Nem született gól a 2026-os esztendő első liverpooli mérkőzésén

ANGOL PREMIER LEAGUE
19. FORDULÓ
LIVERPOOL–LEEDS UNITED 0–0
Liverpool, Anfield Road. Vezette: Kavanagh
LIVERPOOL: Alisson – C. Bradley (Chiesa, 79.), Konaté, Van Dijk, A. Robertson (Kerkez, 66.) – Gravenberch, C. Jones (A. Mac Allister, 66.) – Frimpong (Ngumoha, 84.), Szoboszlai, Wirtz (Gakpo, 66.) – Ekitiké. Menedzser: Arne Slot
LEEDS: Lucas Perri – Bornauw (Bogle, 82.), Bijol, Struijk – J. Justin, Gruev (Tanaka, 90+2.), Ampadu, Stach, G. Gudmundsson – Aaroson (Okafor, 70.), L. Nmecha (Calvert-Lewin, 70.). Menedzser: Daniel Farke

ÖSSZEFOGLALÓ

Újév reggelén a szokásosnál csendesebb volt Liverpool. A szilveszteri tűzijáték – a helyiek elmondása alapján – ezúttal visszafogottabban pattogott a dokkok fölött, mintha a város is azt érezte volna, hogy nem ez a látványos robbanások ideje. A címvédőn ugyanez a tompább fény derengett az ősz során, csak néha villant fel egy-egy régi erejű csapás, a megszokottnál ritkábban szikrázott a csapat.

A mérkőzésnapi programfüzetbe írt jegyzetében Virgil van Dijk is önkritikusan fogalmazott: „Bizakodva vágok neki az évnek, még ha tudjuk is, hogy eddig nem úgy alakult az idény, ahogy reméltük. Javulnunk kell, de a hétmeccses veretlenség biztató. Most a következetesség és a napi kemény munka a kulcs, nincs helye kifogásoknak. Indítsuk erősen 2026-ot!” – fogalmazott a csapatkapitány.

A halkabb éjszaka tehát a csapat jelenét is hűen tükrözte, mégis, amikor január elsején a Leeds érkezett az Anfieldbe, magától értetődően ismét megtelt a stadion környéke, a szurkolók pedig egyetlen közös lélegzettel igyekeztek újraindítani a gépezetet. Mindenki arcán ott ült a reményből fakadó makacs derű, mert bár az újév első meccse sosem dönt el semmit, de sok mindent elindíthat, és Liverpoolban ezúttal abban bíztak, hogy a visszafogott szilveszter után a pályán robban majd az igazi tűzijáték.

A kiapadhatatlan optimizmus elsősorban abban gyökerezett, hogy egymeccses eltiltását követően visszatérhetett a csapat egyértelműen legfontosabb láncszeme, Szoboszlai Dominik. A magyar válogatott csapatkapitányát szinte megváltóként fogadta az Anfield, nem véletlen, hogy nem sokkal a kezdés előtt, amikor egyesével bemutatták a kezdőcsapat játékosait, Szoboszlai kapta messze a legharsányabb ovációt a lelátókról. Külön örömöt jelentett a szurkolóknak, hogy a középpálya tengelyébe térhetett vissza, nem kellett visszahúzódnia a jobb oldali védő pozíciójába, s így sokkal hasznosabb lehetett az összjátékot tekintve. Szükség esetén innen visszaléphet védekezni, letámadhat, labdát szerezhet, miközben jóval aktívabban vehet részt a támadások szövésében, és/vagy érkezhet meg a kapu előtti befejezésekhez. Mindehhez kellett az is, hogy Jeremie Frimpong immár valóban ereje teljében játszhasson, ezúttal mellette, jobb oldali támadóként, a holland játékos ugyanis egy hosszabb sérülést követően csak az előző fordulóban, a Wolverhampton ellen lehetett ismét kezdő. Frimpong tehát Federico Chiesát szorította ki a legutóbbi kezdőcsapatból, míg egy sorral mögé a Tottenham ellen megsérülő és az előző fordulót kihagyó Conor Bradley tért vissza a jobb bekk posztjára. A túloldalon szintén összeállhatott volna egy hasonlóan sokat ígérő tandem, mert Kerkez Milos és Florian Wirtz párosa egy ideje már együtt csiszolódott, és egyre jobb teljesítményt mutatott. A német támadó a Brighton ellen került ki a bal szélre, azt a meccset simán hozta a Liverpool (2–0), a Tottenham ellen (2–1) már gólpasszt adott, a Wolves (2–1) kapujába pedig konkrétan be is talált, megszerezve első liverpooli gólját. Kerkez ugyanakkor végigjátszotta a csapat utóbbi négy bajnokiját – korábban legfeljebb két egymást követő kilencven percet kapott –, Arne Slot menedzser pedig most látta elérkezettnek az időt, hogy pihentesse és Andrew Robertsont küldje csatába.

