MU: Ha nem provokálnak, beálltam volna három percre is – Ronaldo; íme, a teljes interjú!

A Ronaldo-intejú első (szerda esti) részét itt olvashatják.

– Több pénze van a bankban, vagy több követője van az Instagramon?
– Jó kérdés. Valószínűleg ugyanannyi a kettő…

– Wayne Rooney ezért még jobban utálhatja…
– Nem csak ő, hanem azok a patkányok is, akik kritizálnak engem. De ez jó – jó number one-nak lenni,
boldoggá tesz, hogy a Forbes magazinban a lista élén vagyok, ami nem véletlen.

– Úgy érzem, önt mégsem a pénz vezérli, hanem, hogy a legjobb legyen.
– Pontosan, a csúcsok, az adrenalin. Ugyanakkor, a futball az utóbbi években megváltozott, a futballt ma már üzletnek látom. Georgina azt szokta mondani, hogy úgy kezelnek minket, játékosokat, mintha egy darab hús lennénk – és igaza van: ha kellesz, számítanak rád, ha nem kellesz, megnehezítik az életedet, és ez sajnálatos. A játék iránti szenvedélyem változatlan, de sok minden meglep a futballban, mert üzletté vált.

– Önből is árucikket csináltak: ha sok mezt tud eladni huszonnégy óra alatt – remek –, de ha a csapat nem játszik jól, akkor valakit hibáztatni kell – legalábbis a Manchester Unitednél –, az pedig ön lesz.

– Így van, mindig az én hibám, mindig én vagyok a kiváltó ok – fekete bárányt csináltak belőlem. Hiába csinálom jól a dolgom, akkor is megkapom a kritikákat, már a válogatottban is. Az elmúlt három hónapban borzalmas kritika-áradat zúdult rám, ráadásul nemcsak sportszakmai, hanem civil okok miatt is, aminek aztán tényleg semmi alapja nem volt. Az embereknek ismerniük kellene az én álláspontomat is, ezért adom most ezt az interjút. Az elmúlt hónapokban megjelent írások kilencvenkilenc százaléka szenny, hamis és hazug dolgok áradata.

– Mi zavarta a leginkább?
– A családi ügyekről írt hazugságok.

– Már az előszezonban volt egy eset. A sajtó szerint ön azt mondta, hogy csakis a Bajnokok Ligájában lesz hajlandó játszani, és új klubot keres, mert a United nem kvalifikálta magát a tornára.
– Akkor haladjunk pontonként. Előszezon, új klubok, és a többi. Kezdjük az előszezonnal: borzalmas időszakon mentem át akkor, és nem mondtam senkinek, de a körülöttem lévő emberek látták, hogy mi történik. Mallorcán nyaraltunk, amikor az újszülött kislányom hörghurutot kapott, és kórházba kellett vinni. Én is ember vagyok, és mindig a családom lesz az első, ebből nem engedek. Beszéltem is a Manchester United vezetőivel, akik nem igazán hitték el, hogy tényleg baj van.

– Tényleg? Nem hittek önnek?
– Hittek is, meg nem is, de mondjuk úgy: kételkedtek a szavamban. Akárhogy is, a lányom betegsége miatt hagytam ki az előszezont, mert nem hagyhattam magára a családomat.

– Ha az én munkáltatóm kételkedne a szavamban, az borzalmas lenne…
– A futball világa végtelenül önző, mindenki csakis a saját érdekét nézi, és senkit nem érdekli, ha a másik éppen nehéz helyzetben van, családi problémái vannak. És ez nemcsak a Unitedre igaz, mint mondtam, a futball világa nagyon gyorsan pörög. De van, hogy el kell engednek egy pillanatra, és nekem a nyáron a családom mellett volt a helyem, és végtelenül kényelmetlenül érintett, ahogy a sajtó kezelte a helyzetemet, hogy megkérdőjelezte a profizmusomat, kételkedett bennem, mert én vagyok az egyik legjobb profi, azért jutottam el erre a szintre.

