„A győzelem a felkészültség tudománya” – hogyan lett élcsapat a Brightonból?

Az utolsó kérdésre a válasz egyértelműen igen, ugyanakkor az első és különösen a második megválaszolására már korántsem elég egy szó. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, mik az okai a Brighton kimagasló teljesítményének, és vajon hol tart jelenleg a „nehezítsük meg a nagyok dolgát” nevű projekt.

A kitartás meghozza a gyümölcsét

2026 februárjának második felét írtuk: a Brighton már több mint egy hónapja, hét meccse nyeretlen az angol Premier League-ben. Fabian Hürzeler csapata a tabella 14. helyéig csúszott vissza, a klub szurkolói a Crystal Palace elleni hazai zakó után pedig már rázendítettek a klasszikus „you’re getting sacked in the morning”, azaz „reggel ki leszel rúgva” nótára.

Tony Bloomnak, a klub híresen adatközpontú tulajdonosának azonban esze ágában sem volt megválni a német vezetőedzőtől – még annak ellenére sem, hogy a csapat ezt követően az Aston Villa vendégeként sem tudott pontot szerezni, majd pedig kiesett az FA-kupából a Liverpool ellen.

A Brighton ezt követően feltámadt, győzelem a Brentford otthonában, majd hazai siker a Nottingham Forest ellen. A későbbi bajnok Arsenal ugyan elvitte a három pontot tavasszal az American Express Stadionból, de az azt követő öt veretlen meccsből álló sorozat elégnek bizonyult, hogy Hürzeler csapata a nyolcadik helyen befutva elcsípje az európai kupaindulásért járó helyek közül az utolsót.

Keretépítés mesterfokon

Ahogyan az lenni szokott, a nyár is kifejezetten mozgalmas volt a klub háza táján. Távozott három rendkívül meghatározó játékos, Jean Paul van Hecke, Carlos Baleba és Danny Welbeck, valamint olyan perememberek is elhagyták a klubot, mint Diego Coppola, Joel Veltman, vagy Igor Julio – az ő utódjaikat kellett megtalálni.

„Híresek vagyunk az adatvezérelt, analitikus megközelítésű átigazolási politikánkról. Ez azonban nem csak a számokról szól, intenzíven kutatjuk, hogy a játékosaink milyen karakterek, hogyan reagálnak bizonyos szituációkra” – mesélte Hürzeler egy Sky Sportsnak adott interjúban. A Brightonnál tisztában vannak azzal, milyen típusú játékosok illenek a csapatukba – és nem csak az átigazolási piacon, hanem a klub minden területén a maximumra törekszenek. A címben szereplő idézet például az edzőközpont konyhájának a falán szerepel.

2026 nyarán nyolc olyan futballistát is szerződtettek Promise David kölcsönvétele mellett, akik a felnőtt keretben szerepelnek. Kiemelkedik közülük Luka Vuskovic, akinek személyében egy levegőben domináns, belső védő érkezett, valamint Chema Andrés, akit Spanyolországban csak „bébi Rodrinak” becéznek. Persze a lista itt nem ér véget, azonban ők ketten szinte azonnal beverekedték magukat Hürzeler legerősebb kezdőcsapatába. Az idény során – főleg ha a Brighton sokáig jut Európában – fontos szerep hárulhat még Pascal Strujkra, Costinhára és Michael Svobodára is.

Mivel a sérülések őket sem kerülik el – gondolhatunk itt a felépülése végén járó Yakuba Minteh-re vagy akár Mitoma Kaorura –, így Hürzelernek igazán még alkalma sem volt azt a csapatot pályára küldenie, amelyik papíron a legerősebb lehet. Ennek ellenére a német vezetőedző remekül illeszti egymás mellé a kirakós darabjait, hogy az aztán összeállva egy egészet formáljon.

Jelenleg Hürzeler legerősebb kezdője a Verbruggen – Kadioglu, Vuskovic, Dunk, Boscagli – Chema, Groß – Gómez, Ayari, De Cuyper – Kostulas sorból áll. Ehhez érkezik majd a sérülésből felépülő Jack Hinshelwood, valamint Minteh.

