Bronzérmet szerzett, mégsem elégedett Kelemen Anett

Harmadik lett a szlovákiai Nyitrán rendezett huszonnégy órás versenyen: elégedett? 
Ez egy emlékverseny volt, amelyet tavaly rendeztek először, de akkor sajnos nem tudtam részt venni rajta, így idén mindenképpen ott szerettem volna lenni – mondta a Csupasportnak Kelemen Anett. – Előzetesen esőt jósoltak, s tudni kell, hogy nekem az eső a gyenge pontom… Jöhet hideg, meleg, szél vagy bármi más, csak ne essen az eső. Végül szerencsénk volt az időjárással, nem esett, csak borult volt az ég és fújt a szél, de ez nem zavart engem. 

Hárman voltak magyar hölgyek a mezőnyben Óváry Gabriellával és Szalontai Anikóval.
Illetve volt két segítőnk, Csécsei Zoltán és Drexler Gábor. Anikó száznyolcvannyolc kilométerrel megnyerte a versenyt, Csécsei Zoltán barátnője, Sandra Kvaková lett a második, míg én százhatvankét kilométert megtéve a harmadik. Mivel nem vették külön a nyílt és a szlovák országos bajnoki futamot, így mi hárman voltunk ott a dobogón. Korosztályban második lettem a harmincöt–negyvenes kategóriában, de mindent egybevéve ez a kilométerszám gyenge huszonnégy órán, úgyhogy egyáltalán nem vagyok elégedett.  Az októberi franciaországi világbajnokságon megsérültem, sajnos azóta sem épültem fel teljesen belőle. A Balaton Szupermaraton után három hetem volt összeszedni magam, mindent bevetettem, de éreztem a farizmomban még mindig a húzódást, és nem sikerült elérnem a célom, azaz a száznyolcvan kilométert. Ez van, sajnos abból főzök, amim van, ameddig nem épülök fel teljesen, addig hiába teszek meg mindent, nem tudok jobb lenni. 

 

A húzódással együtt milyen volt a versenye? 

Sajnos vétettem hibákat bőven… Többször is rám szóltak, ugyanis amikor sötétedni kezdett, mindenki beöltözött melegebb ruhába, én viszont jól éreztem magam rövid ujjúban is… Csécsei Zoli és Drexler Gábor is szólt, nem kéne felvenned valamit? Csak hárítottam, kellemes volt a hőérzetem. Már tudom, nagyot hibáztam, hiszen a fázás legapróbb jelekor már fel kell öltözni. Szóval, későn vettem fel a melegebb ruhát, így éjszaka rám jött a hidegrázás. Ráadásul a frissítésemet is elrontottam, nem vittem be elegendő szénhidrátot. Amatőr hibákat vétettem, pedig nem ez volt az első huszonnégy órásom… Százharminc kilométer megtétele után le kellett ülnöm, nagyon rázott a hideg, illetve eléheztem. Bementem a fűtött szobába, ettem egy kis meleg levest, összeszedtem magam, majd folytattam a futást. A mögöttem negyedik helyezett lány igencsak közelített, én pedig semmiképpen sem szerettem volna, hogy elússzon a harmadik hely. Végül meglett, sokat tanultam ebből a versenyből. 

Milyen volt a szervezés? 
Bevallom, meglepődtem, hogy mennyire flottul ment minden ezen a kétéves versenyen. A szervezők lesték a futók összes kívánságát, még este is volt meleg leves, reggel friss pékáru, illetve egy ízben húsos tészta is. Sőt, a verseny után a levest és a húsos tésztát szétosztották a résztvevők között. Ahhoz képest, hogy alacsony volt a nevezési díj, semmiben sem szenvedtünk hiányt, mindent beletettek a szervezők. Talán azért, mert futók szervezték, ők pedig pontosan tudják, mire van szükségük a futóknak.

A legfontosabb, hogy minél előbb felépüljön a sérüléséből, de ezt követően milyen céljai vannak?
Pihenés következik, remélem, a sérülésem jó ütemben javul, a következő megméretésem április végén az esztergomi backyardon lesz. Legalább negyven kört szeretnék a pályán tölteni, a célom az, hogy harmadjára is bekerüljek a válogatottba és képviselhessem az országot a világbajnokságon.