– Az előszezonban játszott egy meccset, amelyről idő előtt jött el, több más játékossal egyetemben. Mi az igazság: kapott rá engedélyt, hogy elmenjen?
– Nehéz tökéletesen eldönteni, de mondjuk azt, hogy megbántam, hogy elhagytam a stadiont, viszont úgy érzem, hogy az edző provokált. Az edző nem tehet be csak három percre egy meccsre, sajnálom, én nem az a típusú játékos vagyok, mert pontosan tudom, mit adhatok a csapatnak.

– Ön most a Tottenham elleni meccsről beszél, én viszont az előszezonról kérdezem, a Rayo Vallecano elleni meccsről, ahol több játékossal együtt idő előtt elhagyta a stadiont.
– Én, és további nyolc játékos, de csak az én nevemet említették meg, ráadásul az ilyen meccseken ez szinte bevett szokás. Viszont mindig csak a fekete bárányt veszik elő, azaz engem. Én utána beszéltem az edzővel, bocsánatot kértem, és lezártam az ügyet.

– Én úgy láttam, hogy Ten Hag a kezdetektől fogva meg akarta mutatni önnek, hogy a ki a főnök. Kihagyta a csapatból, a padra ültette, kritizálta önt a sajtóban – ön is így érezte?
– Először azt mondta, hogy nincs szükségem az előszezonra, várjam mi a lehetőségemet, amit meg is értettem, el is fogadtam. Viszont utána nem ennek megfelelően cselekedett. Megkapta az állást, és mert a Manchester olyan rossz volt az elmúlt években, muszáj volt kipucolni a házat – mondjuk így. Sok minden történt ezután, amiről az emberek nem tudnak, a lényeg pedig az, hogy az edző nem tudott empatikus lenni.

– Hogy érzi, Ten Hag tiszteli önt?
– Nem tisztel annyira, amennyire megérdemelném. A Tottenham ellen ezért is mentem el…

– Vegyünk elő egy másik meccset: a Manchester City kiütötte a Unitedet, Ten Hag pedig nem állította be önt, azzal az indokkal, hogy tiszteli önt és a pályafutását. Erről mit gondol?
– Kifogás. Lehet eltérő véleménye, amit tiszteletben tartok, választhat más játékosokat a csapatba, de a kifogásai nem állják meg a helyüket. Ha nem tesz be a City ellen, mert tiszteli a karrieremet, akkor miért akar betenni három percre a Tottenham ellen? És mindezt direkt csinálta. Más esetben, ha egy edző be akarna küldeni néhány percre, mert mondjuk lesérült valaki, zokszó nélkül segítenék, de ebben a helyzetben provokációnak éreztem. És nem tudom tisztelni őt, ha ő sem tisztel engem. És ezért kerültünk ebbe a helyzetbe, ezért nem mennek jól a dolgok köztünk. Hiányzik belőle az empátia, folyamatosan nyilatkozik rólam a sajtónak, a sajtó pedig őt védi. Értem, hogy hároméves szerződést írt alá a Uniteddel, és úgy számol, hogy nem leszek a csapatnál a szerződése végéig, de én azokat az embereket szeretem, akik nem hazudnak, és a szemedbe merik mondani a dolgokat. Az erkölcseimet pedig nem bocsátom áruba. És igen, van, amit megbántam, például azt, hogy a Tottenham ellen elhagytam a stadiont.

– Az eset után Ten Hag elmondta, hogy ön nem volt hajlandó beállni, a klub eltiltotta önt pár napra, de ön is kiadott egy közleményt, elnézést kért, de jelezte, hogy még sosem tiltották el a pályafutása során. Ha tehetné, visszacsinálná az esetet?
– Valószínűleg nem mentem volna el a stadionból, de mint mondtam, Ten Hag nem tisztelt. Nagyon csalódott voltam a United hivatalos álláspontja miatt, három napra felfüggesztettek, amit túl szigorú büntetésnek éreztem.

– Megalázó volt?
– Igen. Emlékszem, hazajöttem, a nagyfiam kérdezte: „Apu, nem mész a meccsre?” Mondtam neki: „Nem, mert a klub három napra eltiltott” – erre ő nevetve azt kérdezte: „Hogy büntethetnek meg, ha te vagy a világ legjobbja?” Mondtam neki, hogy nem játszhatok a viselkedésem miatt, mire ő: „A viselkedésed miatt? Az én apukám?” Úgy voltam vele, igen, hibáztam, nem vagyok tökéletes, de bocsánatot kértem, de a háromnapos eltiltás túl sok ezért a hibáért, és csak a sajtóvisszhangért csinálják, ami roppant kiábrándító.