Nevek és egyéni képességek alapján ugyan erről a keretről nem ordít, hogy benne lenne akár csak a legjobb ötben az angol élvonalban, ám pár fejlesztendő posztot leszámítva minden területen egy versenyképes csapatról beszélünk. Az pedig már csak ráadás, hogy a játékosok profiljai illeszkednek egymáshoz, és sok olyan futballista van a jelenlegi Brightonban, akik több poszton is bevethetők.

Bart Verbruggen, kapus

A 2024–2025-ös idény óta kirobbanthatatlan a Brighton kezdőjéből a holland kapus, aki már 37 meccsen védett a holland válogatottban is. Még a labdakihozatalokra kiemelkedő hangsúlyt fektető Roberto de Zerbi hozta a „sirályokhoz”, azonban magabiztos passzjátékával még inkább bebiztosította a helyét Hürzeler alatt is. A 24 éves játékos emellett a “klasszikus” kapus feladatait is remekül ellátja, nemcsak kitűnően együtt él a játékkal és húzza le a beadásokat, hanem nagy bravúrokra is képes.

Luka Vuskovic, középhátvéd

Már biztosan bánja a Tottenham vezetősége, hogy ilyen könnyen elengedték a fiatal horvát futballistát, Vuskovic ugyanis miután a Bundesliga egyik legjobb védője volt az elmúlt idényben, jelenleg a Brightonnál is remekel: okkal gondolhatják, hogy megtalálták a 34 éves Lewis Dunk utódját. Vuskovicnak alig van párja a levegőben (66.7%-os hatékonysággal nyerni a fejpárbajait), ezért nemcsak a felívelt labdáknál veszi fel a versenyt az Erling Haaland-típusú csatárokkal, hanem szögleteknél, pontrúgásoknál is folyamatos veszélyforrás.

Chema Andrés, védekező középpályás

Nemcsak Vuskovicra lehet számítani, ha a levegőben veszélyt kell teremteni, hiszen a Real Madrid akadémiáján nevelkedő 190 centis spanyolra is folyamatosan figyelni kell, ha szögletekről van szó. Ugyanakkor nem ez Chema Andrés legfontosabb kvalitása. A fiatal hatost nem hiába hasonlítják Rodrihoz, vagy Sergio Busquetshez, hiszen a védekező feladatok ellátása mellett jól olvassa a játékot, és a fizikai erejét is remekül kihasználja.

Hogyan építkezik a Brighton?

Fabian Hürzeler csapata szereti laposan kihozni a labdát, ugyanakkor nem ragaszkodik ehhez minden áron. Alapvetően mélyen és szélesen helyezkedő belső védőkkel, valamint kissé feltolt szélső hátvédekkel indítja meg a labdajáratást és az ellenfél nyomásgyakorlását a Brighton. Ezen felül rendszeresen kiürítik a középpályát, a két hatos egyike visszalép, a másik pedig betagozódik a támadósorba, ezzel folyamatos döntési helyzetbe kényszerítve az ellenfél védőit. A „sirályok” a támadás ezen fázisában mindig a szabad embert keresik, ezt a korábban említett visszalépésekkel, vagy a szélsővédők középre helyezkedésével, háromszögek folyamatos kialakításával érik el. Ha nem sikerül folyosót találniuk, gyakran újraindítják a támadásépítést és visszakerül a labda Bart Verbruggenhez. A holland a strukturált letámadások ellen többször is a hosszú labdákat választja, ilyenkor általában az ellenfél védőinek gyűrűjében helyezkedő Haralamposz Kosztulasz a célpont. Tudatosan helyeznek nagy fókuszt a második labdákra, azonban akkor sincs gond, ha a görög esetleg elveszíti a fejpárbajt és ezeket nem sikerül azonnal begyűjteni – de erről majd később.

Miután túljutott a Brighton az ellenfél letámadásán, a középpályán megnyílnak a területek, ahol főként egyérintőkkel, rövid passzokkal kombinálnak, de a labdacipelések és az esetleges keresztpasszok sem állnak távol tőlük – utóbbiak segítségével folytatni tudják az éppen visszarendeződő védelmek széthúzását.

Gólok, gólok hátán

24 rúgott gól, 17.2-es várható gólszám (xG). Ha csak a nyers számokat nézzük, azt gondolhatjuk, hogy az idényben már közel egy teljes meccsnyi játékidőt emberelőnyben játszó Brighton mekkora felülteljesítésben van – és ezt részben jól is hisszük.

