Chelsea vs. MU - vagyis Drogba Rooney ellen

A SZÁMOK NYELVÉN

Először is kezdjük a számokkal: a Chelsea 27 győzelemmel, öt döntetlennel és hat vereséggel fejezte be a szezont, a Manchester United ugyancsak 27-szer győzött négy döntetlen és hét vereség mellett.

A fő különbséget tehát a vereségek száma jelenti a két csapat között, vagyis éppen az egymás elleni meccsek, hiszen a „kékek" kétszer is megverték a „vörös ördögöket" (otthon 1–0-ra, idegenben 2–1-re).

 A Chelsea a rúgott gólok számában is jobb volt a manchesterieknél. A londoniak 103 góllal zárták a szezont, a Premier League 1992 óta íródó történetében ők jutottak először 100 találat fölé, legutóbb az angol élvonalban a Tottenham ért el ennél több gólt, 111-et – 1962–1963-ban. A Manchester United 86 gólig jutott, igaz, csak 28-at kapott, míg a Chelsea 32-t. Az MU védekezését az a tény is dicséri, hogy a meccsek felén nem kapott gólt (38-ból 19 találkozón nem találtak az ellenfelek a manchesteriek kapujába).

DROGBA ÉS ROONEY

A Chelsea és a Manchester United szezonját egyaránt erősen meghatározta két csatár, az egyik oldalon a 32 meccsen 29 találatig jutó Dider Drogba, a másikon az újságírók és a labdarúgók szervezete által is a szezon legjobbjának megválasztott Wayne Rooney játéka.

Az elefántcsontparti minden sorozatot számítva 36 gólt szerzett a 2009–2010-es szezonban, ez pedig egyéni csúcs (eddig 33 volt a legjobbja), Chelsea-játékos 25 éve nem volt ennyire eredményes. A csatár érdemeit a gólok mellett 13 gólpassz is növeli.

Rooney 31 bajnoki meccsen 26 gólt szerzett, négy gólpasszt adott, de azt aligha mondhatjuk, hogy a két csatár közti különbség döntötte el a bajnoki cím sorsát, hiszen a  Manchester United futballistája is pályafutása egyik legjobb szezonját érte el. Minden sorozatot egybevéve 34 gólig jutott, és általánosan elfogadott nézet, hogy az MU elsősorban Rooneynak köszönheti, hogy végig pariban tudott lenni a bajnoki címért folyó versenyfutásban.

A manchesteri szurkolók azt bánhatják igazán, hogy a csapat legnagyobb ásza sérülés miatt nem szerepelhetett a Chelsea-től elszenvedett 2–1-es vereséget hozó hazai találkozón, mert ha játszik, egészen más eredménnyel zárulhatott volna a mérkőzés és így a bajnokság is.

MI DÖNTÖTT?

Drogbán és Rooneyn nem múlott, de akkor mi döntött a Chelsea javára? A kérdésre nincs egyetlen válasz, Sir Alex Ferguson is keresi a magyarázatot. A Manchester United menedzsere szerint eljött az idő az önvizsgálatra.

A szakember az utolsó bajnoki után olyan kérdéseket vetett fel, hogy elég erős-e az MU kerete, mindig sikerült-e megtalálni a legjobb összeállítást, a legjobb taktikát, és azt is elmondta, hiányzott csapatának a nyáron a Real Madridhoz szerződő Cristiano Ronaldo játéka.

Nézzük végig a Ferguson által felsorolt szempontokat.

Az tény, hogy a Manchester United Cristiano Ronaldo és Carlos Tévez elvesztésével inkább gyengült, semmint erősödött a nyáron, hiszen hiába bizonyult jó fogásnak Antonio Valencia, a gólgyártás terén nagyon Rooneyra szorítkozott az MU, a „vörös ördögöknél" rajta kívül csak Dimitar Berbatov (12 gól) jutott tíz gól fölé, de az ő játékában sem volt sok köszönetük a szurkolóknak. A Chelsea-nél ezzel szemben négyen jutottak tíz gól fölé, Frank Lampard 22-t szerzett, s adott még 17 gólpasszt, vagyis a támadójátékban méltó társa volt Drogbának, ugyanúgy, mint az előző idényben Cristiano Ronaldo Rooneynak. Pedig a „kékek" játékoskerete nem változott a nyáron, csak időközben Carlo Ancelotti érkezett a kispadra.

Ezzel át is térhetünk Ferguson következő szempontjára, az edző szerepére.

A skót mesternek a már említett távozók mellett a gyakori sérülések is behatárolták a lehetőségeit, ráadásul a középpályán a portugál Nani és a brazil Anderson is meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtott, igaz, utóbbi sérüléssel is bajlódott (jelenleg sem egészséges). Nem valószínű, hogy egy másik edző sokkal többet ki tudott volna hozni a csapatból.

