A Bradford City otthona az eset előtt legutóbb 1911-ben korszerűsített Valley Parade stadion volt, amelynek fából készült szerkezete akkor már korhadozott, a hatóságok több alkalommal is felhívták a klub vezetőinek figyelmét a tűzveszélyre.
A harmadosztályú bajnokság utolsó fordulójában, 1985. május 11-én tizenegyezer szurkoló látogatott ki a Lincoln City elleni mérkőzésre, hogy megünnepelje a feljutást a másodosztályba, amelyben a Bradford azt megelőzően 1937-ben szerepelt. Örömüket tetézte, hogy kedvelt klubjuk helyzete az idő tájt szilárdult meg anyagilag, így nem meglepő, hogy a stadionban aznap telt ház volt.
Az első félidő lefújása előtt öt perccel az egyik öreg, fából készült lelátón tűz ütött ki. Az építmény a szeles időben pillanatok alatt lángra kapott, négy perc múlva az egész tribün lángolt. A nézőtéren nem volt tűzoltó készülék, az oltást meg sem kísérelhették, mindenhol füst gomolygott. A kijáratok zárva voltak, de a pánikba esett emberek többet feltörtek, így sikerült kijutniuk a szabadba.
Más nézők a játéktérre próbáltak menekülni, de a lelátó teteje beomlott, és több száz szurkolót temetett maga alá. A biztonsági személyzet és a tűz észlelése után hét perccel megérkező tűzoltók megkezdték a stadion evakuálását, de a hatalmas lángok és a nézőtérre betódult tömeg is nehezítette az oltást. A pánikba eső emberek közül többen megtámadták a televíziós stábot. A mérkőzést a Yorkshire Televízió vette fel másnapi sportműsora számára, de amikor az első lángok felcsaptak, az adást élőben kezdték közvetíteni a nagy televíziós csatornák.
A kora hajnalig dolgozó mentőcsapatok a stadion füstölgő romjai között végül 52 holttestet találtak, sokukat csak napokkal később sikerült azonosítani. Négy ember a kórházban halt bele sérüléseibe, köztük a 86 éves Samuel Firth, a klub egykori elnöke.Az áldozatok közül 54 volt a hazai csapat, kettő a Lincoln szurkolója. Több tucatnyian eltűntek, százakat szállítottak kórházba a mentők. Az egyik túlélő így emlékezett vissza a végzetes eseményekre:
„Sohasem láttam még ilyet, a füst fojtogató volt, alig kaptam levegőt.”
A tragédiát követően II. Erzsébet királynő, Margaret Thatcher miniszterelnök és II. János Pál pápa is nyilvánosan fejezte ki részvétét a gyászoló Bradfordnak.
A tűz okát ma sem ismerik pontosan. A legvalószínűbb, hogy egy eldobott cigarettacsikk okozhatta a tűzet, amely a lelátó alatt összegyűlt szemetet lobbantotta lángra.
A sors iróniája, hogy a korhadt lelátót a meccset követő héten bontották volna le és építették volna újra fémelemekből, hogy a csapatnak méltó otthona legyen a másodosztályban. A bradfordi katasztrófa hatására számos kérdés fogalmazódott meg az angol stadionok biztonságát illetően, de a teljes reformra csak az 1989-es Hillsborough-katasztrófa után került sor, amikor 96 szurkoló lelte halálát.
A Bradford stadionjában két szobor emlékeztet a tragédiára: az egyik azon a lelátón, ahol az első lángok felcsaptak, a másik a stadion bejáratánál. A csapat otthoni mezén azóta mindig található egy kis fekete szalag mementóként. Idén április 25-én, amikor a Bradford csapata az utolsó hazai mérkőzését játszotta a harmadosztályban, a Premier League meccsein egyperces csenddel emlékeztek a harminc évvel ezelőtti tűz áldozataira.
HÉTFŐN MEGEMLÉKEZÉS
Bradford városa és a Bradford City labdarúgócsapata hétfőn nagyszabású megemlékezést tart a tűz áldozatairól. Helyi idő szerint 11 órakor néma főhajtással tisztelegnek a tűzben elhunytak előtt, a bradfordi városháza toronyórája ötvenhatszor szólal meg – egyszer minden áldozatért. Az áldozatok névsorát a Bradford City menedzsere, Phil Parkinson, csapatkapitánya, Stephen Darby, a harminc évvel ezelőtti mérkőzést kommentáló John Helm, valamint az angol labdarúgóliga ügyvezetője, Shaun Harvey olvassa fel. A ceremóniát koszorúzás követi, hétfő délután pedig a stadionnál emlékeznek a szurkolók.
Híradás a történtekről