A Brighton rendkívüli számokat produkál támadásban, ennek pedig az egyik oka az a széles repertoár, amelyekből a góljaikat szerzik. Pontrúgások, mélységi indulások utáni középre tett labdák, beadások – mind-mind olyan szituáció, amelyre tudatosan lehet készülni, mintákat kiépíteni, rutinokat begyakorolni. Ezekhez társulnak az olyan találatok, amelyekben a szerencse és az egyéni zsenialitás játssza a nagyobb szerepet: szóló gólok, távoli lövések, félpályás bombák.

Ugyan a modern topfutballban egyre inkább a magas védekezés és a letámadás, amely vezető szerepet játszik, a felállt védelmek feltörése továbbra is kulcsfeladat minden csapat számára. A Brighton leginkább labda nélküli futásokkal igyekszik széthúzni az ellenfeleket. Befutnak a még feltöltetlen területekbe, kimozgatják a védőket, a kimozgatott védők helyére pedig már érkezik a következő támadó. Rendszeresen használják a harmadik emberes kombinációkat is, amelyekkel gyakran keresik a mélységet az ellenfél védővonala mögött. Emellett Hürzeler szereti, ha a játékosai közel helyezkednek a labdához, mivel így egy esetleges rossz passz után azonnal visszatámadhatnak.

Pascal Gross, a svájci bicska

„Mint a jó bor” – mondja Hürzeler a nála is két évvel idősebb, 35 éves Pascal Grossról, aki a dortmundi kitérője után újra tündököl Brightonban. A rutinos középpályásra nemcsak az öltözőben jut vezérszerep, hanem a pályán is karmesterként irányítja társait. A fáradhatatlan Gross – minden sorozatot figyelembe véve – végigjátszotta az idény első kilenc meccsét, és eddig csak háromszor cserélték le, kétszer a Konferencialigában, illetve a Crystal Palace 5–0-s kiütésekor. Nemcsak sok időt tölt a pályán, hanem rengeteg munkát is beletesz a közösbe, az első nyolc fordulóban ő futotta a legtöbbet az egész Premier League-ben (94.1 kilométer). Ez a hatalmas mennyiség annak is köszönhető, hogy a játék több fázisában is hasznos, egyszerre tudja felvenni a labdákat a védelmi vonal előtt és a labdakihozatalt segíteni, valamint kiosztani azokat a kulcspasszokat, amelyekből az ígéretes szituációk és a gólok születnek. Ő alakította ki a legtöbb helyzetet (24) eddig a ligában, ráadásul már négy gólpassza is van. Nemcsak remek passzjátéka mutatja meg, hogy mennyire jól bánik a labdával, rögzített szituációknál is rendre rábízzák, hogy középre tekerjen egy-egy szabadrúgást vagy szögletet. Ugyanakkor ő sem tökéletes játékos, gyengeségeit pedig a Brightonnak is kompenzálnia kell. Chema Andrés, vagy egy másik védekező középpályás párba állítása Grossszal kulcsfontosságú, mivel a védekező átmenetekben, labdavesztés után valakinek le kell fednie a területeket.

Pascal Gross Arsenal elleni találata remek példája annak, amikor a bejáratott mozgások helyzetet teremtenek, azt pedig egy igazán kivételes rúgótechnikájú játékos a lehető legjobban használja ki.

Kosztulasz visszalépett az ellenfél védősorából, amellyel egy időben a szélre kisodródott Yasin Ayari megindult a félterületbe, Ricardo Calafiori és Hrisztosz Colisz közé. Kosztulasz kimozgatta a helyéről Ezri Konsát, majd egy átvétel után azonnal egy átlós passzt küldött a vonalak között helyezkedő Grosshoz. A németre nem lépett ki sem Gabriel, sem Calafiori, hiszen a közben megérkezett Ayari mindkettejük figyelmét lekötötte, Gross így két érintés után már szabadon tüzelhetett, tökéletesen eleresztett lövése pedig a bal kapufa segítségével utat talált David Raya hálójába. 

A folyamatosan pörgő presszinggépezet

Hiába a Brighton szerezte a legtöbb gólt eddig a Premier League-ben, taktikai szempontból a kék-fehérek labda nélküli játéka legalább annyira érdekes (és fontos), mint a labdás.

