Super Bowl: nálunk Rodgers az MVP, T. J. Watt az év védője – szubjektív díjkiosztó

MINDEN AZ 56. SUPER BOWLLAL KAPCSOLATBAN EGY HELYEN!

A LEGÉRTÉKESEBB JÁTÉKOS (MVP): AARON RODGERS (GREEN BAY PACKERS)

Akárcsak tavaly, úgy most is Aaron Rodgersnek adnánk a liga legértékesebb játékosának járó díjat. A Packers ászának a rájátszásban megint csak nem sikerült maradandót alkotnia, de azt ebben az idényben sem veheti el tőle senki, hogy az alapszakaszban zseniális teljesítményt tett le az asztalra.

Rodgers számára borzalmasan indult a szezon, hiszen Jacksonville-ben karrierje egyik legrosszabb teljesítményét nyújtotta a New Orleans Saints ellen: mindössze 133 yardot hozott össze, touchdownt nem passzolt, ellenben kétszer is eladta a labdát – csapata pedig 38–3-ra kapott ki.

Az amerikai médiában sokan túlreagálták a sokkolóan gyenge produkciót, ő pedig ezt követően hét győztes meccsel válaszolt a kritikákra – ezek között olyan emlékezetes diadalok voltak, mint a 49ers elleni győztes mezőnygóllal megnyert mérkőzés és az addig veretlen Arizona Cardinals elleni idegenbeli siker.

És ha már érték: Rodgers a pályán kívül nagyot hibázott azzal, hogy hazudott az oltottsági státuszáról, emiatt kénytelen volt kihagyni a Kansas City Chiefs elleni rangadót. A hiányában felismerhetetlen volt a Green Bay támadósora, benne a sokak által legjobb elkapónak vélt Davante Adams is. Azon a decemberi estén mindenkinek világossá vált, hogy a 2020-as drafton első körben kiválasztott Jordan Love-val sehova nem jutna ez a csapat. A Packers 13–7-re kapott ki.

A 38 esztendős klasszis azonban visszatért, s 13–3-as mérleggel az NFC alapszakasz-győzelméig vezette a „sajtfejűeket”.

Egyébként 4115 passzolt yardig és 37 touchdownig jutott mindössze 531 passzkísérletből – ez csak a 12.-nek számít a ligában. Ami igazán lenyűgöző Rodgers kapcsán, hogy mindössze 4 (!) interceptiont dobott az alapszakasz során.

Futottak még: az biztos, hogy idén nem nyerheti olyan simán az MVP-díjat Rodgers, mint tavaly, ez pedig Tom Bradynek köszönhető. A 44 esztendős irányító 5316 yardot és 43 TD-t passzolt – mindkét kategóriában a liga első helyén végzett az alapszakaszban. Tény, hogy ez erős érv mellette, de azt is hozzá kell tenni, hogy Brady körül erősebb volt a támadósor, és még így is 12 alkalommal eladta a labdát.

A LEGJOBB (NEM IRÁNYÍTÓ) TÁMADÓ: COOPER KUPP (LOS ANGELES RAMS)

Ebben a kategóriában minden bizonnyal nem lesz sok kérdés, hiszen jó néhányan még az MVP-címet is megemlítették Cooper Kupp-pal kapcsolatban. Pozíciójából adódóan esélye sem lesz a liga legértékesebb játékosának járó díjra, de a legjobb nem irányító támadónak járó elismerést aligha veheti el tőle bárki.

A Rams játékosa 145 elkapással, 1947 elkapott yarddal és 16 touchdownnal zárta az évet – természetesen mindhárom kategóriában maga mögé utasította az egész ligát, erre pedig korábban csak hárman voltak képesek az NFL történetében.

Talán csupán azt bánhatja, hogy nem jött össze még 18 elkapott yard az alapszakaszban – abban az esetben megdöntötte volna Calvin Johnson rekordját.

Futottak még: a biztos, hogy Jonathan Taylor úgy futott ezért a címért, ahogy csak tudott. Az Indianapolis Colts gyakorlatilag a teljes támadósorát a fiatal futó köré építette fel – látva Carson Wentz idei játékát ez nem is meglepő –, aki 18 futott TD-vel és 1811 futott yarddal hálálta meg a bizalmat. Ilyen statisztikával még egyetlen Colts-futó sem zárt, ráadásul a maga 22 évével ő a legfiatalabb játékos az NFL-ben, aki 2000 scrimmage yardot és 20 touchdownt – volt ugyanis két elkapott hatpontosa is – szerzett egy idényen belül.