– Mintha ez is beleillett volna a sorba: Ten Hag folyamatosan így kezelte önt, amióta a Unitedhez érkezett.
– Sok minden történt, de igen, ez a klub stratégiájának a része volt, hogy így reagáljak.

– Azt akarják, hogy távozzon?
– Valószínűleg igen. Nemcsak az edző, hanem a vezetőségből még egy páran. Úgy érzem, elárultak. Vannak emberek, akik nem akarnak a klubnál, és ez nem idén kezdődött, már tavaly is ez volt a helyzet. A tulajdonos Glazer-családot nem érdekli az egyesület sportszakmai szinten. A Manchester United egy marketingklub, abból van a pénz.

– Beszélt valaha a Glazerekkel?
– Soha. Minden hatalmat átadtak az elnöknek és a sportigazgatónak.

– A szurkolók szerint, a Glazerek csak kiveszik a pénzt a klubból, és nem fordítanak kellő összeget az igazolásokra és az infrastruktúra fejlesztésére. Ön szerint igazuk van?
– A szurkolóknak mindig igazuk van, és tudniuk kell az igazat. Én azért igazoltam a klubhoz, hogy segítsek, de vannak olyan tényezők a klubnál, amelyek nem segítik, hogy a United visszatérjen a csúcsra. Ha minden így marad, a Manchester nem is fog visszatérni a csúcsra. Nem azt mondom, hogy tulajdonos váltásra van szükség, hanem szemléletváltásra. Ahogy Picasso mondta: „Néha, ahhoz, hogy építeni tudj, le kell rombolni mindent” – ha velem akarják kezdeni a rombolást, részemről nem gond, mindig is szeretni fogom a Manchester Unitedet, és a szurkolóit, akik mindig is az én pártomon lesznek, de ha valóban szintet akarnak lépni, akkor nagyon sok mindent meg kell változtatni.

– A Spurs elleni meccset követően Gary Neville éles kritikával illette önt, de mindezt azután, hogy ön nem köszöntötte őt egy mérkőzés előtt. Meglepte a volt csapattárs kritikája?
– A hozzá hasonlók nem látják az összképet, hogy miért reagálok így. Ha nem provokálnak, beálltam volna három percre is. Nekem ne mondja senki, hogy a topjátékosoknak, a kulcsjátékosoknak csak három percet lehet játszaniuk – ez elfogadhatatlan. Tiszteletlenség ért, ezért cselekedtem úgy ahogy, de egy részét megbántam, bocsánatot kértem a csapattársaimtól, de azt továbbra sem bántam meg, hogy nem álltam be. Ha nem tisztelsz, én sem tisztellek téged, márpedig az edző nem tisztelt, és hiába mondja a sajtónak, hogy továbbra is számít rám, az csakis a sajtónak szól.

– Mit gondol, január elsején is Manchester United-játékos lesz még?
– Nehéz megmondani, mert pillanatnyilag a világbajnokságra koncentrálok. Minden bizonnyal, ez lesz az utolsó vébém, az ötödik – nem tudom, mi lesz utána. Az biztos, hogy a szurkolók mellettem lesznek, függetlenül attól, hogy maradok, vagy elmegyek-e. De jelenleg nehéz megmondani mi lesz, mert most a portugál válogatottra koncentrálok.

– Ha látta volna előre, hogy mi fog történni, akkor is aláírt volna a Manchester Unitedhez?
– A döntéseimet nem érzelmi alapon hozom meg, de itt mégis érzelmi alapon döntöttem, és nem bántam meg. Örültem, hogy ismét segíthetek a Manchester Unitednek eljutni a klubot megillető helyre. Nem akartam okosabbnak tűnni másoknál, de mindig a csapat segítségére akartam lenni, hogy versenyben legyünk a legjobb csapatokkal, de nehéz, ha visszafognak, ha nem engedik, hogy ragyogj, ha nem hallgatják meg a tanácsaidat.

– Tavaly még sorjáztak a mesterhármasai, kezdő volt, idén viszont alig játszik…
– Nem voltam jelen az előszezonban – ez a kifogás.

