Gilberto Aparecido da Silva

nemzetisége:
brazil
71/3
születési hely:
Lagoa da Prata
ideje:
1976.10.04.
pozíció:
középső védekező középpályás
magassága:
185 cm
súlya:
74 kg
jelenlegi klubja:
Panathinaikosz
korábbi klubjai:
América, Atletico Mineiro, Arsenal
sikerei:
Brazil Kupa-győztes (1997, 1999), a brazil másodosztály bajnoka (1997), Minas Gerais állam bajnoka (2000), angol bajnok (2004), FA-kupa-győztes (2003, 2005), Community Shield-győztes (2002, 2004), világbajnok (2002), Konföderációs Kupa-győztes (2005), vb-résztvevő (2006), Copa America-győztes (2007), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009)

Gilberto Silva 2002 nyarán érkezett Angliába friss világbajnokként, ugyanis benne látta Arsene Wenger menedzser az öregedő Ray Parlour utódját a védekező középpályás szerepkörében a másik világbajnok, a francia Patrick Vieira mellett. Nem véletlenül forszírozta annyira Silva leigazolását a francia mester: a játékos gyémántkeménységű szűrő, aki hihetetlen erőnléttel és elszántsággal nyűvi a gyepet. Nélkülözhetetlen csapatmunkájának köszönhetően hamar beépült az Arsenalba, és az idők során még híresen gyatra kapura lövésein is tudott csiszolni valamicskét.

Gilberto a Minas Gerais állambeli América csapatában mutatkozhatott be a nagyok között, de ottani viszonyokhoz képest veteránként, 21 éves korában futhatott ki először Belo Horizonte város Independęncia nevű stadionjának gyepére, hogy debütáló szezonja végén máris egy Brazil Kupával térjen haza piciny szülőfalujába. Silva tizenkét esztendősen kezdett el futballozni a csapatban, de öt év múlva, miután édesapja nyugdíjba vonult, már ő tartott el az egész családot – mint asztalos! Csak három esztendő múlva, 1996-ban tért vissza nevelőegyesületéhez egy próbajáték után, ami olyan jól sikerült, hogy az akkor még középhátvédként játszó Gilberto újra az AMG igazoltja lett, immáron profiként. A kupagyőzelmet követően eltöltött egy kedélyes évet a második vonalban, ahol annyira jól ment neki a játék, hogy államának legnagyobb csapata, az Atletico Mineiro leigazolta őt.

Bár a feljutásban kulcsszerepe volt Gilberto Silvának, a gárda egyik legjobbja volt, ám összeférhetetlen stílusa miatt sokan nem kedvelték őt társai közül. A Mineirót nem zavarta Silva érdessége, saját bőrükön is tapasztalhatták hogy milyen hatékonyan futballozik, ugyanis korábban éppen az América ellen veszítették el az 1997-es kupadöntőt. A hárommillió euróért megvásárolt középpályás új csapatában a vízhordó kiváló játékosok között erősödhetett, lásd a Realban is megfordult jobbhátvédet, Vítort, de említhetném még Klébert, Lincolnt, Valdírt, Sandrót, Leonardót vagy Mancinit is. Legnagyobb sikerük az állami bajnoki cím bezsebelése volt 2000-ben. Bár Gilberto Silva rögtön odakerülése után eltörte jobb sípcsontját, de felépülése után olyan kiválóan játszott, hogy 2001 novemberében a Bolívia elleni vb-selejtezőn a válogatottban is bemutatkozhatott.

Óriási meglepetésre bent is ragadt a csapatban: Émerson vállsérülése miatt ő lett a középpályán a vízhordó, védekezve Ronaldinho és Rivaldo helyett, Klébersonnal együtt. Bár sokan bírálták Luiz Felipe Scolari kapitányt, hogy miért nem egy technikás, támadó szellemű játékost tesz be GiSi helyére, de a veterán mester nagyon jól tudta, hogy valakinek futnia, harcolnia is kell a sztárok helyett. S ebben nem is volt hiba: az előkészületi mérkőzéseken annyira jól ment hősünknek, hogy a világbajnokság összes percét végigrobotolhatta, gyakorlatilag hiba nélkül. Igaz, nem az ő cseleiről és gólpasszairól marad emlékezetes a brazil arany, de például a törökök elleni elődöntőben Yildiray Bastürköt egyszerűen levette a pályáról.