AZ ÉV VÉDŐJE: T. J. WATT (PITTSBURGH STEELERS)

„Kétezer-húszban végre eljött az idő, amikor már semmi sem mentheti meg J. J. öccsét attól, hogy elnyerje az év védője (DPOY) díjat. Nálunk legalábbis biztosan” – ezt írtuk legutóbb, s ezt írjuk most is. A Steelers passzsiettetője 22-szer (!) vitte le a földre az ellenfél irányítóit, amivel megdöntötte Michael Strahan halhatatlannak hitt sackrekordját.

T. J. Watt a labdák kierőszakolásában is remekül teljesített idén, öt forced fumble-je a harmadik legjobbnak számított az alapszakaszban. A pittsburghi védelmet a támadók sem segítették ki, hiszen Roethlisberger az utolsó évében már csak árnyéka volt önmagának – amin a borzalmas támadófala sem segített –, így Wattékra még nagyobb teher hárult a mérkőzéseken.

Futottak még: Myles Garrett is nagyszerű idényt tudhat maga mögött, még akkor is, ha a látványosabb statisztikákban nem végzett T. J. Watt előtt – a Browns védőfalemberének viszont több siettetése volt, s a PFF-nél is jobb értékelést kapott. Természetesen muszáj megemlíteni a Rams bestiáját, Aaron Donaldot, aki annak ellenére is 12.5 sacket és 4 forced fumble-t jegyzett, hogy szinte minden játékban duplázta őt az ellenfél támadófala. Trevon Diggsnek is látványos – és elég hullámzó – szezonja volt, 11 pickkel megdöntötte a Cowboys franchise-rekordját, ugyanakkor a rengeteg engedett yard miatt aligha lesz ott a legfőbb esélyesek között.

AZ ÉV ÚJONC TÁMADÓJA: JA'MARR CHASE (CINCINNATI BENGALS)

Parádés húzásnak bizonyult a Bengals részéről Joe Burrow korábbi LSU-csapattársa, Ja'Marr Chase kiválasztása. A fiatalok ott folytatták az NFL-ben, ahol abbahagyták az egyetemen. Burrow gyakorlatilag maga mondta el, hogy amikor bajban volt, csak feldobta a tojást Chase felé, hiszen ő úgyis elkapja azt – ez nagyjából így is zajlott az egész idényben.

Az újonc elkapó 1455 elkapott yardja a negyedik legtöbb volt a ligában, összesen 13-szor ünnepelhetett a célterületen belül. Chase-nek különösen nagy meccse volt a 17. játékhéten a Kansas City Chiefs ellen: 11 elkapásból 266 yardot hozott össze, amire korábban egyetlen rookie sem volt képes a liga történetében.

A Bengals játékosának 19 elkapott yardra lett volna szüksége, hogy megdöntse Bill Groman 1960-ban felállott újonccsúcsát.

Futottak még: bizonyára sok Patriots-szurkoló nem ért egyet azzal, hogy Chase-nek adnánk a díjat, hiszen Mac Jonest is az esélyesek között emlegetik. Bill Belichickék jó munkát végeztek a holt szezonban, ugyanis a többi első körös tehetségnél jóval többet nyújtott a Pats irányítója – Trevor Lawrence és Zach Wilson közel sem játszott úgy, ahogyan azt elvárták tőlük a szakértők, míg Justin Fields és Trey Lance egyelőre nem kapott sok lehetőséget a bizonyításra. A New Englandnek az idény közepén nagyon jól ment, ám a végén jött egy hullámvölgy, s Jones sem volt meggyőző. Összességében jó teljesítményt nyújtott, de közel sem olyan extrát, mint Chase – s ebben az esetben még a pozícióértékbeli különbség sem menti meg az irányítót.

Amennyiben a pozíciós értéket teljesen elhagynánk, a Kansas City Chiefs centere, Creed Humphrey is mindenképp az esélyesek listáján szerepelne: egy teljesen újjáépített támadófal közepén találta magát, s parádésan védte meg Patrick Mahomest, mindössze a játékok 1.3 százalékában engedett nyomást.

