Titokban hagyta el a Newcastle Unitedet, és lett a Manchester United játékosa – félelmetes párost alkotott Yorke-kal.
Ízelítőként néhány részlet a FourFourTwo interjújából:
– Három klubban is játszottál elöl Dwight Yorke társaként. Sokat tettek ezért, vagy minden jött magától? – Mindenki azzal a hülyeséggel jön, hogy nem jöttem ki senkivel, holott ez nem igaz. Amikor Yorke megérkezett az Aston Villából a Manchester Unitedba, én voltam az első, aki körbevezette. Meghívtam a házamba, majd elmentem hozzá vacsorázni, megmutattam neki a várost, és minden lehetőt megtettem, hogy a legjobban érezze magát. Scholesszal, Giggsszel, Sheringhammal vagy Solskjaerral lépett pályára elöl, esélyem se volt, hogy a társa legyek, amíg meg nem vertük a Southamptont az otthonában három nullra. Kapcsolatunk egyszerűen csak működött.
– Ugyanilyen jó volt a viszonyotok a Blackburnben is 2002 és 2004 között? – Sosem változott. Egész életünkben nagyon jó barátok leszünk.
– Három évvel ezelőtt új vesét kaptál. Hogy vagy? – Vannak jobb és rosszabb napjaim. Megváltozott az életem, és rájöttem, hogy nagyon sokan vannak körülöttem, akik segíteni akarnak. De arra is rájöttem, hogy vannak, akik nem kíváncsiak az emberre a bajban. Ilyen az élet. Próbálok nem különösebben idegeskedni a helyzetemen, és vannak napok, amikor hálát adok az életemért.
– Maradtál a futball világában? – A Manchester United nagykövete vagyok, és voltam a Southend edzője Sol Campbelllel. Ha az ember visszavonul, nagyon hiányzik a nyüzsgés.
– Hol helyeznéd el magad minden idők csatárai között? – Nem vagyok annyira egoista, hogy azt mondjam magamról, itt vagy amott van a helyem. Egyszerűen csak futballoztam, miközben beleadtam mindent, és néhány gólt is összehoztam. Ha visszatekintek, azt mondom, jól csináltam.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!