Mindent egybevetve így is egy ütőképesnek ígérkező Liverpool állt össze az újévi nyitányra, mindazonáltal nem ártott az óvatosság a Leeds-szel szemben. Először is, nem egészen egy hónapja a United hazai pályán az utolsó (utáni) pillanatig küzdve mentett pontot a címvédő ellen (3–3) – ezután történt Mohamed Szalah emlékezetes kirohanása –, másodszor pedig veretlenül zárták a decembert, amivel kényelmes távolságra kerültek a kieső zónától. Nem utolsósorban azért, mert náluk is akadt egy bombaformában játszó Dominik – Dominic Calvert-Lewin az utóbbi hat bajnokin egyaránt betalált és összesen hét gólig jutott –, igaz, teljesen érthetetlen módon Daniel Farke menedzser csak a kispadra jelölte a gólérzékeny csatárt. Harmadsorban azt is meg kell említeni, hogy legutóbbi látogatása során – még 2022 őszén – a United legyőzte a Liverpoolt az Anfieldben (2–1), és a már akkor is csapatkapitányként játszó Virgil van Dijknak az lett az első veresége hazai pályán közel ötévnyi liverpooli szolgálatot követően.

A mostani persze teljesen más mérkőzésnek ígérkezett, és bár eleinte a Leeds nem ijedt meg a saját árnyékától, de negyed óra sem kellett, hogy a hazaiak nagyon közel kerüljenek a vezetéshez, miután Hugo Ekitiké szorongatott helyzetben is Wirtz elé tudott passzolni, akinek a közeli lövését végül James Justin blokkolta önfeláldozóan. Az ijedelem után a vendégek azonnal szorosabbra fonták a védekezésüket, még a leginkább elől helyezkedő Lukas Nmecha is visszalépett a saját térfelére zárni a területet, így a Liverpool hosszú percekig képtelen volt eljutni veszéllyel Lucas Perri kapujáig. A túloldalon, a szintén brazil Alisson viszont a frászt hozta mindenkire, amikor hanyagul, laposan előre lőtt egy labdát, pontosan Ethan Ampadu elé, aki a térfél közepéről azonnal visszalőtte a kapura, a hazaiak szerencséjére azonban nem a tátongó bal sarokra, hanem középre, így Alisson javítani tudta a hibáját egy védéssel. A United szoros védekezését elsősorban Frimpong gyorsaságával lehetett zavarba hozni, ám ő sem jelentett sok veszélyt, és bár az egyik beadásánál Ekitiké veszélyesebben is fejelhetett volna, a holland többször is lesre futott, középen pedig feltörhetetlennek bizonyult a vendégcsapat.

A türelemjáték a fordulást követően is folytatódott, egyik menedzser sem cserélt, jóllehet, az immár a Kop felé támadó Liverpool nagyobb nyomás alá helyezte ellenfelét, viszont így nagyobb rizikót vállalt az esetleges Leeds-kontrák miatt – az más kérdés, hogy ezek egyáltalán nem sorjáztak. Tekintve, hogy továbbra is jól működött a vendégek lesre állítása, a hazaiak idővel átlövésekkel próbálkoztak, Szoboszlai Dominik pedig meg is tornáztatta Lucas Perrit egy húszméteres lapos lövéssel. Jó órányi játék után elsőként Arne Slot nyúlt bele a meccsbe, egyből egy hármas cserével, és pályára küldte többek között Kerkez Milost. A cserék ellenére két kezdő, Szoboszlai és Van Dijk hozta össze a következő helyzetet: előbbi szögletét követően a holland fejelt kevéssel a bal kapufa mellé.

Nem kellett sokat várni Daniel Farke válaszára, érkezett a rettegett Calvert-Lewin, no meg Noah Okafor, aki szintén támadó, egyértelművé téve, hogy a Leeds még tervez ezt-azt. A Liverpool persze nem adta fel a kezdeményező szerepet, és Ekitiké, majd Cody Gakpo lábában is benne volt a jó kapura lövés lehetősége – a francia nem találta el a kaput, a holland próbálkozását blokkolták. Aztán mégis majdnem Calvert-Lewin lett a nyerőember, betalált Alisson kapujába, viszont lesen volt a labda átvételekor, így maradt a gól nélküli állás. A Liverpool az utolsó percekben még ment előre becsülettel, de ezen az estén egyszerűen képtelenség volt feltörni a Leeds védelmét, így az idényben először gól nélküli döntetlenre végzett a címvédő – a szilvesztert követően az újévi játéknapon is elmaradt a nagy tűzijáték.

PERCRŐL PERCRE