Ahogyan az várható volt, a világbajnok ifjú nem tért haza Brazíliába, mert az érte folytatott versenyt nyerő Arsenalhoz írt alá, akik potom 6.9 millió euróért öt évre igazolták le (a licit vesztesei a Manchester United, az Aston Villa, a Villarreal és a Fenerbahce voltak). Emlékezetes marad első albioni szezonja: azonnal alaptag lett az ágyúsok között (a Liverpoolnak gyorsan lőtt egy gólt bemutatkozásul a cardiffi Community Shielden), még azt is megbocsájtották neki, hogy a nagy kedvencet, az "őshonos" Parlourt szorította ki, mert a dél-amerikai fiú remekül, elképesztően sokat futva, igen hasznosan játszott. Wenger kiválóan jellemezte játékosát: „Gilberto taktikai stabilitást ad nekünk. Nagyon jól olvassa a játékot és betömi a lyukakat a védelmünk előtt. Ráadásul a levegőben is nagyon erős, ami a mi gyenge pontunk. Kedvelem őt, mert egy őszinte ember, aki sokat segít másokon is”.

„Kétfajta játékos van: az első elveszíti a labdát és másokra vár, hogy visszaszerezze azt, a második, mint amilyen Gilberto is, nem vár senkire, hanem azon nyomban nekilát, hogy visszavegye a játékszert. Sokak szerint hasonlít stílusa Claude Makeléléére, de szerintem Silvának nincs szüksége arra, hogy bárkihez hasonlítsák. Ő Gilberto Silva, aki nagy játékos a saját jogán is!” - tette hozzá a francia szakember. Mindemellett még a támadásokhoz is maradt ereje a brazilnak, a Bajnokok Ligájában is végigjátszotta az összes mérkőzést, sőt, a BL történelmének leggyorsabb góljának szerzője lett a PSV elleni 20. másodpercben elkövetett találata miatt.

Következő évében is alaptagja maradt a veretlenül bajnokságot nyert ágyúsoknak, de a 2004-2005-ös szezonja hátsérülése miatt kárba veszett: alig egyhónapnyi játék után egészen tavaszig pályára sem léphetett – igaz, korábban még az is felvetődött, hogy be kell fejeznie pályafutását! A Bolton elleni szeptemberi mérkőzésen ugyanis megrepedt gerince, 12 hétig egy speciális nyakmerevítőt kellett hordania és az orvosok egyenesen azt tanácsolták neki, hogy hagyjon fel a futballal. Csak áprilisra gyógyult meg, de lelkileg is építkezett a sérülésből: „Mentálisan sokkal erősebb lettem, mint korábban voltam!” – nyilatkozta.

Vieira eladása után végképpen megerősítette helyét a kezdőcsapatban, éppen ezért utasították vissza a BL-be készülő spanyol Villarreal érte tett ajánlatát a londoni vezetők. Volante, vagy ahogyan Angliában emlegetik, Invisible Wall, azaz Láthatatlan fal fontosságára némi hezitálás után az új szövetségi kapitány, Carlos Alberto Parreira is rájött, így Gilberto Silva Émerson első számú helyetteseként 10 világbajnoki selejtezőn is pályára léphetett. A BL-ben egész Európának bizonyított remek védekező munkájával. A németországi világversenyt a kispadon kezdte, de a harmadik csoportmérkőzésen már kezdő volt, és olyan jól futballozott, hogy Ghána ellen is kapott egy félidőt.

A brazilok utolsó, franciák elleni fellépését is végigjátszotta. Az összes mérkőzésére el lehet mondani, hogy kiválóan harcolt, nagyon ritkán mentek el mellette, de a kreativitásnak híján volt. (Igaz, ha neki ezt a szemére hányták a szakemberek, akkor vajon mit vártak Kakától, Ronaldinhótól, és miket írtak róluk a vb után?) Egyébként az új szövetségi kapitány, Dunga alatt is stabil kerettag maradt, odahaza Londonban csapatkapitány-helyettessé választották, sőt, tétmérkőzésen ő lőtte az első gólt a vadonatúj Emirates Stadiumban.

„Decemberig nyolcszor volt eredményes, s ez, valamint mezőnymunkája felkeltette a Juventus érdeklődését is, de Wenger ragaszkodott játékosához. Szerződése egyébként 2009-ig köti Silvát az ágyúsokhoz, ezután "… odahaza egy kis farmra költözök, lovagolgatok és körülöttem lesz az egész család" – írtuk róla akkoriban. 2008 nyarán viszont 2.5 millióért elengedték váratlanul a Pnaathinaikoszhoz (Wenger több fiatallal is pótolni tudta őt), ahol hősünk rutinjára igen nagy szükség volt. A vb-selejtezők során végig alapember volt, a Konföderációs-kupára is keretébe hívta őt Dunga.

Foggal-körömmel harcol a sikerért, de hát van is mit pótolnia: a szegény családból származó Silva (édesapja fémmunkás, édesanyja háztartásbeli volt) 20 éves koráig az asztalosműhelyben heti 50 fontért bútorokat fabrikált. Most az ellenfelek irányítóit faragja, jóval nagyobb órabérért...