„A modern játék intenzitása minden eddiginél erősebb” – vallja Gary Walker, a Brighton teljesítményért felelős vezetője. Neki és húszfős csapatának a feladata, hogy a játékosokat fizikailag a lehető legfelkészültebbé tegye, mivel Hürzelerék a liga egyik legintenzívebb futballját játsszák. Ez az intenzitás, amellyel a bajnokság topcsapatai is nehezen veszik csak fel a versenyt. A Brighton tudhatja magáénak a legtöbb nyomásgyakorlást, nyolc mérkőzés után ők rendelkeznek a legalacsonyabb PPDA-val (8.4 passzt engednek védekező akciónként) és a támadó harmadban is ők szerezték meg legtöbbször a labdát. Ugyanakkor az utóbbihoz érdemes hozzátenni, ezeknek a labdaszerzéseknek mindössze 15.73 százaléka végződött lövéssel.

Ha az ellenfél kapusánál van a labda, a Brighton feláll, és magasan, embert követve igyekszik a labdakihozatalt meggátolni. Ennek a letámadásnak a vezetője az esetek nagy részében Kosztulasz, mellé lép fel az egyik belső középpályás, mögöttük pedig egy hármas lánc alakul ki, a védekező középpályást egy sorral hátrébb hagyva. Céljuk, hogy a labda minél távolabb kerüljön a kapujuktól és az ellenfél tizenhatosához közel tudják megszerezni. Letámadásuk során kiemelt szerepet játszanak a visszapasszok, ugyanis ha ehhez folyamodik az ellenfél, Hürzeler játékosai szinte azonnal kizárnak minden lehetséges passzlehetőséget.

Egy ilyen szituációból szerezte meg első gólját is az idényben az együttes. Az Aston Villa elleni találkozó nyolcadik percében a nyomás alá került Pau Torres hibázott, rossz passzára Maxim De Cuyper csapott le, majd kis szerencsével – és Victor Lindelöf segítségével – a kapuba került a labda. 

Általában, ha egy csapatnak nem sikerül magasan labdát szereznie, akkor a saját térfelén inkább már egy passzívabb blokkba rendeződik. Hürzeler azonban tudja, hogy a topcsapatok ezt várják, ezért a játékosaival nemcsak az ellenfél kapuja előtt, hanem akár a pálya közepén is indít letámadási hullámokat.

Legnagyobb fegyverük azonban az azonnali visszatámadás és a második labdák begyűjtése. A Brighton kifejezetten szereti, ha sikerül az ellenfél kapusát vagy védőit hosszú labdákra kényszeríteniük, mivel a levegőben párharcerős játékosaiknak és a rendezett visszatámadási rendszerüknek köszönhetően ismét meg tudják szerezni a labdát. Ha Dunknak, Vuskovicnak vagy Chema Andrésnak nem sikerült azonnal birtokba vennie a labdát, a „sirályok” azonnal támadják a lepattantót. Mivel folyamatosan a labda köré pozicionálnak több embert is, egy-egy hiba akár végezetes is lehet, hiszen nemcsak hozzájuk kerül a labda, de azonnal passzopciók is nyílnak, amelyek segítségével ellentámadást lehet vezetni.

Pontrúgások

Az elmúlt évek során egyre csak nőtt a rögzített helyzetek fontossága, különösen a Premier League-ben. Ugyan a nyolcmeccses minta kifejezetten alacsony, de a Brighton egyelőre az egyik leghatékonyabb az ellenfél kapuja előtt, ami ezeket a szituációkat illeti. Összesen hat gólt szereztek már pontrúgás után, és a harmadik legmagasabb xG-értékük is nekik van.

Hürzeler tavasszal úgy nyilatkozott, szeretné, ha a játékosai nagyobb arányban nyernék a párharcokat, a pontrúgások során pedig rengeteg ilyen fizikális összecsapás alakul ki. A vezetőedző a javulás érdekében még egy MMA-harcost is felkért, hogy segítse őket. Azt ugyan nem tudjuk biztosra mondani, hogy az MMA-stílusú edzések vezettek-e odáig, hogy a Brighton a liga egyik legveszélyesebb csapata lett a rögzített szituációk után, ugyanakkor szemmel látható, hogy a játékosok könnyebben tudnak kiszabadulni az ellenfelek szorításából.