– Ha játszhatna, továbbra is ontaná a gólokat?
– Biztosan. Nem felejtettem el, hogy miként kell gólt szerezni. Lehet, hogy nem vagyok annyira motivált, mint amennyire lennem kellene.

– Új kihívásra lenne szüksége?
– Erre most nem tudok válaszolni, mert jelenleg a világbajnokságra összpontosítok, de elképzelhető, hogy az a lenne a legjobb a United számára, és nekem is, ha egy új fejezetet nyitnék. De nem tudom. Ha visszatérnék, ugyanaz a Cristiano lennék. Az kellene, hogy az emberek mellettem álljanak, és hagyjanak ragyogni, ahogy a korábbi években történt.

– Mi az igazság azzal kapcsolatban, hogy más klubok ajánlatokat tettek önért. Úgy tudom, Szaúd- Arábiából 350 millió eurót kínáltak két idényért – ez igaz?
– Igaz.

– És visszautasította, mert a legmagasabb szinten akar játszani.
– Ebből is látszik, hogy amit rólam írnak, az jobbára szenny. Ha a tényeket nézzük: a Premier League legmagasabb fizetése az enyém, harminchét évesen! És igen, tárgyaltunk több klubbal is, mégsem döntöttem a távozás mellett, a sajtó viszont azt írta, hogy senki sem akar engem, ami nem igaz. Én viszont motivált voltam a Unitednél, egy remek szezont akartam futni.

– Én is úgy látom, hogy nem ön változott meg tavaly óta, hanem az edző, aki nem akarja, hogy ön a csapatban legyen.
– Az természetes, hogy mindannyian változunk valamennyit, hiszen idősödünk, de alkalmazkodni kell a helyzethez. Én sem vagyok már olyan, mint húszévesen, de tapasztaltabb vagyok, és tudom, mit kell tennem ennyi idősen, és ezért játszom továbbra is ezen a szinten, és ezért szerzek továbbra is gólokat, mert ha az elmém tiszta, és boldog vagyok, a körülöttem állók pedig segítenek sikeres játékosnak maradnom – főleg az edző, és a vezetők –, akkor minden rendben lesz, de ha a pozitív energia nem vesz körül, akkor nehéz önmagadat hozni. És igen, volt néhány klub, ahonnan megkerestek, de nem írtam alá máshova, mert jól érzem magam a Unitednél.

– Milyen érzés 350 millió eurót visszautasítani Szaúd-Arábiából?
– Nem könnyű, de mint mondtam, boldog voltam a Unitednél. Továbbra is hiszem, hogy képes vagyok a legmagasabb szinten játszani, gólokat szerezni, de ha nem érzem a támogató energiákat magam körül, akkor nehéz. A kritikákat soha sem fogom tudni elhallgattatni, de megnézném, hogy ki az, aki az én koromban ilyen szinten játszik. Meggyőződésem, hogy a világbajnokság kiválóan sikerül majd, felkészültem fizikailag és mentálisan is. Akárhogy is lesz, ezután az interjú után is kritizálni fognak.

– Ha mégis elhagyná a Manchester Unitedet, mit üzenne a szurkolóknak?
– Nehéz most arról beszélni, hogy mi lesz, ha elhagyom a Unitedet, de tegyük fel. A szurkolók mindig az én pártomon lesznek, én örökké a szívemben őrzöm őket. Érzem, és nagyra értékelem a szeretetüket, a tiszteletüket, és remélem, hogy sosem felejtik el mindazt, amit értük tettem.

– Mit szól mindehhez Sir Alex Ferguson?
– Nagyjából egy hónapja nem beszéltem vele, de ő mindig is mellettem állt, mindig is megértett. Ő pontosan tudja, hogy a klub letért arról az útról, amit követnie kellene. Aki ezt nem látja, az nem is akarja látni. A Manchester a szurkolóké, és nekik is tudniuk kell a teljes igazságot: a klub már nem olyan, mint Sir Alex és David Gill idején volt.

– Elképzelhető, hogy részt vesz majd a hatodik világbajnokságán is, negyvenegy évesen?
– Nehéz lenne.

