Leon Myrtaj a Tottenhamtől jöhet a magyar válogatotthoz

Érdemes Londonra figyelni: a Tottenhamnél nevelkedik Leon Myrtaj. Az Anglia fővárosában született 17 éves futballista édesanyja révén magyar, családja egyik fele a szlovákiai Újváron él, míg édesapja albán. Noha gyerekkorában közel állt a szívéhez a teniszezés, a futball mellett döntött – tehetségéről sokat elárul, hogy tíz éve tartozik a Spurs kötelékébe, míg az albán korosztályos válogatottakban többször viselte a 10-es mezt.

„Édesanyám remekül teniszezik, eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha ebben a sportágban teljesednék ki, de már kisiskolásként meghoztam a döntést, hogy labdarúgó leszek – mondta magyarul a Nemzeti Sportnak Leon Myrtaj. – Hétévesen, egy londoni kiscsapatban focizva szúrt ki egy játékosmegfigyelő, majd miután a Tottenhamnél megfeleltem a próbajátékon, szerződtettek. Tizedik éve futballozom a Spursben, remélem, a klubnál úgy látják, nem volt hiábavaló foglalkozni velem, és Tottenham-profilú szélsővé váltam. Az utánpótlásban töltött években nagy hangsúlyt fektettek a technikai képzésre, elvárás, hogy mindent meg tudjunk csinálni a labdával, ne legyenek megingásaink, rossz átvételeink, passzaink. Egyik legfőbb erényem a sebességem, és szerencsére a góllövés is megy, érzem a kaput. Sokat hozzátett a fejlődésemhez, hogy évről évre hoznak valakit a nyakamra, egyre jobb és erősebb játékosokkal kell megküzdenem a helyemért. Úgy érzem, megbecsült tagja vagyok a csapatnak, hol az U17-ben, hol az U18-ban vesznek számításba, de előfordult már, hogy az U21-ben léptem pályára.”

És 16 évesen megadatott neki a lehetőség, hogy az Ange Postecoglou vezette Tottenhammel, vagyis a felnőttcsapattal eddzen, az idén már háromszor készült a Premier League-együttessel.

„Három hónapot ki kellett hagynom az októberi bokaszalag-sérülésem miatt, zökkenőmentesen felépültem, de meg sem fordult a fejemben, hogy a tavasszal felvihetnek.    Az egyik átlagosnak induló héten úgy készültem, hogy a saját korosztályommal gyakorolok a hétvégére, amikor szólt az U21-es csapat edzője, hogy Leon, irány a nagycsapat! Eléggé meglepődtem, egyáltalán nem számítottam a lehetőségre. Fél órám volt feldolgozni az információt, kicsit izgultam, de amint belekezdtünk az első feladatba, teljesen megnyugodtam. Emlékszem, leginkább a letámadás gyakorlása volt hangsúlyos az edzésen, ment a három a három elleni labdatartás. Olyan sztárok gyűrűjében találtam magam, mint Szon Hung Min, Dejan Kulusevski, Lucas Bergvall vagy Pedro Porro – az ő játékuk, sebességük, technikai képzettségük és mentalitásuk láttán csak annyit tudtam mondogatni magamban, ez valami félelmetes! Tudom jól, nem vagyok a szintjükön, de bízom magamban, hogy utolérem őket, ez a tervem. Ange Postecoglou néhány megmozdulásom után odakiáltott, hogy bravó, de külön nem beszélgettünk még. Guglielmo Vicario, Yves Bissouma és Sergio Reguilón viszont megdicsért, hogy jól mozogtam az edzésen, folytassam a kemény munkát, mert kifizetődik. Élveztem a velük töltött időt, kedvesek, jóindulatúak voltak, ugyanakkor nem kíméltek engem csak azért, mert fiatal vagyok. Óriási motivációt ad ez az élmény, megmaradt az a néhány gól, amelyet Vicariónak lőttem.”

Miután belekóstolt abba, milyen a Tottenham első keretével készülni, azért hajt, hogy korosztályos szinten minél több időt töltsön a pályán és minél több góllal segítse csapatát – ennél messzebb tekintenie azonban szerinte felesleges.

„Nem tudom megjósolni, hol tartok majd egy-két év múlva, de bízom benne, akkor már az első csapat tagja leszek. Kétezerhuszonhat nyaráig érvényes a szerződésem, tökéletes helyen vagyok a fejlődésem szempontjából. A nálam egy évvel idősebb Mikey Moore az én posztomon, bal oldali szélsőként szerepel, az ő példája mutatja, a Spurs utánpótlásából profi szerződést lehet kapni, az első keretbe lehet kerülni.”

Vajon hogyan viszonyul a magyar válogatottsághoz?

„Márciusban az albán U17-es válogatottban játszottam, gólt szereztem Wales ellen, jól ment a játék. Kapcsolatban állok azonban a Magyar Labdarúgó-szövetséggel is, amely meghívott egy látogatásra Telkibe. Nyitott vagyok a lehetőségre, szívesen megtapasztalnám, milyen a magyar válogatott tagjának lenni, ugyanakkor érdekes helyzetben vagyok, mert albán, magyar, szlovák vagy angol válogatott is lehetnék – remélem, eljutok odáig, hogy felnőttszinten képviseljem az egyiket.”

Megtörtént tehát a kapcsolatfelvétel − meglátjuk.