerepeltem jól, egyszer sikerült felverekednem magam a hetedik hely környékére, de jött egy szakasz, ahol szörfözni kellett, s akkor sokan elhúztak mellettem. Nem tudtam a hatalmas hullámokon gyorsan haladni, ezúttal nem nekem dolgozott a természet. Nincs mese, a jövőben hasonló szituációban ki kell használnom a hullámok erejét, nem szabad elengednem másokat. Jobban szerettem volna teljesíteni, de őszintén bevallom, nem volt reális esélyem az éremszerzésre. 
 

– És mi történt a felnőtt hosszú- és -sprinttávon? 
– A felnőtt hosszútávú futam rajtja nem volt szerencsés, csupán néhányan tudtak elmenni, a többiek vagy beborultak a vízbe vagy ütköztek. Én nem estem a vízbe, de hátrányba kerültem, utána igyekeztem felzárkózni, s két topversenyző mögött a harmadik helyig jutottam, azonban nemsokára megelőzött egy Puerto Rico-i lány, aki három aranyérmet is szerzett az Abu-Dzabiban megrendezett közelmúltbéli világbajnokságon. Szerencsére sikerült megtartanom a negyedik helyet, de a vége izgalmasan alakult, ugyanis a deszkám sziklára futott, rendesen megrongálódott – másnap összeragasztva versenyeztem vele –, én pedig a víz alá kerültem elég sokáig, ami után elsősegélyt kaptam, megmérték az oxigénszintemet, kaptam pluszoxigént, kellett egy kis idő, amíg összeszedtem magam. Örülök, hogy ennyivel megúsztam. Ez az eset még inkább megtanította, hogy az óceánt nagyon tisztelni kell. Ami a felnőtt sprintet illeti, a legnagyobb kihívást a hullámtöréseken való bemenetel és kijövetel jelentette. Végig a második-harmadik helyen haladtam, egyszerre értem oda a kiugráshoz az ellenfelemmel, de sajnos éppen egy lyukhoz érkeztem, így le kellett tennem a kezem. Sajnos emiatt ő ért be előbb, s mivel két versenyző jutott tovább, éppen lemaradtam. Apróságokon múlhatnak a helyezések, ez ismét bebizonyosodott. Egyetlen apró hiba, egy rövidzárlat elég volt, hogy elússzon a továbbjutás. Persze szidhatnám az óceánt vagy a természetet, de ez benne van a versenyben. Összességében pozitívan értékelem a világbajnokságot, mégiscsak aranyéremmel jöttem haza. 

– Ezután következett a jól megérdemelt pihenés?
– A világbajnokság után aktívan pihentem, tenisz, futás, erősítés vagy úszás szerepelt a programban, folyamatosan mozgásban maradtam. Decemberben kezdődött a kemény téli alapozás, ez egészen március végéig tart, akkor kezdődik a versenyszezon. A spanyolok például végigevezik a telet, mi pedig február végén megyünk vízre, így egy hónapunk marad az idénynyitóig. Néhány verseny után tavasszal érettségizem, az azt követő időszak programját még nem tudom pontosan. Az biztos, hogy az egyik világbajnokság Szicíliában lesz, ott már csak a felnőttek között versenyzek, ugyanis kinőttem a juniorkorosztályt. Szeretnék jól kezdeni a felnőtt kategóriában

– A napokban derült ki, hogy tavaly után ismét önt választották az év legjobb női SUP-versenyzőjének. Mit szól hozzá?
– Nagyon megtisztelő, ezúton is köszönöm szépen, és gratulálok minden díjazottnak.