Az angol bajnok, kupagyőztes, UEFA-kupa-győztes, európai Szuperkupa-győztes, háromszoros angol Ligakupa-győztes Owen legnagyobb egyéni elismerése az Aranylabda, melyet 2001-ben, a Liverpool játékosaként kapott meg, megelőzve Raúlt és Oliver Kahnt.
„Határtalan büszkeség tölt el, miközben bejelentem a visszavonulási szándékomat – utalt karrierje sikereire a Stoke Cityben ebben a szezonban eddig egy gólt szerző futballista. – Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy olyan utat járhattam be, amilyenről egy fiatal általában csak álmodozik."
Michael Owen az egyetlen angol labdarúgó, aki négy nagy válogatott tornán (1998-as és 2002-es vb, 2000-es és 2004-es Eb) is gólt szerzett. Negyven góljával a negyedik helyet foglalja el az angol válogatott örökranglistáján Sir Bobby Charlton (49), Gary Lineker (48) és Jimmy Greaves (44) mögött. |
Az aranylabdás támadó röviden végigtekintett ezen a bizonyos álomszerű karrieren – bemutatkozás 17 évesen a Liverpool első csapatában, játék a Real Madridban, a Newcastle Unitedben, a Manchester Unitedben és a Stoke Cityben, 89 meccs és 40 gól az angol válogatottban –, majd kijelentette: „Úgy érzem, itt az ideje, hogy legördüljön a függöny."
Michael Owen pályafutásának érdemi része az 1998-as világbajnokságon kezdődött – tinédzser létére mesés szólógólt lőtt az egyik örök riválisnak, Argentínának –, és berobbanása gyorsaságát jól érzékelteti, hogy nincs játékos, aki a Premier League történetében fiatalabban érte volna el a százgólos határt: Owen ezt a mérföldkövet már 23 esztendősen és 134 naposan abszolválta.
A később sok sérülés hátráltatta 33 éves labdarúgó keddi „búcsúbeszédében" köszönetet mondott azért a hatalmas segítségért, amit edzőitől, játékostársaitól, a szakmai stáb tagjaitól, a szurkolóktól és a szponzoraitól kapott karrierje során („sikereimet nem érhettem volna el nélkülük, köszönet egytől egyig mindannyiuknak"), de úgy érzi, mindenekelőtt a családtagjainak, édesanyjának, áldozatkész testvéreinek és csodálatos feleségének, Louise-nak tartozik hálával.
„S persze végül, de nem utolsósorban apámnak. Megcsináltuk, öregfiú! Minden a helyi parkok dermesztően hideg délutánjain kezdődött, a világ legjobb védőit (ilyen alapok nélkül) sohasem terrorizálhattam volna. Nélküled semmire sem jutottam volna."