Történelmet írt, hazaküldte a Clipperst a Denver

Boston Celtics–Miami Heat 114–117 – hosszabbítás után

Back-to-back győztes játék a Heattől. A Boston kezdte jobban a keleti döntőt, az első negyedben tíz pont feletti előnyt alakított ki Brad Stevens együttese, működött a játéka, de aztán feljebb kapcsolt a Miami, és a második játékrészben egy nagy futással (17–4) fordított, sőt, hat ponttal meg is tudott lépni. Itt megint a Celtics időszaka következett, a szünetig egyenlített, majd a harmadik-negyedik negyedben ismét előnybe került, sőt a záró etapban egy ideig még meg is volt a kétszámjegyű különbség, innen küzdötte vissza magát megint a Heat. Azonban a tényleges egyenlítésre egészen a legvégéig várni kellett, még bő egy perccel a vége előtt is öttel vezetett a Boston, majd jött Tyler Herro clutch triplája, Jae Crowder nagy védekezése és Jimmy Butler szintén clutch távolija – végül Jayson Tatum büntetőjével lett hosszabbítás. Ott megint a Celtics lógott meg négy ponttal, ám Daniel Theis kipontozódott, a Heat egy 7–0-val válaszolt és bár a zöld-fehérek még „ütöttek” egyet, és Kemba Walker clutch kettesével 114–113-nál átvették a vezetést, de 12 másodperccel az órán Butler hozott egy 2 plusz 1-et, majd ezt a meccsnyerőnek tűnő játékot a túloldalon Bam Adebayo megtoldotta még eggyel: Tatum már megverte Butlert és tiszta zsákolással hozhatta volna az újabb ráadást, de Adebayo egy óriási blokkal ezt megakadályozta az utolsó pillanatban. Így egy igazi körömrágós mérkőzés végén, ha kicsit „alulról” is, de a Heat szerezte meg az első győzelmet – a játék képe nagyjából hozta a várakozásokat, így ez egyelőre csak annyit jelent, hogy 1–0...

Sajnálhatja a Boston. Ezen a mérkőzésen nagyobb részt a Celtics vezetett, jól játszott Jayson Tatum (30 pont, 14 lepattanó, 5 gólpassz, 3 labdaszerzés, 2 blokk), jól játszott Marcus Smart (26 pont, 6/13 tripla), nem hagyták dominálni Jimmy Butlert és Bam Adebayót, de végül mégsem tudták behúzni a győzelmet. Tegyük hozzá, hogy Brownék gyengébben dobtak mezőnyből és a triplavonalon túlról, elvesztették a lepattanózást, a gyors indítások csatáját és a festékben is kikaptak 48–26-ra, ha ezeket a számokat nézzük, akkor nem meglepő a vereség, de ez a meccs nem a számokon múlt: Erik Spoelstra és Brad Stevens is azt mondta, hogy itt meg kellett csinálni a játékokat, a végén pedig Adebayo csinálta meg az utolsót, ez döntött. A center előtt Tatum is megemelte a kalapját, szerinte ellenfele szenzációs blokkot osztott ki, ennyi a történet – nagyon aggódniuk azért nem kell, 0–1, de a mérkőzés nagyobb részét ők irányították, ki kell javítani a hibáikat és legközelebb eggyel több jó játékot megcsinálni egy hasonló végjátékban.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 30/12, Smart 26/18, Walker 19/3
A Heat legjobb dobói: Dragic 29/9, Crowder 22/15, Butler 20/6

A párharc állása: 1–0 a Heat javára.

Los Angeles Clippers–Denver Nuggets 89–104

Nincsenek szavak a Denverre. Már az előző körben is egészen elképesztő tettet hajtott végre a Nuggets azzal, hogy 3–1-es hátrányból sorozatban három mérkőzést nyert meg és továbbjutott a Utah Jazz ellen, de hogy ezt ebben a párharcban megint megteszi, azt senki sem gondolta és nemcsak azért, mert még senki nem tett ilyet az NBA történetében. Márpedig ez történt, az első négy meccsen a Clippers irányított, majd az ötödiken és a hatodikon is nagyon nagy hátrányból jött vissza a Denver, de mindkétszer szenzációs második félidőt futott és végül nyert, így jutottunk el ehhez a találkozóhoz. Most viszont már csoda sem kellett, ha azt nem tekintjük annak, hogy természetesen megint tíz pont feletti hátrányba csúsztak bele az első félidőben – ezúttal azonban ez nem tartott sokáig, már a nagyszünetig rendezték a soraikat és két negyed után mindössze két pont volt a LAC előnye. A fordulás után pedig megint az történt, ami az előző két mérkőzésen is, védekezésben feljebb kapcsoltak, leradírozták a Clipperst és két elképesztő klasszisuk vezérletével megnyerték a mérkőzést: a harmadik negyedben egy 35–13-as (!) futást indítottak el, megsemmisítették ellenfelüket. A két klasszis pedig természetesen Jamal Murray és Nikola Jokics, akikre szintén elfogynak a jelzők: Murray messze most volt a legjobb ebben a sorozatban és végül kereken 40 pontot termelt 15/26 jó dobással, illetve 6/13 triplával, míg Jokics jó csapattársként hátrébb lépett pontszerzésben és 16 egysége mellé inkább leszedett 22 lepattanót (franchise-rekord) és kiosztott 13 gólpasszt, a 2 labdaszerzés és a 3 blokk már csak hab a tortán. Annyira lejátszották ellenfelüket, hogy a végén már húsz ponttal is vezettek, feltették a pontot az i-re: 2009 után először jutottak be a konferencia-döntőbe és búcsúztatták a tavalyi döntő MVP-jével felálló, a bajnoki cím talán legnagyobb esélyesének tartott Clipperst.

Döbbenet a Clippersnél. Hogy ezt a párharcot 3–1-es előnyből, félig már megnyert ötödik és hatodik meccsel hogyan tudta elveszíteni a Los Angeles, azt a Denveren kívül nem sokan értik, mindenesetre ezen a találkozón nemhogy nem pörögtek fel Kawhi Leonardék, hanem simán alulmúlták önmaguk eddigi teljesítményeit. Maga Leonard 6/22-t szenvedett össze mezőnyből 14 pontért, Paul George 4/16-tal és 10 egységgel zárt, csapatszinten 37.8%-kal tüzeltek és 26% alatt tripláztak, így nem lehet hetedik meccset nyerni, főleg nem egy ilyen Nuggets ellen – az első félidő még megint belefért, de a másodikban alig tudták túllépni a harminc pontot. Hogy ez a keret megállt a nyugati második körnél, az nagyon komoly kérdéseket vet fel vele kapcsolatban, ahogy az is, hogy tényleg meg van-e átkozva a franchise: még sosem jutott el konferencia-döntőig a Clippers és ha ez a bajnokesélyes keret sem csinálta meg, akkor melyik fogja?

A Clippers legjobb dobói: Harrell 20, Leonard 14/6, Beverley 11/3, Green 11/3
A Nuggets legjobb dobói: Murray 40/18, Jokics 16, Grant 14/6, Harris 14/6

A párharc végeredménye: 4–3 a Nuggets javára.