A Chelsea-nél éppen a menedzserváltás vezetett eredményre. Az előző idény jó részét a brazil Felipe Scolarival a kispadon meglehetősen stílustalanul, esetlegesen futballozta végig a csapat. A februárban érkező holland Guus Hiddinknél ez megváltozott, de a bajnokságban már nem tudott csodát tenni a holland szakvezető, igaz, a harmadik helyre azért behozta a Chelsea-t.

A nyáron érkező olasz Carlo Ancelotti már a Hiddink által lerakott alapokra építhetett. Nagy hangsúlyt fektetett a középpályás védekezésre és sokkal nagyobb összhangot alakított ki a középpályások és a csatárok között, mint korábban Scolari. Ehhez persze megvoltak a kellő játékosai, hiszen a már említett Lampard mellett a francia Florent Malouda is gólerősen futballozott (12 gólig és 10 gólpasszig jutott) és az egész idény során kiegyenlített teljesítményt nyújtott. Ők ketten, illetve Nicolas Anelka (11 gól, 10 gólpassz) és Drogba nagyon sokszor állította megoldhatatlan feladat elé az ellenfelek védőit: A Chelsea hatszor rúgott legalább öt gólt a szezonban, hét találatig háromszor is eljutott, nyolcig egyszer, éppen az utolsó fordulóban a Wigan ellen.

Carlo Ancelotti nem véletlenül nyilatkozta a vasárnapi meccs után, hogy a bajnoki cím értékét növeli csapata stílusos, közönségszórakoztató játéka. A „kékek" drukkerei igazából csak a nyolcaddöntős BL-búcsú miatt lehetnek morcosak.

Drogbáék szombaton a Portsmouth legyőzésével a bajnokság megnyerése után még egy címet, az FA-kupát is bezsebelhetik.

A TÖBBIEK

A szezont annyira meghatározta a Manchester United és a Chelsea, hogy a többi csapatról csak dióhéjban szólunk.

A továbbra is elsősorban fiatalokra építő Arsenal az idény nagy részében a 3. helyen állt, az „ágyúsok" bronzérme annak ellenére sem forgott igazán veszélyben, hogy az utolsó fordulóban matematikailag a Tottenham még megelőzhette volna Arsene Wenger csapatát. Ugyanakkor az is igaz, hogy a 2. helyre nem volt esélye, tíz ponttal maradt el az MU-tól.

Ha már a Tottenham szóba került: Harry Redknapp a 4. helyre kormányozta a több angol válogatott játékost (Michael Dawson, Ledley King, Tom Huddlestone, Aaron Lennon, Jermain Defoe és Peter Crouch is szerepel Fabio Capello bő vb-keretében) soraiban tudó londoniakat. Ez a klub legjobb helyezése a Premier League történetében, amelynek köszönhetően először indulhat a Bajnokok Ligájában, illetve annak selejtezőjében.

A Manchester City legvérmesebb szurkolói a második nyári nagy bevásárlást követően alighanem abban reménykedtek, hogy a bajnoki címért is harcban lesz csapatuk, de erre még várniuk kell. Viszont úgy tűnik, Roberto Mancini irányításával jó úton jár a gárda.

A szezon csalódását egyértelműen a 7. helyen záró Liverpool szolgáltatta, ez az eredmény egyúttal a 2004 óta tartó Benítez-korszak végét is jelentheti a „vörösöknél". Ami a tabella hátsó felét illeti: az anyagi gondokkal küzdő Portsmouth, az újonc Burnley és a Premier League-ben egymás után két szezont eltöltő Hull City búcsúja kalkulálható volt.

A MAGYAROK

A bajnokságban szerephez jutó magyar játékosok közül Gera Zoltán lehet a leginkább elégedett, hiszen az előző, sérülésektől és beilleszkedési nehézségektől sem mentes idénye után ezúttal már fontos tagja volt a bajnokságot 12. helyen záró Hodgson-csapatnak, 27 meccsen két gólt szerzett, ráadásul az ő vezérletével jutott be a csapat az Európa-liga döntőjébe.

Fülöp Márton két csapatban (Sunderland, Manchester City) összesen 15 meccsen védett, s bár a Chelsea elleni két találkozóra aligha emlékszik vissza szívesen (a két meccsen összesen tíz gólt kapott), összeségében nem érheti különösebb kritika a teljesítményét.

Rajtuk kívül Kurucz Péter jutott még szóhoz, a fiatal kapus csereként beállva 18 percet játszott a West Hamben a Manchester United ellen.