– Akkor ez az utolsó… viszont egy nagyon is ígéretes csapattal vág neki. Optimista?
– Nagyon. Kiváló keretünk van, fiatalokkal, tapasztalt játékosokkal, egy fantasztikus szövetségi kapitánnyal.

– Kik a legfőbb riválisok?
– Nem mi vagyunk a legfőbb esélyesek. A favorit, szerintem, Franciaország, Spanyolország, Argentína, Németország, Brazília.

– És Anglia?
– És Anglia is, persze!

– Furcsának érzi, hogy télen rendezik a vébét?
– Nem érzem, hogy különösebb gondot jelentene. Sokan csak most emelik fel a szavukat a rendezéssel kapcsolatban, pedig ezt korábban kellett volna, most már csak a futballra kell koncentrálni.

– Mit szól a következő gondolatmenethez? Portugália-Argentína döntő… Ön két gólt szerez, Messi is két gólt szerez, majd jön az utolsó perc, és ön belövi a harmadikat is, amivel világbajnokok lesznek.
– Ez túl szép, hogy megvalósuljon. Ha más szerzi gólokat az sem érdekelne, csak Portugália világbajnok legyen. Azt most mondom, hogy azonnal visszavonulok, ha ez az eszmefuttatás megvalósul. Száz százalék, hogy visszavonulok.

– Messivel minden idők legnagyobb riválisai voltak. Mit gondol Messiről?
– Káprázatos játékos, az egyik valaha volt legjobb futballista. Tizenhat éven át játszottunk egymás ellen, és nagyon jó kapcsolatot ápolok vele. Nem lettünk barátok, nem jártunk össze, mégis olyan, mintha a csapattársam lenne, akit végtelenül tisztelek.

– Ha önt kivesszük a képből, ő a legjobb játékos?
– Minden bizonnyal. Ő és esetleg Zidane.

– Vacsorázna vele?
– Természetesen. Én szeretem az embereket, szeretem megosztani velük a gondolataimat, tanulni tőlük. Nagyon szívesen leülnék vele egy asztalhoz.

– Mi lett volna, ha Mbappé a Real Madridhoz igazol, ön pedig az ő helyére ment volna a PSG-be, és Messivel együtt játszott volna?
– A futball bármi megtörténhet, és jól is elsülhetne. Az biztos, hogy a mezeladás terén nagy csatát vívnánk.

– Az Arsenal megnyerheti a Premier League-et?
– Ha nem a Manchester United nyeri, akkor örülnék, ha az Arsenal lenne a befutó. Tetszik a csapat, tetszik az edző, és ha nem a United nyer, akkor nyerjen az Arsenal.

– Gondolt már a visszavonulásra? Hány éves koráig szeretne játszani?
– Még két-három évet szeretnék játszani. Negyven felett szeretnék visszavonulni, de sosem tudhatjuk, mit hoz az élet.

– Tom Brady, a kiváló amerikai futballista visszavonult, majd találkozott önnel az Old Traffordon, és másnap visszatért.
– Remek pszichológus vagyok. Pedig nem is beszélgettünk eget rengető dolgokról, csak általánosságban a fociról, amiről meglepően sokat tud. Ő pedig jó energiákkal látott el, és mesterhármast értem el aznap – ha jó energia vesz körül, bármi megtörténhet.

– Mi a helyzet Jordan Petersonnal? Vele is találkozgat mostanság.
– Káprázatos ember. Imádtam a könyvét – „12 szabály az élethez” –, és nagyon szeretek okos emberekkel találkozni. Rengeteget tanultam tőle, és nemcsak a futballal kapcsolatban, én ugyanis üzletember is vagyok, és ezen a téren folytattunk stratégiai eszmecserét. Szeretem, ha ilyen mentalitású emberek vesznek körül, olyanok, akik képesek a fősodortól eltérően gondolkozni.

– Esetleg ön megírja a „Cristiano Ronaldo 12 szabálya az élethez” című könyvet?
– Miért is ne? Szívesen oktatám a rajongóimat. A jövőben szívesen írnék könyvet, hogy segítsek az embereknek hosszú távon gondolkodni. Főleg a fiataloknak szeretnék segíteni, hogy a megfelelő helyre kerüljenek.

Fordította: Gyenge Balázs