AZ ÉV ÚJONC VÉDŐJE: MICAH PARSONS (DALLAS COWBOYS)

Talán a 2021-es alapszakaszban nem volt olyan kiemelkedő újonc védő, mint 2020-ban Chase Young, de ebben a kategóriában is viszonylag gyorsan megszületett a döntésünk. Micah Parsons szinte azonnal beilleszkedett Dan Quinn rendszerébe, s a passzsiettetésben remekelt: összesen 13 sacket írtak be neki az idény során, húsz alkalommal mutatott be yardveszteségért szerelést.

Parsons igencsak univerzális, azaz középső és szélső linebackerként egyaránt bevethető, ezt pedig Dallasban is kihasználták.

A Cowboys védelme az elmúlt években botrányosan alulteljesített, tavaly abszolút a liga alján szerepelt. Parsons érkezése azonban mindent megváltoztatott, játékával – és Quinn mester érkezésével – a társak is meglehetősen feljavultak.

Futottak még: a drafton a legtöbb Cowboys-drukker még fogta a fejét, amikor nem Patrick Surtaint választotta ki a texasi gárda. Az újonc cornerbacknek jól is ment az alapszakaszban, négy interception mellett 14 leütött labdája is volt. Nem féltjük őt a jövőben, de az idei díjat aligha happolja el Parsons elöl.

AZ ÉV VISSZATÉRŐJE: NICK BOSA (SAN FRANCISCO 49ERS)

Nick Bosának 2020-ban szinte az egész idényt ki kellett hagynia egy súlyos sérülés miatt, ebben a évadban viszont úgy tért vissza, mintha semmi sem történt volna: 16 alkalommal döngölte földbe az irányítókat, négyszer erőszakolta ki a labdát az ellenfél kezéből.

A zseniális szélső passzsiettető visszatérése azt jelentette, hogy a San Franciscó-i védőfal ismét a ligaelithez tartozott, s óriási szerepe volt abban, hogy a csapat 10–7-tel becsússzon a rájátszásba.

Futottak még: például a Super Bowlra készülő Joe Burrow! A másodéves irányító újoncként brutális térdsérülést szenvedett, s miután kidőlt, a Bengalsnál is csak az volt a kérdés, hol választhatnak a drafton – Burrow nélkül az ötödik legrosszabb mérleggel zárt az ohiói alakulat. A fiatal tehetség 4600 yardnál és 36 TD-passznál járt, mielőtt megsérült, és szinte biztos, hogy nagyon szoros verseny lett volna Justin Herbert és közte az Év újonca-díjra.

AZ ÉV EDZŐJE: MIKE VRABEL (TENNESSEE TITANS)

Végre egy szakember, aki jól ismeri Bill Belichicket, s vezetőedzőként is megállja a helyét. Igaz, Mike Vrabel soha nem edzősködött a legendás New England-i mester irányítása alatt, de hét éven keresztül játszott az ő védelmében, így minden bizonnyal sokat tanult tőle. Például azt, hogy nem feltétlenül csak a diktatúra működik egy csapaton belül. Vrabelt szinte minden amerikai futballista játékosbarát edzőnek írja le, Tennessee-ben pedig ez abszolút működik.

Szinte mindenki leírta a Titanst, amikor a nyolcadik játékhéten elvesztette sztárfutóját, Derrick Henryt. Tannehillék viszont nem illetődtek meg: kilencből hat meccset megnyertek, s 12–5-ös mérleggel az AFC tetején zártak.

A sorsolás sem volt egyszerű számukra, ennek ellenére olyan parádés győzelmeket arattak, mint a Kansas City Chiefs elleni 27–3-as vagy a Los Angeles Rams otthonában kiharcolt 28–16-os siker. Nem véletlen, hogy szerződést is hosszabbítottak a vezetőedzővel Tennessee-ben.

Futottak még: Zach Taylor nevét nem lehet kihagyni, miután a Bengals megnyerte az egyik legnehezebbnek hitt csoportot. A Cincinnati óriási fejlődésen ment át az elmúlt két évben, ám Taylorral kapcsolatban azért még így is sok a kérdőjel. Nem lehet elmenni Matt LaFleur mellett sem, aki zsinórban második alkalommal szerezte meg az első kiemelést a Packersszel az NFC-ben.