Szerencsejáték Ferguson módra, avagy a skót legnagyobb (mellé)fogásai

Aranylabdásért aranylabdást

Sir Alex Ferguson ismét váratlant húzott… Nem, nem az a meglepő, hogy a Manchester United menedzsere világrekordot jelentő 80 millió fontért eladta a Real Madridnak a nyíltan a „királyiakhoz” vágyódó Cristiano Ronaldót, hanem az, hogy napokkal később leigazolta Michael Owent. Igaz, aranylabdás helyett aranylabdás érkezett, de jelenlegi formájuk alapján vétek lenne összehasonlítani a két játékost.

A portugál ugyanis karrierje csúcsán, regnáló aranylabdásként, sőt talán a világ legjobbjaként távozott az Old Traffordról – míg a 2001-es esztendő legjobbja manapság csak árnyéka egykori önmagának. Owen pályafutása folyamatosan lefelé ível, amióta 2004-ben távozott a Liverpooltól; a Real Madridban nem tudott alapemberré válni – bár az egyetlen ottani évadjában még gyakran pályára lépett és a gólokkal sem maradt adós –, a Newcastle-banviszont a sorozatos sérülései miatt már tényleg nem csillogott a régi fényében.

Most nagy lehetőséget kapott a sorstól, hiszen az angol élvonal címvédőjének játékosa lett, így jó esélye van rá, hogy karrierje során először bajnoki aranyérmet nyerjen. Ugyanakkor erősen kérdéses, hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Véleményünk szerint az MU középpályásait a háta mögött tudva ismét a Premier League egyik legkiválóbb csatára lehet, ha elkerülik a sérülések – de ha nem, akkor… Nos, akkor sem történik tragédia, hiszen szerződése lejártával ingyen érkezett Manchesterbe, így anyagilag biztosan nem veszít az üzleten a United.

Kockázatos üzletek

A szigetországban 1992-ben hozták létre a Premier League-et, és az angol labdarúgásban ekkor új dimenzió kezdődött, évről évre egyre több pénz került a futballbizniszbe.

Sir Alex Ferguson mindig is híres volt arról, hogy szereti rizikós átigazolásokba vágni a fejszéjét. 1993-ban például 3.75 millió fontot fizetett ki Roy Keane-ért a Nottinghamnek. Az összeg ma bagatellnek tűnik, azonban máris másként értékeljük, ha tudjuk, ez akkor brit átigazolási rekord volt. Ráadásul a skót úgy szerezte meg az ír középpályást, hogy az már korábban megállapodott a nagy rivális Blackburnnel. Hogy Ferguson beruházása mennyire jött be, mindenki el tudja dönteni a Keane-re épülő, ’90-es évek közepi és végi manchesteri eredmények alapján.

A menedzsernek azonban nem ez volt az egyetlen, „mélyen zsebbe nyúlós” igazolása. Amikor 2001-ben Juan Sebastian Verónért – aki talán a legkevésbé dolgozott meg az érte kifizetett pénzért a „vörös ördögöknél” – 28.1 millió fontot fizetett a Laziónak, az angol labdarúgás legnagyobb összegű vásárlását könyvelhette el a kopasz argentinnal. Védőért sem adott még senki annyit, mint a skót szakvezető Rio Ferdinandért 2002-ben. Wayne Rooney szerződtetésével hatalmas terhet rakott az akkor az angol foci legnagyobb ígéretének kikiáltott támadóra, ugyanis minden idők legdrágább 20 éven aluli igazolásává varázsolta a „zabolátlan őserőt”. Cristiano Ronaldóval hasonló volt a helyzet, 2003-ban ugyancsak megdöbbentőnek tűnt 12.2 millió fontot fizetni egy játékosért, akiről a szigetországban még csak nem is hallottak.

Kétségtelen azonban, hogy a Manchester United semmiképp sem lehetne a világ közvetlen élvonalában, ha Ferguson nem bánna jól a pénzzel. Időről időre megtalálta ugyanis azokat a „kész labdarúgókat” is, akikre szüksége volt a csapatnak ahhoz, hogy a világ tán legjobb utánpótlásbázisából kinövő saját nevelésű reménységeket a csúcsra juttassa.

Ugyanakkor – mint mindenkinek – Fergusonnak is voltak melléfogásai. Az alább csak a legnagyobbak olvashatók, de nem véletlen, hogy Eric Djemba-Djemba, David Bellion, Quinton Fortune, Massimo Taibi, Roy Caroll, Bojan Djordjic avagy Mark Bosnich neve hallatán ma már csak mosolyognak a Manchester United hívei (is), mert az érintettek nemegyszer okoztak bosszúságot átlagon aluli teljesítményükkel. (A tizenhét évesen 1 millió fontért vett Djordjic, az „örök tehetség” még annyiszor sem – egyetlenegyszer szerepelt bajnokin az együttesben... –, Bosnich esetében viszont illik megjegyezni, hogy az MU ingyen szerezte meg.)

Az alább közölt neveken kívül alighanem Karel Poborsky, Andrej Kancselszkisz, Jesper Blomqvist, Jordi Cruyff, Alan Smith avagy Giuseppe Rossi is vihette volna többre a klubnál, azonban ilyen-olyan okokból nem sikerült nekik. Az elmúlt idők egyik legrizikósabb igazolása Owen Hargreaves megszerzése volt Ferguson részéről. Az angol válogatottat csupaszív játéka miatt joggal imádja a közönség, azonban sérülései miatt eddig alig volt lehetősége törleszteni valamit az érte kifizetett 17 millió fontból.

Még csak találgatni lehet, hogyan szerepel Michael Owen a Manchester United játékosaként. Elképzelhető, hogy évek múltán a skót mester legjobb átigazolásai között emlegetik a nevét. De ki tudja; az is lehet, hogy a nagy bukások között szerepel majd...