„Paolo Di Canio? Ő egy sarlatán – mondta Martin O'Neill. – Odajött a Sunderlandhez, és ahogy teltek-múltak a hetek, kifogyott a kifogásokból. Volt egy savanyú mosoly az arcomon. Olyan, mintha egy 27 éves menedzsert neveznének ki, aki egyből a csapat erőnlétét kritizálja. Ha látta valaha az Aston Villát játszani, tudhatja, hogy büszke vagyok a csapataim fizikai állapotára.”Martin O'Neill. – Odajött a Sunderlandhez, és ahogy teltek-múltak a hetek, kifogyott a kifogásokból. Volt egy savanyú mosoly az arcomon. Olyan, mintha egy 27 éves menedzsert neveznének ki, aki egyből a csapat erőnlétét kritizálja. Ha látta valaha az Aston Villát játszani, tudhatja, hogy büszke vagyok a csapataim fizikai állapotára.”
„Érdekes, hogy amikor átvette a csapatot, azt mondta, nem elég fittek. Aztán nyertek a Newcastle-nál, és hirtelen ez nem volt gond. Amikor két héttel később leverte őket a Villa, akkor már nem tudott az erőnléti témában mit mondani. Amikor aztán a szezonnyitó, Southampton elleni vereség után megkérdezték erről, az erőnlét hirtelen csak a téli hónapokra volt fontos. Én csak somolyogtam erre magamban. Nagyon csalódott vagyok még mindig, hogy nem kaptam türelmet. Paolo szerződtethetett tizenöt játékost, erre nekem nem volt lehetőségem. De talán azt az öt pontot velem is összekaparta volna a csapat, ami a bennmaradáshoz kellett, és akkor a nyáron át tudtam volna alakítani a keretet” – folytatta O'Neill.