A Brighton egyik leghatékonyabb fegyvere a befelé kanyarodó szögleteik, amelyekért Gross és De Cuyper felelnek. Ezek nagy része a kapu túlsó oldalát célozza, ahol zárásokkal, valamint elmozgásokkal egyaránt helyet tudnak csinálni a levegőben erős játékosoknak. A befejezés nem mindig a labdával először találkozó játékosnak jön össze, a Crystal Palace elleni mérkőzés utolsó gólját például az a Hinshelwood szerezte, aki Vuskovic fejese és Walter Benítez védése után jókor volt jó helyen (a videón 02:50-től).

Bármennyire is remekül teljesítenek az ellenfél kapuja előtt, a védekező pontrúgások az egyik legnagyobb gyengeségük – hét kapott góljukból négyet is rögzített helyzetet követően kaptak.

Hogyan lehet megállítani a Brightont?

Ha pedig már gyenge pontok, bármennyire is szemet gyönyörködtetően és hatékonyan játszik a Brighton, ők sem verhetetlenek. Jelenleg erőn felül teljesítenek, a várható gólok és a várható pontok számában is, ami pedig különösen kiugró, hogy nyolc forduló után a várható gólkülönbségük (xGD) csak +4.9-es, míg a tényleges már +17-es, köszönhetően az öngóloknak, a megpattanó lövéseknek, vagy akár Gómez félpályás találatának.

Ugyan rendkívül intenzív és fojtogató Hürzelerék labda nélküli játéka, azok a csapatok, amelyek kifejezetten direkt futballt játszanak, tudnak réseket találni a védelmen. Mivel támadásban igyekeznek több embert is a labda körül tartani, egy esetleges labdavesztés után nagy területek nyílnak, ha nem sikerül a visszatámadás utáni labdaszerzés. Ilyenkor megnyílik a lehetőség, hogy lekontrázzák őket, ezt pedig gyors kombinációkkal, és nagy sebességű játékosok mélységi beindulásaival is ki lehet használni.

A korábban említett védekező pontrúgások mellett a szélső védőik egy az egy elleni védekezése is egy olyan terület, ahol lehet javítani, Kadioglu, Costinha és Boscagli sem az a fajta hátvéd, akit ne lehetne cselekkel vagy megindulásokkal átjátszani.

Reális cél a bajnoki cím?

Persze, az Arsenal és a Manchester City, a liga két legerősebb csapatának legyőzése után felmerül többekben is a gondolat: vajon ez a Brighton bajnokesélyes? Természetesen hatalmas teljesítmény lenne, ha Hürzeler csapata zárna a tabella élén, ugyanakkor a remek szezonkezdés önmagában még nem elég. A Brighton dolgát ebből a szempontból nehezíti az európai kupaszereplés is, és ugyan hiába viszonylag mély, és egymást kiegészítő profilokból áll a keret, az akár tavaszi kettős terhelést már nem biztos, hogy bírja majd az ilyen magas intenzitással játszó csapat.

„Pár éve megfogalmaztunk a klubnál egy hosszú távú elképzelést, szeretnénk, ha a férfi csapatunk folyamatosan a legjobb tízben végezne a bajnokságban. Ezt tavaly kibővítettük arra, hogy minden szezonban az európai kupaszereplést célozzuk meg – tudván, ez milyen nehéz feladat. Emellett szeretnénk egy trófeát is nyerni” – mondja Tony Bloom. A nehéz feladatot várhatóan idén is sikerül teljesítenie a csapatnak, sőt, jelenleg a Bajnokok Ligája-indulásra is nagy az esély. A taktika jelenleg adott, hogy a Brighton felvehesse a versenyt a legnagyobbakkal is, azonban az ellenfelek folyamatosan keresik az ellenszert Hürzeler módszereire. Az is kérdés, hogy hosszú távon mennyit bírnak, ráadásul az Arsenal és a Manchester City kerete összességében jobb játékosokból áll. Jelenleg az Opta a Premier League harmadik helyére várja őket, ugyanakkor Andoni Iraola Liverpoolja rendkívül közel van hozzájuk, és érdemes még a Xabi Alonso vezette Chelsea-vel is számolni. Egy ilyen kezdés után az európai kupaindulást érő helyek egyikének elérése alighanem már elvárás, de a Brighton még ha nem is bajnokesélyes, a legjobb négyben való finis már egyáltalán nem tűnik irreális célnak – a Konferencialiga megnyerése mellett.